ellenhatás fn 4A

1. (Fiz) ’〈két test kölcsönhatásakor:〉 az egyik test által gyakorolt erővel egyidejű, azzal azonos nagyságú, de ellentétes irányú, a másik test által kifejtett erő(hatás)’ ❖ természet törvénye levén, hogy hatás mindig ellenhatást idézzen elő (1861 Szalay László 8419001, 15) | [a mentőkötél] a mentőöv zárkapcsa körül csavartatik és az igy előidézett súrlódás ellenhatása alatt a mentendő egyén vagy tárgy a kötélen lecsúszik (1896 PallasLex. CD02) | a [gép]törzs remeg az aerodinamikai hatások és ellenhatások következtében (1987 Békés Pál 1014002, 68).

2. (vál) ’vmely cselekedet, magatartás stb. hatásának csökkentésére, ellensúlyozására v. megszüntetésére irányuló cselekedet, magatartás stb.’ ❖ A’ Hitel hijábul eredő hibás következéseket mint actiót – hatást – ’s ezek elágozásit ’s eredetikhez visszatérésiket mint reactiót – ellenhatást – egész vizsgálatom folytában mindegyre feszegettem (1830 Széchenyi István 8429004, 186) | abban az összes u. n. büntetőjogi elméletek megegyeznek, hogy a büntetést a bűntett ellenhatásának tekintik (1907 Vámbéry Rusztem 9752001, 118) | [a modern korban] az egykori érzelgősség ellenhatásaként az érzelmek teljes kiküszöbölése, a cinikus, frivol hang, a szerelem nélküli szexualitás kerül előtérbe (1961 Földes Anna 9154002, 47) | [a francia forradalom első szakaszában] terjedt a racionalizmus és a tolerancia, sőt a szkepticizmus eszméje is, ellenhatásul a vallásháborúk, a reformáció és az ellenreformáció fanatizmusára (1989 Fejtő Ferenc 2039029, 88).

2a. (Biol) ’élő szervezetben vmely (káros) külső v. belső hatásra, ingerre visszahatásképpen létrejövő, annak csökkentésére, kivédésére irányuló változás’ ❖ az emberi test’ egészségét, külömbféle kímiai fojamatok’ egymásbaragadása és ellenhatása (contraagentia) tartjafent (1815 Pethe Ferenc C6393, 29) | mások – még a legújabb időben is – a lázt üdvös ellenhatásnak tekintik, amely által a szervezet a bele jutott káros tényezők ellen hatni törekszik (1895 PallasLex. CD02) | a behatások a szervezet részéről rendszerint bizonyos ellenhatásokat váltanak ki, amelyek a behatás után automatikusan is tovább működhetnek (1912 RévaiNagyLex. C5700, 455) | [Stressz esetén] a szervezet „riadóztatása” után következik az ellenhatás fázisa (1998 Tények könyve CD37).

3. (vál) ’vmely cselekedet, esemény, állapot által kiváltott ellenséges, elutasító érzés’ ❖ E’ napokban víg estvélyről hazatérvén, kellemetlen ellenhatást szült bennünk egy a’ testvérvárosi rendőrség által a’ hajóhidon gyakorlott, ’s mint értesitteténk, majdnem estvénkint gyakoroltatni szokott embervadászat (1842 Pesti Hírlap CD61) | A kereszténységnek szt. István általi behozatala nagy ellenhatást idézett elő az ősvallásukhoz ragaszkodó székelyek között (1868 Orbán Balázs CD22) | a német közvélemény nagy részében, a konzervativ nemzeti érzelműekben [Ludwig Börne] publicisztikai munkássága éles ellenhatást keltett (1926 TolnaiÚjLex. C5719, 263) | ha jó ügyet szolgált is [a média], ellenhatást váltott ki: elutasító csömört a megcélzott közönségből (1998 Magyar Hírlap CD09).

Sz: ellenhatású.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. ellen-; ÉKsz.

ellenhatás főnév 4A
1. (Fiz)
〈két test kölcsönhatásakor:〉 az egyik test által gyakorolt erővel egyidejű, azzal azonos nagyságú, de ellentétes irányú, a másik test által kifejtett erő(hatás)
természet törvénye levén, hogy hatás mindig ellenhatást idézzen elő
(1861 Szalay László)
[a mentőkötél] a mentőöv zárkapcsa körül csavartatik és az igy előidézett súrlódás ellenhatása alatt a mentendő egyén vagy tárgy a kötélen lecsúszik
(1896 PallasLex.)
a [gép]törzs remeg az aerodinamikai hatások és ellenhatások következtében
(1987 Békés Pál)
2. (vál)
vmely cselekedet, magatartás stb. hatásának csökkentésére, ellensúlyozására v. megszüntetésére irányuló cselekedet, magatartás stb.
A’ Hitel hijábul eredő hibás következéseket mint actiót – hatást – ’s ezek elágozásit ’s eredetikhez visszatérésiket mint reactiót – ellenhatást – egész vizsgálatom folytában mindegyre feszegettem
(1830 Széchenyi István)
abban az összes u. n.úgynevezett büntetőjogi elméletek megegyeznek, hogy a büntetést a bűntett ellenhatásának tekintik
(1907 Vámbéry Rusztem)
[a modern korban] az egykori érzelgősség ellenhatásaként az érzelmek teljes kiküszöbölése, a cinikus, frivol hang, a szerelem nélküli szexualitás kerül előtérbe
(1961 Földes Anna)
[a francia forradalom első szakaszában] terjedt a racionalizmus és a tolerancia, sőt a szkepticizmus eszméje is, ellenhatásul a vallásháborúk, a reformáció és az ellenreformáció fanatizmusára
(1989 Fejtő Ferenc)
2a. (Biol)
élő szervezetben vmely (káros) külső v. belső hatásra, ingerre visszahatásképpen létrejövő, annak csökkentésére, kivédésére irányuló változás
az emberi test’ egészségét, külömbféle kímiai fojamatok’ egymásbaragadása és ellenhatása (contraagentia) tartjafent
(1815 Pethe Ferenc)
mások – még a legújabb időben is – a lázt üdvös ellenhatásnak tekintik, amely által a szervezet a bele jutott káros tényezők ellen hatni törekszik
(1895 PallasLex.)
a behatások a szervezet részéről rendszerint bizonyos ellenhatásokat váltanak ki, amelyek a behatás után automatikusan is tovább működhetnek
(1912 RévaiNagyLex.)
[Stressz esetén] a szervezet „riadóztatása” után következik az ellenhatás fázisa
(1998 Tények könyve)
3. (vál)
vmely cselekedet, esemény, állapot által kiváltott ellenséges, elutasító érzés
E’ napokban víg estvélyről hazatérvén, kellemetlen ellenhatást szült bennünk egy a’ testvérvárosi rendőrség által a’ hajóhidon gyakorlott, ’s mint értesitteténk, majdnem estvénkint gyakoroltatni szokott embervadászat
(1842 Pesti Hírlap)
A kereszténységnek szt.szent István általi behozatala nagy ellenhatást idézett elő az ősvallásukhoz ragaszkodó székelyek között
(1868 Orbán Balázs)
a német közvélemény nagy részében, a konzervativ nemzeti érzelműekben [Ludwig Börne] publicisztikai munkássága éles ellenhatást keltett
(1926 TolnaiÚjLex.)
ha jó ügyet szolgált is [a média], ellenhatást váltott ki: elutasító csömört a megcélzott közönségből
(1998 Magyar Hírlap)
Sz: ellenhatású
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. ellen-; ÉKsz.

Beállítások