ellentét fn 3B

1. ’az a viszony, hogy két v. több dolog v. személy teljesen, homlokegyenest különbözik egymástól, v. egyik a másikkal ellenkező tartalmú, jellegű, tulajdonságú, ill. az a tulajdonság, jellegzetesség, amelyben az ilyen dolgok v. személyek különböznek egymástól, kontraszt’ ❖ a’ mi szívünknek érzelmes állapotja, a’ való világgal örökös ellentétben (Gegensatz) lévén (1824 Tudományos Gyűjtemény C5568, 72) | Socrates a tételes joggal ellentétbe helyezi a nem irottat, egyetemest és természettől fogva létezőt (1885 Pulszky Ágost 8380001, 46) | nagy még az eltérés és sok az ellentét a tárgyaló felek felfogásában (1902 Hazánk 2107001, 3) | a fény és az árnyék (a fehér és fekete) ellentéte (1912 Szabó Dezső 9623017, 54) | [Darwin elmélete] szöges ellentétben áll az emberiség speciális teremtésével kapcsolatos [...] hagyományos keresztény nézetekkel (2010 Petri Gábor 3068001, 32).

1a. (rendsz. birtokszóként v. tbsz-ban) ’ilyen viszonyban álló dolgok v. személyek vmelyike (a másikhoz való viszonyában)’ ❖ Nemzetiség és keresztyénség köztünk a’ középkorban nem csak össze nem olvadott, hanem egyik ellentéte vala a’ másiknak (1833 Muzárion C5250, 83) | Hiszen éppen az ellentétek vonzzák egymást: a férfi és a nő (1874 Jókai Mór CD18) | Megjelenik a világban a nyomósító ellentét, az Isten mellett az ördög (1911 Babits Mihály C0697, 68) | Pietizmus és deizmus mint végletes ellentétek állottak egymással szemben (1927–1930 Thienemann Tivadar 9707003, 157) | [Mari nővérem] alig járt el programokra, leginkább olvasott [...]. Nálam hét évvel idősebb Anna nővérem pont ellentéte volt Marinak. Ő világéletében csak társaságban érezte jól magát (2010 Magyar László András 3153008, 808).

2. (-ben raggal, hsz-szerűen, -val/-vel ragos szó n.: rég) ’〈annak kif-ére, hogy vmely állítás, tény, amely vmely dologgal v. személlyel kapcsolatban v. vmilyen körülmények között igaz, egy másik dologra v. személyre, ill. más körülmények között viszont nem érvényes〉’ ❖ [a történetírók a Bamian melletti hegyeket Paropamisnak nevezik,] ellentétben az igazi Indian Kaukaz vagy Hindu Kus-tól, mellytől csakugyan meg kell különböztetni (1838 Honművész C6072, 354) | [a disputálás a] társalgási életben ritkán vezet kivánt sikerre [...]. Ellentétben az értekezés [...] a’ sikert könnyebbíti ’s biztosítja (1841 Pesti Hírlap C1514, 394) | vannak olyan bőrök, melyek szárazak, durvák lesznek e szappantól, ellentétben olyanokkal, melyekre különösen lágyítólag és símitólag hat (1885 Wohl Janka 8529002, 99) | Velük [ti. a csürhésekkel] ellentétben a kondások viszont nem tartoztak a falu népéhez (1940 Szűcs Sándor 2202001, 150) | Az idős szerkesztő [ti. Szilágyi Ferenc] tehát – Sándor fiával ellentétben – még nem ismerte fel a folyt. köv. sajátos varázsát (2010 Szajbély Mihály 3288003, 146).

3. (Irodt) ’〈stilisztikai alakzatként:〉 egymással szemben álló, kontrasztot képező tartalmi v. formai elemek együttes használata, ill. az így létrejövő, a hangok, szavak, mondatok stb. szintjén megnyilvánuló hatás, antitézis’ ❖ a hasonlat a metaphorát és allegoriát, [...] az ellentét az ironiát alapitja (1850 Purgstaller József 8351014, 40) | Az ellentét (antithesis) szokatlan élességgel világítja meg az összemért tárgyakban mind a hasonló mind az ellenkező tulajdonságokat. pl. Nincs tenyérnyi zöld hely nagy határ mezőben. Ifju vér, öreg bor ficzkándott erökben (1895 Négyesy László 8329001, 206) | [Csuzy Imre 18. századi prédikátor] jellemző vonása az allegorizálás, az ellentétek kedvelése (1964 Varga Imre CD53) | Milyen motívumra épül Janus Pannonius Egy dunántúli mandulafáról írott epigrammája? [...] Milyen ellentétek jelennek meg a versben? (2002 Magyar Hírlap CD09).

4. (rég, Fil) ’a tézissel szembeállított, annak ellentmondó, azzal ellentéteset állító v. azt tagadó tétel; ellentétel, antitézis’ ❖ az originális gondolatot ’s az ellentétnek bátor ki mondását únnya (1818 Cserey Miklós C2568, 525) | A’ teremtő gondolat ellentétjét nemzi, elszakad önmagától, meghasonlik önmagával (1838 Taubner Károly 8468001, 5).

5. ’szembenállás, konfliktus, ill. viszály, ellenséges viszony’ ❖ [a szövetségi kormány bizonyos rendeletei az] egyes statusok’ némelly érdekivel ellentétben vannak (1833 Jelenkor C0225, 29) | e két család gyakran ellentétben állott egymással (1880–1882 Pulszky Ferenc 8381001, 80) | Nem örömest helyezte magát ellentétbe [Jókai] azok véleményével, kikkel társalgott (1905–1906 Mikszáth Kálmán CD04) | a Kína és Japán között felmerült háborús ellentét (1926 TolnaiÚjLex. C5721, 207) | népi-urbánus ellentét (1966 Béládi Miklós CD53) | [1990-ben] a hatalom megszerzéséért folytatott küzdelemben az MDF és az SZDSZ ellentétei is kiéleződtek (2010 Romsics Ignác 3276001, 15).

Ö: érdek~, osztály~.

ÖU: alap~, nézet~, párt~, szín~.

Sz: ellentétez.

Vö. CzF. ellentét · ellentétel; ÉrtSz.; TESz. ellen-; ÉKsz.; ÚMTsz.

ellentét főnév 3B
1.
az a viszony, hogy két v. több dolog v. személy teljesen, homlokegyenest különbözik egymástól, v. egyik a másikkal ellenkező tartalmú, jellegű, tulajdonságú, ill. az a tulajdonság, jellegzetesség, amelyben az ilyen dolgok v. személyek különböznek egymástól, kontraszt
a’ mi szívünknek érzelmes állapotja, a’ való világgal örökös ellentétben (Gegensatz) lévén
(1824 Tudományos Gyűjtemény)
Socrates a tételes joggal ellentétbe helyezi a nem irottat, egyetemest és természettől fogva létezőt
(1885 Pulszky Ágost)
nagy még az eltérés és sok az ellentét a tárgyaló felek felfogásában
(1902 Hazánk)
a fény és az árnyék (a fehér és fekete) ellentéte
(1912 Szabó Dezső)
[Darwin elmélete] szöges ellentétben áll az emberiség speciális teremtésével kapcsolatos [...] hagyományos keresztény nézetekkel
(2010 Petri Gábor)
1a. (rendsz. birtokszóként v. tbsz-ban)
ilyen viszonyban álló dolgok v. személyek vmelyike (a másikhoz való viszonyában)
Nemzetiség és keresztyénség köztünk a’ középkorban nem csak össze nem olvadott, hanem egyik ellentéte vala a’ másiknak
(1833 Muzárion)
Hiszen éppen az ellentétek vonzzák egymást: a férfi és a nő
(1874 Jókai Mór)
Megjelenik a világban a nyomósító ellentét, az Isten mellett az ördög
(1911 Babits Mihály)
Pietizmus és deizmus mint végletes ellentétek állottak egymással szemben
(1927–1930 Thienemann Tivadar)
[Mari nővérem] alig járt el programokra, leginkább olvasott [...]. Nálam hét évvel idősebb Anna nővérem pont ellentéte volt Marinak. Ő világéletében csak társaságban érezte jól magát
(2010 Magyar László András)
2. (-ben raggal, hsz-szerűen, -val/-vel ragos szó n.: rég)
〈annak kif-ére, hogy vmely állítás, tény, amely vmely dologgal v. személlyel kapcsolatban v. vmilyen körülmények között igaz, egy másik dologra v. személyre, ill. más körülmények között viszont nem érvényes〉
[a történetírók a Bamian melletti hegyeket Paropamisnak nevezik,] ellentétben az igazi Indian Kaukaz vagy Hindu Kus-tól, mellytől csakugyan meg kell különböztetni
(1838 Honművész)
[a disputálás a] társalgási életben ritkán vezet kivánt sikerre [...]. Ellentétben az értekezés [...] a’ sikert könnyebbíti ’s biztosítja
(1841 Pesti Hírlap)
vannak olyan bőrök, melyek szárazak, durvák lesznek e szappantól, ellentétben olyanokkal, melyekre különösen lágyítólag és símitólag hat
(1885 Wohl Janka)
Velük [ti. a csürhésekkel] ellentétben a kondások viszont nem tartoztak a falu népéhez
(1940 Szűcs Sándor)
Az idős szerkesztő [ti. Szilágyi Ferenc] tehát – Sándor fiával ellentétben – még nem ismerte fel a folyt. köv.folytatása következik sajátos varázsát
(2010 Szajbély Mihály)
3. (Irodt)
〈stilisztikai alakzatként:〉 egymással szemben álló, kontrasztot képező tartalmi v. formai elemek együttes használata, ill. az így létrejövő, a hangok, szavak, mondatok stb. szintjén megnyilvánuló hatás, antitézis
a hasonlat a metaphorát és allegoriát, [...] az ellentét az ironiát alapitja
(1850 Purgstaller József)
Az ellentét (antithesis) szokatlan élességgel világítja meg az összemért tárgyakban mind a hasonló mind az ellenkező tulajdonságokat. pl.például Nincs tenyérnyi zöld hely nagy határ mezőben. Ifju vér, öreg bor ficzkándott erökben
(1895 Négyesy László)
[Csuzy Imre 18. századi prédikátor] jellemző vonása az allegorizálás, az ellentétek kedvelése
(1964 Varga Imre)
Milyen motívumra épül Janus Pannonius Egy dunántúli mandulafáról írott epigrammája? [...] Milyen ellentétek jelennek meg a versben?
(2002 Magyar Hírlap)
4. (rég, Fil)
a tézissel szembeállított, annak ellentmondó, azzal ellentéteset állító v. azt tagadó tétel; ellentétel, antitézis
az originális gondolatot ’s az ellentétnek bátor ki mondását únnya
(1818 Cserey Miklós)
A’ teremtő gondolat ellentétjét nemzi, elszakad önmagától, meghasonlik önmagával
(1838 Taubner Károly)
5.
szembenállás, konfliktus, ill. viszály, ellenséges viszony
[a szövetségi kormány bizonyos rendeletei az] egyes statusok’ némelly érdekivel ellentétben vannak
(1833 Jelenkor)
e két család gyakran ellentétben állott egymással
(1880–1882 Pulszky Ferenc)
Nem örömest helyezte magát ellentétbe [Jókai] azok véleményével, kikkel társalgott
(1905–1906 Mikszáth Kálmán)
a Kína és Japán között felmerült háborús ellentét
(1926 TolnaiÚjLex.)
népi-urbánus ellentét
(1966 Béládi Miklós)
[1990-ben] a hatalom megszerzéséért folytatott küzdelemben az MDFMagyar Demokrata Fórum és az SZDSZSzabad Demokraták Szövetsége ellentétei is kiéleződtek
(2010 Romsics Ignác)
ÖU: alapellentét, nézetellentét, pártellentét, színellentét
Sz: ellentétez
Vö. CzF. ellentét · ellentétel; ÉrtSz.; TESz. ellen-; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások