ellovagol ige 1a

1. tn ’lovagolva távozik (vhonnan, vmerre v. vmeddig)’ ❖ [Szilberling] nagy örömmel lovagla el (1787 Barczafalvi Szabó Dávid ford.–Miller C0790, 337) | Brunótól bucsuzva, leányával ellovagolt (1884 Szentpály Janka C3965, 31) | La Marmora fejvesztetten már délben ellovagolt a csatatérről (1905 Nagy képes világtörténet CD03) | Csak Jablonszky tekintget idegenül, csukott szájjal, fülelő lova hátán. A töltés másik oldalán üget le és ellenkező irányba ellovagol (1949 Illyés Gyula 9274066, 17) | Gyere, Josepha, te aggszűz – mondta hirtelen a kancájának, nyeregbe szállt és ellovagolt (1960 Lányi Viktor ford.–Frank¹ 9381003, 174) | [a hősök] a filmek végén egyedül ellovagolnak (1998 Magyar Hírlap CD09).

1a. ’lovagláshoz hasonló módon távozik (vmin, vkin)’ ❖ Az éjjel kantárt vet a nyakadba [Pirka néni], s ellovagol rajtad a Kriván tetejére! (1876 Jókai Mór CD18) | cseppet sem csodálkoztak volna, ha [Rapsonné] a mankóját a térde közé kapva ellovagolt volna rajta a levegőben (1882 Jókai Mór CD18) | Vigyázz, hogy [az öregasszonyok] meg ne szökjenek. Seprűnyélre ülnek és ellovagolnak a Gellértre (1906–1907 Mikszáth Kálmán CD04) | Az asszonyok innen seprűn lovagoltak el (1918 Krúdy Gyula C2845, 130).

2. tn ’lóháton elhalad vhol’ ❖ a’ Tsáſzár közöttök el-lovagla (1786 Magyar Hírmondó C0274, 318) | Minap Gyulaházit Etelkánk’ ablaka alatt ellovaglani látám (1833 Nefelejcs C3314, 12) | A többiek ellovagoltak néha házunk előtt (1916 Tersánszky Józsi Jenő 9706011, 62) | kénytelen volt kitérni az útból, hogy Josepha előtte ellovagolhasson (1960 Lányi Viktor ford.–Frank¹ 9381003, 172).

3. ts (ritk) ’〈vmely összeget〉 lovaglásra költ’ ❖ Verreiten: ellovagolni, lovaglásra költeni (1803 Magyar–német és német–magyar lexikon C5802, 777. hasáb) | [a bandérium számára]előlegezett 4022 p. ftnyi szép öszveg, ’s a’ nemesi pénztár utolsó fillére, mellyet pazarul ellovagoltak hőseink, mai napig sem fizettetett vissza (1843 Pesti Hírlap CD61).

4. ts (ritk) ’〈vmely időszakot (más tevékenység helyett)〉 lovaglással tölt el’ ❖ A „lovag” ült ott, a jó Wrabély, a ki egész életét át- és ellovagolta (1886 Bródy Sándor C1193, 8).

5. tn (ritk) ’〈annak kif-ére, hogy gyermeket nyakába, vállára ültet, és játékosan a ló mozgását, hangjait utánozva visz vki〉’ ❖ Felvettél vállaidra, s félnap is ellovagoltál velem (1877 Falusi Könyvtár C0150, 24).

6. ts ellovagolja magát (rég) ’vmely indulattól fűtve túlzó módon beszél, cselekszik, elragadtatja magát vki’ ❖ Másfelől: – ez kalmár fordulat. Az vezeti be ilyen szóval mondatát, aki előbb ellovagolta magát a dicséretben vagy a gáncsban (1900 Budapesti Napló júl. 28. C5243, 1) | bolond vagyok, mint mindig. Mindjárt szertelenségekbe ugrok. Ez a bajom, ezért nem bírok előrehaladni is… Ellovagolom magamat (1917 Móricz Zsigmond C3221, 63) | Az jó, ha van oppozíció – de azt hiszem, ön ellovagolja magát; azt is hallottam, hogy gúnyolja a papokat és a vallást (1978 Jékely Zoltán ford.–Széchenyi CD1502).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzT.

ellovagol ige 1a
1. tárgyatlan
lovagolva távozik (vhonnan, vmerre v. vmeddig)
[Szilberling] nagy örömmel lovagla el
(1787 Barczafalvi Szabó Dávid ford.Miller)
Brunótól bucsuzva, leányával ellovagolt
(1884 Szentpály Janka)
La Marmora fejvesztetten már délben ellovagolt a csatatérről
(1905 Nagy képes világtörténet)
Csak Jablonszky tekintget idegenül, csukott szájjal, fülelő lova hátán. A töltés másik oldalán üget le és ellenkező irányba ellovagol
(1949 Illyés Gyula)
Gyere, Josepha, te aggszűz – mondta hirtelen a kancájának, nyeregbe szállt és ellovagolt
(1960 Lányi Viktor ford.Frank¹)
[a hősök] a filmek végén egyedül ellovagolnak
(1998 Magyar Hírlap)
1a.
lovagláshoz hasonló módon távozik (vmin, vkin)
Az éjjel kantárt vet a nyakadba [Pirka néni], s ellovagol rajtad a Kriván tetejére!
(1876 Jókai Mór)
cseppet sem csodálkoztak volna, ha [Rapsonné] a mankóját a térde közé kapva ellovagolt volna rajta a levegőben
(1882 Jókai Mór)
Vigyázz, hogy [az öregasszonyok] meg ne szökjenek. Seprűnyélre ülnek és ellovagolnak a Gellértre
(1906–1907 Mikszáth Kálmán)
Az asszonyok innen seprűn lovagoltak el
(1918 Krúdy Gyula)
2. tárgyatlan
lóháton elhalad vhol
a’ Tsáſzár közöttök el-lovagla
(1786 Magyar Hírmondó)
Minap Gyulaházit Etelkánk’ ablaka alatt ellovaglani látám
(1833 Nefelejcs)
A többiek ellovagoltak néha házunk előtt
(1916 Tersánszky Józsi Jenő)
kénytelen volt kitérni az útból, hogy Josepha előtte ellovagolhasson
(1960 Lányi Viktor ford.Frank¹)
3. tárgyas (ritk)
〈vmely összeget〉 lovaglásra költ
Verreiten: ellovagolni, lovaglásra költeni
(1803 Magyar–német és német–magyar lexikon)
[a bandérium számára]előlegezett 4022 p. ftnyipengő forintnyi szép öszveg, ’s a’ nemesi pénztár utolsó fillére, mellyet pazarul ellovagoltak hőseink, mai napig sem fizettetett vissza
(1843 Pesti Hírlap)
4. tárgyas (ritk)
〈vmely időszakot (más tevékenység helyett) lovaglással tölt el
A „lovag” ült ott, a jó Wrabély, a ki egész életét át- és ellovagolta
(1886 Bródy Sándor)
5. tárgyatlan (ritk)
〈annak kif-ére, hogy gyermeket nyakába, vállára ültet, és játékosan a ló mozgását, hangjait utánozva visz vki〉
Felvettél vállaidra, s félnap is ellovagoltál velem
(1877 Falusi Könyvtár)
6. tárgyas ellovagolja magát (rég)
vmely indulattól fűtve túlzó módon beszél, cselekszik, elragadtatja magát vki
Másfelől: – ez kalmár fordulat. Az vezeti be ilyen szóval mondatát, aki előbb ellovagolta magát a dicséretben vagy a gáncsban
(1900 Budapesti Napló júl. 28.)
bolond vagyok, mint mindig. Mindjárt szertelenségekbe ugrok. Ez a bajom, ezért nem bírok előrehaladni is… Ellovagolom magamat
(1917 Móricz Zsigmond)
Az jó, ha van oppozíció – de azt hiszem, ön ellovagolja magát; azt is hallottam, hogy gúnyolja a papokat és a vallást
(1978 Jékely Zoltán ford.Széchenyi)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzT.

Beállítások