elmeél fn 2B3

(/vál) ’az a tulajdonság, hogy vki lényeglátó, gyors és leleményes módon képes gondolkodni’ ❖ Acumen mentis, elmeél, elmeélesség (1822 e. Tudományos mesterszókönyv C4429, 10) | Nem lehet, minden elmeéled mellett, jelen viszonyinkrul józan s igaz felfogásod, ha nem tartózkodol köztünk megint legalább egy darabig (1843 Széchenyi István CD1501) | Azok a drámaelméleti eszmék, melyeket Gyulai annyi elmeéllel fejtegetett (1941 Papp Ferenc¹ C3427, 90) | minden elmeélére szüksége van a magánnyomozónak, hogy valahogy eligazodjék a hihetetlenül bonyolult ügyben (1997 Új Könyvek CD29).

a. (rendsz. tevékenységi körre utaló jelzővel) (kissé rég) ’ennek vmely megnyilvánulása’ ❖ politikai elmeélemet, emberismeretemet s czélérésre választott eszközeim helyességét hasonlag nem egy veszi kérdésbe (1843 Széchenyi István CD1501) | kritikai elmeéle és merész combinatiói által (1879 Ipolyi Arnold CD57) | Az irói elmeél legjobban nyilatkozik akkor, ha régi mesét új alakba kell önteni (1896 PallasLex. CD02) | államférfiúi elmeélt (1903 Morvay Győző CD55) | [Werbőczy a szent korona hatalmát] jogászi elmeéllel kifejti, s egyúttal beágyazza a rendi világ köz- és birtokjogi gondolkodásába (1934 Szekfű Gyula CD42).

b. (/vál) ’szellemi kreativitás, találékonyság, ill. humor(érzék), szellemesség’ ❖ [Pulszky Ágost] maró elmeéllel és szikrázó ötletgazdagsággal üt szét az ellenzék szónokai közt (1894 Mikszáth Kálmán CD04) | [A poén] felfedi az érem másik lapját, és úgy hat, mint egy rejtvény megfejtése. Az ehhez megkívántató elmeél, melytől nevét nyerte – mint elmésség, acumen, Witz, – egyben törvényesítője is az élcnek (1938 Martos Vilmos CD10) | Arany végül nem készítette el a megrendelt művet, bár nagy elmeéllel évődtek Tompával, hogy miként kellene teljesíteni a feladatot (1987–1988 Kovács I. Gábor 2019002, 580).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

elmeél főnév 2B3
(/vál)
az a tulajdonság, hogy vki lényeglátó, gyors és leleményes módon képes gondolkodni
Acumen mentis, elmeél, elmeélesség
(1822 e. Tudományos mesterszókönyv)
Nem lehet, minden elmeéled mellett, jelen viszonyinkrul józan s igaz felfogásod, ha nem tartózkodol köztünk megint legalább egy darabig
(1843 Széchenyi István)
Azok a drámaelméleti eszmék, melyeket Gyulai annyi elmeéllel fejtegetett
(1941 Papp Ferenc¹)
minden elmeélére szüksége van a magánnyomozónak, hogy valahogy eligazodjék a hihetetlenül bonyolult ügyben
(1997 Új Könyvek)
a. (rendsz. tevékenységi körre utaló jelzővel) (kissé rég)
ennek vmely megnyilvánulása
politikai elmeélemet, emberismeretemet s czélérésre választott eszközeim helyességét hasonlag nem egy veszi kérdésbe
(1843 Széchenyi István)
kritikai elmeéle és merész combinatiói által
(1879 Ipolyi Arnold)
Az irói elmeél legjobban nyilatkozik akkor, ha régi mesét új alakba kell önteni
(1896 PallasLex.)
államférfiúi elmeélt
(1903 Morvay Győző)
[Werbőczy a szent korona hatalmát] jogászi elmeéllel kifejti, s egyúttal beágyazza a rendi világ köz- és birtokjogi gondolkodásába
(1934 Szekfű Gyula)
b. (/vál)
szellemi kreativitás, találékonyság, ill. humor(érzék), szellemesség
[Pulszky Ágost] maró elmeéllel és szikrázó ötletgazdagsággal üt szét az ellenzék szónokai közt
(1894 Mikszáth Kálmán)
[A poén] felfedi az érem másik lapját, és úgy hat, mint egy rejtvény megfejtése. Az ehhez megkívántató elmeél, melytől nevét nyerte – mint elmésség, acumen, Witz, – egyben törvényesítője is az élcnek
(1938 Martos Vilmos)
Arany végül nem készítette el a megrendelt művet, bár nagy elmeéllel évődtek Tompával, hogy miként kellene teljesíteni a feladatot
(1987–1988 Kovács I. Gábor)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások