elmélyed tn ige 1b1
1. (kissé rég v. irod, átv is) ’mélyen belenyomódik, belemélyed, ill. belesüllyed v. belesüpped vmibe vmi’ ❖ ezen igy gondolkodók elmélyednek az elmélet feneketlen árjában (1846 Hetilap CD61) | láttam ékes arcát, gyönge állát, melybe Sisak-állazója el vala mélyedve (1847 Arany János CD01) | út mentében emelkednek Torockó kincstárai, a vasbányák, kohók, hámorok, [...] a kihányt vassalak halmaza, melyben némelyik hámor úgy el van mélyedve már, hogy a teteje nem látszik ki, csak a kürtőjéből fellövellő láng hirdeti, hogy ott Vulkán legényei dolgoznak (1877 Jókai Mór CD18) | Az ujján a karikagyűrű már elég mélyen be volt nőve [...], mint ahogy a faderekakban is elmélyednek a tavaszok jegygyűrűi (1927 Krúdy Gyula CD10) | a másik zsebébe mélyedt el a keze, ahol rálelt a hártyapapirral bevont vastag és illatos cigaretta-csomagra (1943 Füsi József 9160001, 127).
1a. (vál) ’〈tekintet(ével vki)〉 behatol vhova, vminek a mélyére’ ❖ a költők szeme örömest mélyedt el a népjellem búvárlatába (1896 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | Hallgattunk. Elmélyedtünk egymás szemébe (1912 Gárdonyi Géza C1839, 118) | elmélyedő tekintettel járja körül tárgyát (1965 Komlós Aladár–József Farkas CD53).
2. ’〈Annak kif-ére, hogy vki átadja magát vminek.〉’
2a. ’〈annak kif-ére, hogy vki egész figyelmét saját érzés- és gondolatvilága felé fordítja〉’ ❖ egy perczig elmélyede magában (1839 Remény C3611, 118) | Az öreg prókátor gondolataiba elmélyedve játszott a kabátja csont-gombjaival (1894 Mikszáth Kálmán 8312006, 133) | Szenvedélyes elmélkedéseibe elmélyedve, tovább lovagolt Vilmos (1924 Benedek Marcell ford.–Goethe 9042012, 7) | annyira elmélyedt a gondolataiban, hogy a hangjára sem ügyel (1967 Elbert János ford.–Albee 9121003, 31) | mikor mindenki elmondta a mondókáját, negyed óráig csöndben ültek, csukott szemmel, elmélyedve önmagukba (2003 Vecsernyés Gábor 3335002, 78).
2b. (kissé rég) ’a külvilágról tudomást nem véve gondolataiba, képzeletvilágába merül, elgondolkozik, elmereng’ ❖ anyád nincsen? mond az agg elmélyedve (1838 Jósika Miklós 8212010, 87) | Szórakozott volt nagyon s perczenként el-elmélyedett komoran tekintve maga elé a földre (1868 Vértesi Arnold C4455, 144) | Ha eleget tett a napi szükség kényszerűségének, [Szigligeti] örömest elmélyedt, s kereste a tisztább lelkesülés óráit (1873 Gyulai Pál 8173012, 509) | Annyira el voltál mélyedve, hogy csak akkor pillantottál meg, amikor egészen közel léptem hozzád (1930 Köves Tibor CD10).
2c. ’〈annak kif-ére, hogy vki egész figyelmét egyetlen dolognak szenteli(, és abba teljesen belefeledkezik)〉’ ❖ a’ számlálás közt hivatalos számadásai jutottak eszébe, ’s mennyivel inkább elmélyedett összeadás- ’s levonásaiba, annyival inkább ugy látszott, hogy semmi össze nem üt (1845 Eötvös József 8126006, 292) | [Francesco Maria Appendini piarista szerzetes] a szláv nyelv és irodalom tanúlmányozásába mélyed el s oly lelkes buzgósággal, hogy egész sor olyan munkát írt (1892 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | a demokrácia éppen a munkájában elmélyedő s a maga rangját a munkájából merítő ember életformájának a győzelme, szemben a reprezentáló és rangtartó arisztokratikus ember életformájával (1947 Bibó István 9056002, 7) | [az államtitkár] végigülte a többórás vitát, de egyetlenegyszer meg nem szólalt, hanem elmélyedt az újságolvasásban (2001 Országgyűlési Napló CD62).
2d. (kissé rég, vál) ’〈annak kif-ére, hogy vki vmely (lelki)állapotnak teljesen átadja magát〉’ ❖ csak egy két nap örülhetett tisztán a’ lyánka, elmélyedvé azon édes reménybe hogy nem sokára othon kedveseit karolandja (1836 Gaal József C1790, 177) | Nincs számunkra vígasz, nincs is mit tenni az embernek, mint elmélyedni fájdalmában (1855 Teleki László² 8473014, 119) | egy kis tömpe ember, ki elmélyedve titkos örömében, nem vevé észre, hogy háta mögött az Esti Lapok és a Marczius szerkesztői állnak (1887 Jókai Mór CD18) | Madách nem menekült a kiábrándulás elől, hanem elmélyedt benne (1923 Babits Mihály C0696, 259).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.