elméskedik tn ige 12b

1. (kissé rég, gúny is)(filozofálva) elmélkedik, töpreng vmin, ill. (közhelyesen) okoskodik, tudálékoskodik’ ❖ Kriſtina elméskedet ugyan minden iparkodáſſal illy ſúlyos ditséretét magától el-támaſztani (1772 Mészáros Ignác ford. C3089, 71) | Ádám: […] Tudós vesz éhen, álmodó bukik. Az egy, kiváló – milliók miatt. Lucifer: Elméskedel? itt megvigasztalódsz majd (1923 Kosztolányi Dezső CD10) | [Fehér Ferenccel] elméskedtünk azon, hogy az emberek zöme felfelé egalitárius, lefelé antiegalitárius, amit korrigál felfelé a sznobizmus, lefelé a részvét (1995 Magyar Hírlap CD09).

2. (gyakr. pejor) ’〈kül. társaságban:〉(erőltetetten, eredetieskedve) tréfálkozik, szellemeskedik, elménckedik’ ❖ A grófnál ebédre vidám társaság szokott összegyülni: nőtlen urak, müvészek, tudósok s egy pár vig czimbora, kik tudtak inni és elméskedni (1854 Vasárnapi Újság CD56) | Én „angolná”-nak mondom az angol nőket – elméskedett a szolgabíró (1890 Mikszáth Kálmán CD04) | Vidám ebédlőkedv, gondtalan, elsimult arcok, jókedvű kupecek, elméskedő vigécek, megelégedett kereskedők: mindenfelé (1917 Krúdy Gyula CD54) | [a költő] néha tudóskodó arcot ölt, máskor szinte léhán elméskedik; felölti az erkölcsbíró talárját, hogy azután jókedvvel, derűsen pletykálkodjék (1996 Új Könyvek CD29).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

elméskedik tárgyatlan ige 12b
1. (kissé rég, gúny is)
(filozofálva) elmélkedik, töpreng vmin, ill. (közhelyesen) okoskodik, tudálékoskodik
Kriſtina elméskedet ugyan minden iparkodáſſal illy ſúlyos ditséretét magától el-támaſztani
(1772 Mészáros Ignác ford.)
Ádám: […] Tudós vesz éhen, álmodó bukik. Az egy, kiváló – milliók miatt. Lucifer: Elméskedel? itt megvigasztalódsz majd
(1923 Kosztolányi Dezső)
[Fehér Ferenccel] elméskedtünk azon, hogy az emberek zöme felfelé egalitárius, lefelé antiegalitárius, amit korrigál felfelé a sznobizmus, lefelé a részvét
(1995 Magyar Hírlap)
2. (gyakr. pejor)
〈kül. társaságban:〉 (erőltetetten, eredetieskedve) tréfálkozik, szellemeskedik, elménckedik
A grófnál ebédre vidám társaság szokott összegyülni: nőtlen urak, müvészek, tudósok s egy pár vig czimbora, kik tudtak inni és elméskedni
(1854 Vasárnapi Újság)
Én „angolná”-nak mondom az angol nőket – elméskedett a szolgabíró
(1890 Mikszáth Kálmán)
Vidám ebédlőkedv, gondtalan, elsimult arcok, jókedvű kupecek, elméskedő vigécek, megelégedett kereskedők: mindenfelé
(1917 Krúdy Gyula)
[a költő] néha tudóskodó arcot ölt, máskor szinte léhán elméskedik; felölti az erkölcsbíró talárját, hogy azután jókedvvel, derűsen pletykálkodjék
(1996 Új Könyvek)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások