elmúlt mn-i ign, mn és fn
I. mn-i ign → elmúlik.
II. mn 22A1
1. ’korábbi, régebbi 〈időszak, kor〉’ ❖ [Hannibál] Sirva nézett vissza elmult idejében, Midőn borostyának fénylettek fejében (1779 Ányos Pál CD01) | Egy elmult kornak régi katonája (1846 Petőfi Sándor CD01) | Az elmult geologiai korszakok állat- és növényvilága kevés kivétellel (mint a szibériai mammut és rinoceros és a borostyánkőbe zárt bogarak) csak részben maradtak meg az utókor számára (1895 PallasLex. CD02) | De mégis jó volt Messiásra várni, – S édes az elmult advent illata (1925 Reményik Sándor CD01) | az elmúlt korok hagyomány által közvetített és megőrzött igazsága (1990 Újlaki Gabriella 2029019, 535).
1a. (rég, Nyelvt) ’〈igeidő kategóriájának jelölésére:〉 múlt’ ❖ Birtokos el-múlt idk (Perfecta Poſſeſſiva) Tudtomra, tudtodra (1794 Gyarmathi Sámuel C1946, 131) | A’ mi különösen a’ Határozatlan Módot illeti, minthogy annak nálunk Elmúlt Ideje nints, tehát azt hogyal teszszük ki, p. o. Turcam vicisse dicunt, azt mondgyák, hogy gyzött a’ Török (1808 Pápay Sámuel 8353011, 240) | Az elmúltt üdnek ragasztéka […] csak akkor dupláztatik meg, mikor […] közbevetést kiván, mint hordott, hordottál (1816 Verseghy Ferenc C4432, 27).
1b. ’korábbi, régebbi időszakban, korban zajló, létező, fennálló 〈esemény, dolog, jelenség〉’ ❖ Szünjenek meg Atyaságtok elmult veszedelmeinkre emlékezvén, a vélek egy hitben nem lévő föld népének keservét ellenek mindenkor nagyobb-nagyobb gyülölségre gerjeszteni (1778 Bessenyei György¹ 7044054, 73) | [a] bor, mellyet a’ szerencsétlen Görög – egykor mély tiszteletre méltó, most – elmult Hazájában, a’ vándorlónak nyujt (1828 Széchenyi István CD1501) | Szégyellem elmúlt gyöngeségemet, Mily emberekkel tarték, öntudatlan (1871–1874 Arany János ford.–Arisztophanész C0660, 23) | [a várvédők] a mily vitézül éltek, oly vitézül haljanak, hogy ezzel a világnak példát adjanak és nevöknek tisztességet nyerjenek: utolsó napjok megszépíti minden elmult dolgukat (1898 Széchy Károly CD55) | Az igazságosság követelménye, hogy az elmúlt politikai rendszer terhes örökségét ne csak a társadalom, hanem az egyházak is viseljék (1991 Beszélő 2003055, 41).
2. ’a mostanit közvetlenül megelőző, ill. a legutóbbi 〈időszak v. esemény, dolog〉’ ❖ [Abdella] el-beſzéllette az Attyának az el-mult éjtſzakán mellyrendeſen és ékeſen Bojárdó a’ Kertben muſikált légyen (1772 Mészáros Ignác ford. C3089, 221) | az elmúlt háboruban, mikor a’ ſzél ſzolgált, ez [ti. a léggömb] által kémlelték meg a’ Frantziák az ellenségeiknek táboraikat (1803 Fábián József 7101024, 79) | A dühöngési roham megszüntével egy ideig még kábultak, kimerültek voltak az illetők s az elmult rohamra nem emlékeztek (1893 PallasLex. CD02) | [a kisasszonyok] anya engedelme nélkül ismerkedtek meg az elmult bálon a tiszt úrral (1912 Krúdy Gyula C2841, 213) | vegyék figyelembe azt, hogy a Házszabály, amit megerősítettünk az elmúlt szabálytalan szavazás alkalma és oka miatt (zaj) nem engedi meg, hogy egyetlen ügyben egy képviselő ismételten szavazzon (1990 Országgyűlési Napló CD62) | Ismeretlen tettes az elmúlt napokban az ablakot betörve bement egy orosztonyi házba, s onnan 300 ezer forint értékben vitt el műszaki cikkeket (2007 Zalai Hírlap 3343001, 3).
3. (kissé rég) ’(régen) meghalt 〈személy, csoport〉’ ❖ [a törökök] el-múlt öseinknek sanyargataſával, örökſégeinknek törvénytelen bitaſával meg-nem-elégedvén, 1683. eſztendöben, ſzent-Jakab havának 13. napján, Béts vároſát 300,000. emberböl álló ſereggel meg-ſzállották (1788 Decsy Sámuel C1382, 368) | Szigliget, Csobánc várkertjeiben még zöldül a zsálya és levendula, miket az elmúlt családok asszonyai ültettek oda (1872 Jókai Mór CD18) | Nincs szükség elmúlt emberek szobraira, míg az életnek hiányai vannak (1905 Ady Endre CD0801) | régi idők elmúlt asszonyai (1913 Krúdy Gyula CD54) | mohos szarkofágok, melyeknek fala magába itta az elmult nemzedékek első sírását és utolsó sóhajtását (1939 Becht Rezső CD52).
III. fn 22A1
1. (vál) ’a lefolyt, múlttá vált idő (vmely időszaka), ill. (az) akkor történt esemény(ek összessége)’ ❖ az Istennek előtte az elmúltak, a jelenvalók, úgy a következendő dolgok egyaránt tudva vannak (1772 Rettegi György 7282001, 275) | a’ ki bátran szokta kimondani véleményeit az el múltrúl, a’ jelenlétről és a’ jövendőrül (1809 Kazinczy Ferenc C2559, 448) | az emberek soha sem tanúlnak az elmúltakból (1820 Cserey Miklós C2570, 530) | Szerencse, ifjuság jelennek, Elmultnak élnek búsak, aggok (1872 Vajda János C4648, 98) | [az idős Lévay József] új benyomásokat már alig tud a világból fölvenni, inkább az elmúltak emlékein évődik, csöndes megadással várja a halált (1925 Schöpflin Aladár CD10) | A mi feladatunk az, hogy megkíséreljük, nincs-e más megoldása a múlt rekonstruálásának, […] hogy lehetőleg még hűbben és még igazabban támasszuk fel az elmúltat (1997 Erős Vilmos CD58).
2. (kissé rég, vál) ’meghalt személy, halott’ ❖ Részre hajlás nélkül kell az elmúltakról irni: a jelenlévőkről ugyan ezen jussa marad fenn a Maradéknak! – Merte vólnaé valaki Julius Césárt, életében, Usurpatornak nevezni ? vagy Napóleont ? – Hóltok után ki nyilt a szabadság (1820 Cserey Miklós C2570, 323) | Messze az elmúltak’ honjába kivánkozik e’ szív (1824 Vörösmarty Mihály 8524145, 271) | künn a hősök síremlékén Gyászolom az elmultakat (1896 Madách Aladár 8283005, 13) | Baloldalt a házi isteneknek szánt fülke, az elmúltak képmásaival (1928 Füst Milán CD10).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.