elnevet ige 5b
1. ts elneveti magát ’elfogja a nevetés (vmitől), hirtelen nevetni kezd vki (vmin)’ ❖ [Kupferschmidtnek a jezsuiták Erdélyből való kiűzését jósoló szavaira] elnevetvén magamat, mondám: „Sebastian uram, mi azt nem érjük.” (1773 Rettegi György 7282002, 313) | A fejedelem nem állhatá meg, hogy a góbé zavarba hozott ábrázatján el ne nevesse magát (1851 Jókai Mór CD18) | Menjenek a fehér ló… fenekibe! – mondta s elnevette ettől a szótól magát (1911 Móricz Zsigmond CD10) | felismervén a helyzet humorát, [mindketten] elnevetik magukat (1979 Esterházy Péter 9129001, 43).
2. ts ’önkéntelen nevetéstől nem v. alig tud (meg)tenni, kül. elmondani vki vmit’ ❖ Elneveti a javát. Ha ki valamit elbeszél, például valami kis élczes adomát, s a végin, hol csattanni kellene az elbeszélésnek, maga nevet legjobban (1851 Magyar közmondások könyve C2993, 299) | Felvonás felvonás után múlt el anélkül, hogy felvidulásra ok lett volna. Még a színészek se nevették el a jeleneteket (1891 Mikszáth Kálmán CD04) | hiába minden tekintély és takarékbetét, ha a boldog szerelemből nem kapnak ezek az urak, hiszen elneveti a javát az a nő, akinek az ilyen buta földgömböt át kell ölelni, körül kell csókolgatni (1934 Szép Ernő CD10) | A mondat végét elnevette [az adatközlő] (1997 Cs. Nagy Lajos C5939, 478).
3. ts ’〈kellemetlen, kínos dolgot〉 nevetéssel üt el’ ❖ Katinka még az elébbi említésétől az elválásnak el volt érzékenyülve, csakhogy akkor elnevette azt, de most nagyon, nagyon lelkére vette (1854 Jókai Mór CD18) | Százszor elnevette a legkorholóbb megjegyzéseket (1885 Tolnai Lajos C4202, 66) | majd holnap válaszolok – nevette el búgva a választ az asszony s már el is tünt (1910 Ady Endre 9003055, 38) | Tordai a nő szexuális beállítottsága iránt puhatolódzik […]. A gyógytornásznő elneveti a dolgot (1983 Polgár András 1121002, 56).
3a. (ritk) ’〈kellemetlen, rossz érzést〉 nevetés által megszüntet, elűz’ ❖ [lányom] ki-terjeſztett karokkal ſzokdösött [!] elmbe, és fáradt ortzámról a’ rántzos bánatot el-nevette (1793 Verseghy Ferenc ford.–Kotzebue C2991, 114) | Unalmadat nevesd el (1847 Greguss Ágost C1915, 9) | Hát az micsoda szerzet már megint? – Nevette el a haragját a nagyasszony (1927 Móra Ferenc 9459042, 187).
4. tn (tárgyragos határozóval is) (rég) ’bizonyos ideig, ill. hosszasan nevet vmin’ ❖ csekélységek fölött gyermekies kedéllyel elnevet (1852 Bérczy Károly C1038, 201) | Nagy füstöket eregetett és jóizün elnevetett a füstkarikákon (1871 Beöthy Zsolt C1015, 258) | [az aggastyán kedélyes szavain] elnevettek egynéhány percet, majd más tárgy vetődött föl (1881 Mikszáth Kálmán CD04).
4a. ts (ritk) ’nevetségesnek talál(va kinevet) vmit’ ❖ [a szerelmesek esküdözéseit] Júpiter elneveté (1817 Perecsényi Nagy László ford.–Tibullus C3479, 107) | jelenthetem Néked, Kedves Barátom, hogy a házasságra már el szántam légyen magamot, sőt a mi több, már Szerelmes is vagyok egy lelkes, jó nevelésű, jó születésű – de a mit itt mondani fogok, azt el neveted – egy iffiu Leánykába (1818 Cserey Farkas² C2568, 452) | Lány csak játszott, összetörte, elnevette, ölbekapta, megfutott a kincseimmel (1915 Lendvai István CD10).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. elneveti magát