állapít ts ige 4a4 (rég)

1. ’vhova állít, helyez vkit’ ❖ Istennek kegyelme egy tehets Férj’ ölében, A házasság’ szentségében … boldogságba állapít (1825 Kisfaludy Sándor C2685, 94) | [a háziúr] minden telhető diplomatikai méltósággal a folyosó azon pontjára állapítá magát, hol az udvarról négy lépcső vezete föl (1866 e. Gaal József C1788, 415).

2. ’alapít, létrehoz, ill. (meg)alapoz, szilárddá tesz vmit’ ❖ Állapíttom: állapodásba teszem, meg-állíttom, erssíttem (1792 Kisded szótár C0816, 9) | Brebiri gróf György […] a’ Brebiri nemzetségnek Zrinyi ágát állapítá (1834 Fillértár 8623002, 153) | ez a köntös szerencsémet állapítá (1845 Degré Alajos C1396, 51) | [a stilizált rozmaringlevél] magyar nemzeti motivum, amit sajátos magyar népművészetünk állapított és fejlesztett ki (1916 e. Malonyay Dezső CD07).

3. vmire állapít ’bizonyos körülményekre, feltételezésekre alapít, épít vmit’ ❖ egy rövid három évi számításra állapított össze állítás (1848 Kossuth Lajos összes munkái CD32) | Bécsbe ment, hogy ott magát a képirásban bővebben kiképezze, s jövendőjét ecsetére állapítsa (1864 Toldy Ferenc 8481011, 220) | törvényekről [kell gondoskodnunk], a melyekre állapítva s a melyek erejénél fogva eljárhassunk (1873 Deák Ferenc CD51) | vékony fundamentumra állapítá a tekintetes törvényszék a maga bölcs szentenciáját (1884 Mikszáth Kálmán 8312239, 103).

4. (tárgy n. is)(meg)szab, (meg)határoz’ ❖ A’ hasonlatosság nem sokat állapít (1825 Tudományos Gyűjtemény C5585, 31) | [a britanniai] kormány rendes és mindig fenálló versenyfutási díjakat állapíta (1831 Széchenyi István CD1501) | a RR javaslatára e következő főbb módositások állapítattak (1836 Kossuth Lajos összes munkái CD32) | szűkmarkúak a kliensek, rosszul állapítanak a bírák… (1877 Mikszáth Kálmán 8312002, 124) | Mesgyét von az ember az időknek tengerén, amint határokat állapít a világürnek boltozatán (1885 Löw Immánuel 8278005, 235) | abból, hogy a fogak hiányzanak, én a tudomány szabályai szerint nem állapíthatom, hogy miért s miképpen hiányzanak (1897 Eötvös Károly 8127001, 54).

Ö: meg~.

Sz: állapítás.

Vö. CzF.; TESz. állapot; SzT.

állapít tárgyas ige 4a4 (rég)
1.
vhova állít, helyez vkit
Istennek kegyelme egy tehets Férj’ ölében, A házasság’ szentségében … boldogságba állapít
(1825 Kisfaludy Sándor)
[a háziúr] minden telhető diplomatikai méltósággal a folyosó azon pontjára állapítá magát, hol az udvarról négy lépcső vezete föl
(1866 e. Gaal József)
2.
alapít, létrehoz, ill. (meg)alapoz, szilárddá tesz vmit
Állapíttom: állapodásba teszem, meg-állíttom, erssíttem
(1792 Kisded szótár)
Brebiri gróf György […] a’ Brebiri nemzetségnek Zrinyi ágát állapítá
(1834 Fillértár)
ez a köntös szerencsémet állapítá
(1845 Degré Alajos)
[a stilizált rozmaringlevél] magyar nemzeti motivum, amit sajátos magyar népművészetünk állapított és fejlesztett ki
(1916 e. Malonyay Dezső)
3. vmire állapít
bizonyos körülményekre, feltételezésekre alapít, épít vmit
egy rövid három évi számításra állapított össze állítás
(1848 Kossuth Lajos összes munkái)
Bécsbe ment, hogy ott magát a képirásban bővebben kiképezze, s jövendőjét ecsetére állapítsa
(1864 Toldy Ferenc)
törvényekről [kell gondoskodnunk], a melyekre állapítva s a melyek erejénél fogva eljárhassunk
(1873 Deák Ferenc)
vékony fundamentumra állapítá a tekintetes törvényszék a maga bölcs szentenciáját
(1884 Mikszáth Kálmán)
4. (tárgy n. is)
(meg)szab, (meg)határoz
A’ hasonlatosság nem sokat állapít
(1825 Tudományos Gyűjtemény)
[a britanniai] kormány rendes és mindig fenálló versenyfutási díjakat állapíta
(1831 Széchenyi István)
a RRrendek javaslatára e következő főbb módositások állapítattak
(1836 Kossuth Lajos összes munkái)
szűkmarkúak a kliensek, rosszul állapítanak a bírák…
(1877 Mikszáth Kálmán)
Mesgyét von az ember az időknek tengerén, amint határokat állapít a világürnek boltozatán
(1885 Löw Immánuel)
abból, hogy a fogak hiányzanak, én a tudomány szabályai szerint nem állapíthatom, hogy miért s miképpen hiányzanak
(1897 Eötvös Károly)
Sz: állapítás
Vö. CzF.; TESz. állapot; SzT.

Beállítások