előcsarnok fn 3A
1. ’nagyobb épületben a bejárat után következő, tágasabb helyiség, amely vmely központi, nagy méretű helyiséghez vezet’ ❖ alig valának az előcsarnokban, midőn a’ fergeteg kezdődék (1834 Nefelejcs ford. C3315, 46) | Déli tizenkét órára zsufolásig megtelt a szinház előcsarnoka közönséggel (1910 Délmagyarország 2103001, 2) | [a török politikus] kávézott a hotel előcsarnokában, amikor az ismeretlen odalépett hozzá és orrba vágta (1996 Magyar Hírlap CD09).
1a. (Föld) ’〈barlangban:〉 a bejárat után következő, tágas, magas üreg, amelyből egy v. több nagy terem nyílik’ ❖ E barlang nyílása fölülről mintegy másfél ölnyire rézsútosan visz az előcsarnokba (1869 Nyáry Jenő CD57) | [a denevérek] egy csomóban csüngtek a barlang félhomályos előcsarnokának boltozatán (1929 Az állatok világa ford. CD46) | [A barlangi túra során] az I-es főbejáraton keresztül az előcsarnokba jutunk (2000 Természet Világa CD50).
2. (Ép is) ’(nagyobb) épület nyitott, oszlopos bejárati szakasza’ ❖ a [berlini] museum külsejét tekintém meg, de a mint felnyitották, legott felmentem a roppant lépcsőkön, és az előcsarnokból kúpterembe léptem (1846 Hetilap CD61) | Egyiptomi sziklasir előcsarnoka (1894 PallasLex. CD02) | A görögöket nem azért olvasom, […] hogy oszlopos előcsarnokot építsek ónémet házam elé (1940 Németh László² 9485011, 37) | A kúria jellegzetes, külső képe […]. A portikusz (oszlopos, nyitott előcsarnok) a homlokzat középtengelyében [helyezkedik el] (1999 Lakáskultúra CD39).
3. (birtokszóként) (kissé rég, vál) ’vmit előkészítő, vmihez előzményül szolgáló, ill. vmibe bevezető jelenség, dolog’ ❖ Egy pár éve, hogy egy nyomosan gondolkodó jeles hazánkfia előcsarnokát rajzolá le a magyar philosophiának (1846 Hetilap CD61) | nagyon jó előcsarnoka a művészetnek, ha én délután öt órától nyolcig Melanie húgom zongorázása mellett keringő és francia négyes dallamokat hegedülök, amihez aztán a társaság többi része táncol (1865 Jókai Mór CD18) | [a betűírás a plébániai] iskolákban a grammatika előcsarnoka volt (1894 e. Felméri Lajos CD44) | Az igazi középkor szellemét […] Dante „nagy” költészete örökíti meg egy hanyatló kor végén, egy új világ előcsarnokában (1935 Turóczi-Trostler József CD10).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. elő-; ÉKsz.; SzT.