előfog ts ige 2a6 (rég v. nyj) 

1. ’megfogva elővesz, előkap vki vmit’ ❖ intett az aſzſzony, hogy fogják elé orsójokat, ’s fonytak is majd éjfélig énekelve (1802 Molnár János C0306, 104) | Gyuró és Opolda a töltés oldalára nyomták Harcsánét. Janó pedig a legsebesebb kezü előfogá eszközeit, s legelőbb is lábait foná össze a visító és hasztalan erőlködő asszonynak, ezután kezeit tekerte egybe (1836 Gaal József 8149003, 13) | a kávés a sok hosszunyelü rézkanna közől előfogja azt, melybe épen annyi viz fér, mennyi a vendég által kivánt kávéhoz szükséges (1860 Vasárnapi Újság CD56) | Abrakos tarisznyának valót kerítettem – szól Túr Gergely lanyhán s előfogja nagy, csillagos nyelű bicskáját (1900 Kisteleki Ede C2709, 85).

1a. ’〈vmely (félig kész) művet〉(újra) munkába, a vele való foglalkozásra kézbe vesz, ill. 〈vmely tevékenységet〉 elkezd’ ❖ előfogom néha félben maradt verseimet (1822 Vörösmarty-emlékkönyv C5311, 167) | Ha valamit előfogott, abban vasszorgalommal dolgozott (1897 Schmidt Mariska C5845, 160) | ha a másra számított nap folyamán még fönnmaradt egy-két óraköz, ekkor még előfognak valamit, amit ezalatt elvégezhetnek (1900 Szokolay Hermin C5959, 333) | előfog […] ’(vmi munkát) elkezd’. Maj valamics csak fogok elő (1951–1955 Kiskanizsai szótár C5830, 70).

2. ’〈igavonó állatot〉 kocsi, szekér, ill. már befogott igavonó elé (be)fog’ ❖ azon két ló munkája pedig, melly rossz ut miatt más két ló elibe fogatik, melly jó uton maga is elvinné a’ szekeret, örökre el van vesztve, mert az előfogott két ló azon időben egyebet is vihetne végbe, de végbe nem visz (1830 Széchenyi István CD1501) | a paraszt megszökött, az önkényteseknél hagyván kocsiját, lovát. Egyébiránt afféle elfogott rácz kocsija minden önkénytes századnak van. A több eléfogott marhákat az ide menekült magyaroknak részint ingyen, részint nehány huszasért adtak az önkénytesek (1848 Kossuth Hírlapja CD61) | Előfog, cs. 1) lovat, barmot jármű elébe befog (1872 A magyar nyelv teljes szótára C7036, 285).

3. ’szem elé hív, szólít (vhonnan) vkit’ ❖ Egy szép szombati napon előfog [!] valamelyik legényt, öblös, foltos zsákot ad a kezébe (1881 Palotás Fausztin C3409, 15) | Molnár néni fogta elő valahol az utcán s behitta egy kis friss pogácsára (1883 Mikszáth Kálmán C3121, 86) | Eléfogta a király a fiát s elmondta, hogy mi az ő kivánsága (1906 Benedek Elek C0914, 28).

3a. ’〈személyt〉 vallatóra fog, ill. felelősségre von (és megbüntet) vmiért; elővesz’ ❖ Ezen Civiliſtának maga rendel a’ Király Gondviselöt, ki a’ Királynak pereit folytatni fogja, kit azon Caſsának hitelezi perrel el fogathatnak (1791 Magyar Kurír C0318, 1094) | – Mit tettetek, gonosztevők! Hisz ezért most engemet majd előfog a vármegye; számon kérik az eltűnt utazót; még rám fogják, hogy én sikkasztottam el. Most nekem erről adjatok írást, hogy ti tettétek (1872 Jókai Mór CD18) | Néha […] előfogom a gyereket: – Kit szeretsz jobban, te gézengúz, anyádat-e vagy apádat? (1890 Mikszáth Kálmán CD04) | Kardosné előfogta a leányát. – Te! – mondotta neki fenyegetően, – te ugye avval az éhenkórásszal voltál! Eszter dacosan nézett az anyjára: – Az tisztességes úri ember anyám (1907 Gárdonyi Géza 9173005, 67) | Előfogtam a szomszédasszonyt a plëtykaságaié (1957 Szegedi szótár C6400, 349).

4. ’〈betegség v. annak tünete, ill. vmely érzés, indulat stb.〉 hatalmába kerít, elővesz vkit’ ❖ [a hurut] hirtelen sok személyeket elé-fog (1778 Rácz Sámuel ford.–Störck C3570, 124) | az öreg nemes urat veszedelmes betegség fogta elő (1843 Vajda Péter ford.–Bulwer-Lytton C4670, 37) | erős főfájás és émelygés fogta elő (1861 Rosty Pál C3639, 123) | kicsinyt előfogta a félelem (1878 Kristóffy József C2825, 176) | a te fiad is ágyba esett, előfogta a köhögés (1902 Nagy Sándor 8327002, 79).

4a. ’〈eső, vihar〉 utolér, elfog vkit’ ❖ 12 órakor egy része karavánunknak szomoru, más része pedig reménynyel tölt imák között elhagyta Ongát. Tarczalnál előfogván a nagy zápor, mennydörgés és villámlás, ugyancsak paskolt bennünket Tokajig (1831 Jászay Pál 8207001, 224) | hajódat az óceánon előfogta egy tavaszutói tornádó, és pozdorjává törve lisztestől, emberestől a tenger fenekére süllyesztette (1872 Jókai Mór CD18) | Nem mehettünk tovább a Santa Agatánál, az eső úgy előfogott (1887 Jókai Mór CD18).

Vö. CzF. előfog²; SzT. eléfog; ÚMTsz. eléfog, ~