előidejű mn 1C3 (Nyelvt)

1. ’előidejűséggel kapcs., azt kifejező, jelölő’ ❖ Hibás a magyarban indicativus [= kijelentő mód] helyett az optativus [= óhajtó mód] alkalmazása az idő tartalmú függő mondatokban, tehát az egyidejű mikor, midőn; a mint, mihelyt; s az előidejű miután conjunctiókkal [= kötőszókkal] való kapcsolatban (1875 Magyar Nyelvőr C5942, 289) | Használjuk így előidejű mellékmondatokban az eggyidejüséget jelentő kötőszót, a mikor-t is, de ilyenkor mellette a már szócska áll, vagy a főmondatban azután (1895 Barcza József C5958, 564) | [a határozói igenév kifejezhet] egyidejű és előidejű, ritkán utóidejű […] időviszonyítást (1959 Fokos Dávid C5899, 176) | [Károly Sándor] arra is rámutat, hogy a folyamatos melléknévi igenévnek előidejű használata az obi-ugor nyelvekben sem ismeretlen (1974 Rácz Endre C6025, 389).

2. ’〈időviszonyítás esetén:〉 olyan 〈cselekvés, történés〉, amely egy másik cselekvést, történést időben megelőz’ ❖ [a határozói igenévi alakok között] az a különbség, hogy a -va az egyidejű, -ván pedig az előidejű cselekvést jelöli (1875 Simonyi Zsigmond C5942, 343) | A búza le van aratva, A gyerek ki van melegedve mondatokban az igenév idői vonatkozása kettős: van benne egy előidejű cselekvés, történés: a learatás és a kimelegedés folyamata, s van benne egy állapot, amelyet e folyamat létrehoz: a learatottság és a kimelegedettség, a meleg állapota (1959 Károly Sándor C5899, 536) | az időviszonyítás elhomályosulása miatt kissé meddőnek érzem azt a vitát, amely arról folyt, hogy a szeretett fiam, tisztelt uram-féle szerkezetekben szereplő igenév, illetőleg a vele kifejezett cselekvés egyidejű vagy előidejű-e az állítmánybeli történéshez viszonyítva (1975 Rácz Endre C6026, 4).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

előidejű melléknév 1C3 (Nyelvt)
1.
előidejűséggel kapcs., azt kifejező, jelölő
Hibás a magyarban indicativus [= kijelentő mód] helyett az optativus [= óhajtó mód] alkalmazása az idő tartalmú függő mondatokban, tehát az egyidejű mikor, midőn; a mint, mihelyt; s az előidejű miután conjunctiókkal [= kötőszókkal] való kapcsolatban
(1875 Magyar Nyelvőr)
Használjuk így előidejű mellékmondatokban az eggyidejüséget jelentő kötőszót, a mikor-t is, de ilyenkor mellette a már szócska áll, vagy a főmondatban azután
(1895 Barcza József)
[a határozói igenév kifejezhet] egyidejű és előidejű, ritkán utóidejű […] időviszonyítást
(1959 Fokos Dávid)
[Károly Sándor] arra is rámutat, hogy a folyamatos melléknévi igenévnek előidejű használata az obi-ugor nyelvekben sem ismeretlen
(1974 Rácz Endre)
2.
〈időviszonyítás esetén:〉 olyan 〈cselekvés, történés〉, amely egy másik cselekvést, történést időben megelőz
[a határozói igenévi alakok között] az a különbség, hogy a -va az egyidejű, -ván pedig az előidejű cselekvést jelöli
(1875 Simonyi Zsigmond)
A búza le van aratva, A gyerek ki van melegedve mondatokban az igenév idői vonatkozása kettős: van benne egy előidejű cselekvés, történés: a learatás és a kimelegedés folyamata, s van benne egy állapot, amelyet e folyamat létrehoz: a learatottság és a kimelegedettség, a meleg állapota
(1959 Károly Sándor)
az időviszonyítás elhomályosulása miatt kissé meddőnek érzem azt a vitát, amely arról folyt, hogy a szeretett fiam, tisztelt uram-féle szerkezetekben szereplő igenév, illetőleg a vele kifejezett cselekvés egyidejű vagy előidejű-e az állítmánybeli történéshez viszonyítva
(1975 Rácz Endre)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások