élőszó fn 1A

1. ’〈az írással szemben is:〉 az a tevékenység, művelet, hogy vki beszél, ill. az így létrejövő hangzó szöveg, beszéd’ ❖ némelly Ángliai F-méltóſágok mind él ſzóval, mind pedig írássſal ellene mondottak a Hollánduſok ellen való hadakozásnak (1781 Magyar Hírmondó C0269, 144) | A felindult ember hangja az élőszóban reszket, egyes szavakat a beszéd hevében elhágy (1895 Négyesy László 8329001, 194) | az élő szó minden fegyvernél hatalmasabb és hódítóbb erejével (1919 Juhász Gyula¹ 9284852, 174) | az ókori retorika az élőszó művészetének elméletét és gyakorlatát jelentette (1967 Mollay Károly CD52) | Jókainak mind az élőszó lejegyzett formájának kialakításához (ami nem azonos az élőszó lejegyzésével!), mind a leírásokhoz különös tehetsége volt (2010 Szajbély Mihály 3288003, 129).

1a. (-val v. -ban raggal, hsz-szerűen) ’közvetlen szóbeli közléssel’ ❖ Élőszóval sok beszélni valóm van, nagyon sok és nagyon fontos. Bele se kezdek, ha [...] oly rövid idő alatt úgyis találkozunk (1883 Mikszáth Kálmán CD04) | Igyekezni fogok, hogy Professzor Uram legközelebbi pesti tartózkodása alkalmával élőszóban is elmondhassam ezeket a dolgokat (1939 Szerb Antal 2057033, 336) | [a vetítésre kész kazetta elrejtése után,] úgy, ahogy Harasztival megbeszéltük – lehetőleg élőszóban értesítettem mintegy húszféle újságot és hírügynökséget (1990 Lovass Zoltán 1097002, 216).

2. ’a nyelvnek (spontán) hangzó közlésben való (egyéni) felhasználása (mint a nyelvhasználat egy változata); beszélt nyelv’ ❖ Nem ismerek írót az egész világirodalomban, akinek elbeszélő hangja annyira közel állana az élőszóhoz, mint a Mikszáthé (1917 Schöpflin Aladár 9590005, 42) | Gelléri novellista, érthető, ha legtöbb írásában az élőszó nyers, néha bukdácsoló és darabos eredetiségét szólaltatja meg s nem a lírai novella már-már ütemes csengésével, derüs szabályszerűséggel és esztétikumával ragad meg bennünket (1947 Kovács Endre 2055021, 105).

J: élőbeszéd, élőnyelv.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

élőszó főnév 1A
1.
〈az írással szemben is:〉 az a tevékenység, művelet, hogy vki beszél, ill. az így létrejövő hangzó szöveg, beszéd
némelly Ángliai F-méltóſágok mind él ſzóval, mind pedig írássſal ellene mondottak a Hollánduſok ellen való hadakozásnak
(1781 Magyar Hírmondó)
A felindult ember hangja az élőszóban reszket, egyes szavakat a beszéd hevében elhágy
(1895 Négyesy László)
az élő szó minden fegyvernél hatalmasabb és hódítóbb erejével
(1919 Juhász Gyula¹)
az ókori retorika az élőszó művészetének elméletét és gyakorlatát jelentette
(1967 Mollay Károly)
Jókainak mind az élőszó lejegyzett formájának kialakításához (ami nem azonos az élőszó lejegyzésével!), mind a leírásokhoz különös tehetsége volt
(2010 Szajbély Mihály)
1a. (-val v. -ban raggal, hsz-szerűen)
közvetlen szóbeli közléssel
Élőszóval sok beszélni valóm van, nagyon sok és nagyon fontos. Bele se kezdek, ha [...] oly rövid idő alatt úgyis találkozunk
(1883 Mikszáth Kálmán)
Igyekezni fogok, hogy Professzor Uram legközelebbi pesti tartózkodása alkalmával élőszóban is elmondhassam ezeket a dolgokat
(1939 Szerb Antal)
[a vetítésre kész kazetta elrejtése után,] úgy, ahogy Harasztival megbeszéltük – lehetőleg élőszóban értesítettem mintegy húszféle újságot és hírügynökséget
(1990 Lovass Zoltán)
2.
a nyelvnek (spontán) hangzó közlésben való (egyéni) felhasználása (mint a nyelvhasználat egy változata); beszélt nyelv
Nem ismerek írót az egész világirodalomban, akinek elbeszélő hangja annyira közel állana az élőszóhoz, mint a Mikszáthé
(1917 Schöpflin Aladár)
Gelléri novellista, érthető, ha legtöbb írásában az élőszó nyers, néha bukdácsoló és darabos eredetiségét szólaltatja meg s nem a lírai novella már-már ütemes csengésével, derüs szabályszerűséggel és esztétikumával ragad meg bennünket
(1947 Kovács Endre)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

Beállítások