állat² ts ige 5a8
1. (rég) ’úgy helyez (el) vhova vmit, hogy az ott maradjon, ott álljon’ ❖ az már meg-rothadt testét […] végtére az Óltárra-is, mint egy bálványt, állata (1792 e. Szép dalos dínomdánomok 7480001, 22) | az árok szélébe kasok közé állattak vala két-két öreg faltörő ágyukat (1937 Hegedűs Lóránt CD10).
2. (kissé rég) ’szóban v. írásban vhova, ill. vmilyen (test)helyzetbe(n állásra) parancsol, rendel, irányít vkit’ ❖ Diadallal tért meg Csóri Nagy-Idába, Állatá a népet körül karikába (1851 Arany János CD01) | nem is állatta csapatokkal körül a kastélyt (1861–1862 Jókai Mór CD18) | Uram-teremtőm, engem állass szöges héhőre [= gerebenre], mert én ettem meg a kenyeredet (1925 Móra Ferenc 9459026, 84) | De mielőtt ő maga szólalhatott volna, puskalövés érte és elesett. Mást állattak helyibe (1930 Móricz Zsigmond CD10).
2a. ’vhol álló helyzetben várakoztat, ill. állni hagy vkit, vmit’ ❖ órákig állatni a lovat hideg télben korcsmák vagy vontatandó urak lakai előtt, egy részről tudatlanságra, vagy szívtelenségre, más részről zsarnoki önkényre mutat (1843 Tarczy Lajos 8464002, 24) | E hű embert, czudar cseléd gyanánt Ajtó előtt állatni? (1867 Szász Károly² ford.–Shakespeare CD11) | Mi lesz, ha most is ott fog állatni a tornácon délig (1935 Móricz Zsigmond 9462032, 83) | A művésznő … reggeltől estig ott állatta [a fiákert] kapuja előtt (1957 Csathó Kálmán C1267, 150).
3. (rég) ’vmilyen feladatra vhova küld vkit’ ❖ Lelépek, és őt állatom helyembe (1826 Vörösmarty Mihály 8524395, 156) | Állata őrzeni négy alabárdost (1877 Arany János CD01).
4. (rég) ’〈épületet, építményt, szobrot〉 emel(tet), épít(tet)’ ❖ e bús sírjelet Horvát, barátjának, Baricsnak állatá (1823 Vörösmarty Mihály C4540, 325) | Vélhetnéd lenni szobornak, Mellyet ügyes kézzel fölségesen állata hajdan Legragyogóbb korból a’ művész (1827 Vörösmarty Mihály 8524383, 100) | [az ember] kezde áldozó helyeket rakni ’s bálványokat állatni (1854 Hunfalvy Pál ford.–Platón C2146, 344).
5. (rég) ’meggyőződéssel, határozottan (tényként) mond, kijelent vmit’ ❖ Nem ſokat mondana a’ ki azt állatná, hogy ſzáz egymáſtól külömbözö nagyságokat meg-lehet jegyezni a’ Tsillagok között (1776 Sófalvi József ford.–Sulzer 7293001, 75) | Mahomed vólt az a’ híres ember, a’ ki 612-tül fogva 632-dik eſztendöig, új valláſt tanított az Arabſoknak, és azt állatta, hogy mindent az Iſten jelent-meg néki (1791 Szilvási Gábor ford.–Raff 7275003, 179) | az új Ánglus keménnyen állatta, hogy a’ ló az övé vólna (1794 Magyar Kurír 7446079, 145) | Hittel állatom (1810 Végtagokra szedett szótár C3748, 120) | Ezen mozgalom az, mi erőnek neveztetik. De ezáltal az erőnek csak fogalma, nem valódisága állatott (1839 Taubner Károly 8468002, 161).
6. (rég) ’vminek v. vmilyennek mond, tart, gondol, hisz vkit, vmit’ ❖ [ellenségeid] halálodat bizonyossá állattyák (1773 Kónyi János ford. C2741, 55) | A’ betket küls képeknek valami haſonlatoſsága miatt egybe nem kell keverni, vagy […] egyikét betnek állatni, máſikát pedig elvetni (1779 Révai Miklós 7283024, 5) | nehéz, vad álom láttatá veled Mind e zavart ködöt mit itt nekem Igaznak állatsz (1881 Kemény Károly ford.–Molière C3178, 170).
7. (rég, ritk) ’vmilyen anyagból van’ ❖ a’ ſzlnek kaptsai, mellyek arra tekerdztenek, mer azon Aranyból állattak el-annyira, hogy még pénzt-is lehetett azokból verni (1795 Weszprémi István 7384002, 121).
ÖU: elő~, fel~, helyre~.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. áll¹; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. állat³