elránt ts ige 4a3 

1. (átv is) ’hirtelen rántással elhúz vkit, vmit (vhonnan, vkitől) vki’ ❖ Ágiaris […] Leónidást […] a döfés alól el-rántja (1772 Bessenyei György¹ C1076, 79) | Tztl fát rántasz el (1792 Sándor István C3668, 7) | Sugár: (Serena’ karját megcsipi, a’ széket elrántja alóla). Serena: fájdalommal fel sikolt, és a’ földre zuhan (1840 Fáncsy Lajos ford.–Bayard–Théaulon 8135003, 139) | elrántotta tőlem a könyvet, s elkezdte maga lapozni (1902 A magyar anekdotakincs 9721001, 25) | Az ember elrántotta a tarisznyát. Magánkívül ordított rá: – Ehhez ne merjen nyúlni (1937 Móricz Zsigmond 9462030, 60) | Lövés dördül. Egy erős kéz hirtelen elránt. A golyó pontosan arra a helyre vágódik, ahol álltam (1981 Dénes Tibor 9812003, 170).

1a. ’〈(hosszúkás) tárgyat vkinek a szeme előtt〉 hirtelen végighúz, végigránt’ ❖ [Szabolcsi] valami furcsa, színes tárgyat kap ki a zsebéből villámgyorsan: – elrántja a szemünk előtt és hirtelen visszakapja megint – valamit, valamit láttunk belőle, de nem tudjuk, hogy mit (1910 Karinthy Frigyes CD10) | a szemünk előtt gyorsan elrántott láncot töretlen vonalnak látjuk (1923 Harsányi Zsolt CD10) | Teltek a napok és éjjelek, folyt az idő ijesztő gyorsasággal váltogatva a fehéret és feketét, mint a szem előtt hirtelen elrántott betűsor (1936 Illyés Gyula 9274057, 107).

1b. (rég, ritk) ’〈gyufát〉 dörzsölő felületen végighúzva meggyújt’ ❖ [a tékozló asszonyok] elrántanak egy szál gyújtót, néha kettőt, hármat is (1891 Baksay Sándor C0737, 284) | [a csendőr] három társa szalmát hord a jég köré s a szalmára fát, aztán elrántanak egy szál gyufát s alágyujtanak (1936 Dallos Sándor CD10).

1c. ’〈behúzott (állapotban csukott) tárgyat〉 oldalirányban hirtelen elhúz, félreránt’ ❖ elrántja előlem a’ titkot-fedő kárpitot (1815 Kazinczy Ferenc ford.–Gessner C2524, 124) | a behúzott függönyt elrántva (1920 Szép Ernő 9665042, 107) | Az ajtót elrántja a konduktor. – A jegyeket kérem (1922 e. Gárdonyi Géza C1838, 173) | Elrántotta a rozsdás reteszt (1954 Vidor Miklós 9778003, 343).

1d. ’hirtelen mozdulattal más irányba fordít vmit’ ❖ [a gróf] egyszer csak elrántotta a lovait jobbra és gyorsvonat-vágtatással rohant el a püspök mellett (1913 Lengyel Géza CD10) | a lapjárása hirtelen megfordult – mintha elrántotta volna sorsa kormánykerekét (1950 Déry Tibor 9107009, 207) | megijedtél az orsóberregéstől, és elrántottad a puskát (1956 Fekete István 9142003, 247) | A gépkocsivezető elrántotta a kormányt az úttest bal oldala felé, ahol összeütközött egy másik személyautóval (1995 Magyar Hírlap CD09).

1e. (ritk) ’〈ravaszt〉 hirtelen meghúzva elsüti a fegyvert’ ❖ a balkaromat nem huzhatván összébb, kénytelen vagyok a jobb kezemmel elrántani a fegyver ravaszát (1860 Jókai Mór C2253, 81) | Milyen egyszerű, az ember a revolvert odateszi a homlokához és elrántja a ravaszt (1923 Karinthy Frigyes 9309044, 197).

1f. (/nyj) ’〈zenedarabot〉 hegedűn gyors ritmusban eljátszik’ ❖ A helybeli czigánybanda rántott el egy két csárdást (1846 Pesti Divatlap C5839, 951) | A harmadiknak elrántják a Rákóczyt (1875 Jókai Mór C2235, 249) | A cigányok a második négyesre rántották el a megnyitót (1897 Krúdy Gyula CD54) | Tisza Pista bandája (elrántja a nótájukat) (1910 Borsszem Jankó márc. 20. C5029, 12) | elránt […] 2. „gyorsan elhegedül” (1968 Szlavóniai szótár C6859, 117).

1g. (ritk) ’〈egyházi v. vallási tevékenység kezdetét〉 a harang rövid v. sietősen végzett húzogatásával jelzi’ ❖ A fiú törölget. – Beh hamar elrántottad a litániát! – mondja a fiókba nyúlva (1915 Gárdonyi Géza C1823, 50) | Ha nem mehettem a toronyba, vettem egy spárgát és ráakasztottam valahova, úgy rántottam el magamnak az ávékat és temetéseket. Bongattam közbe hanggal és kirugdostam a lábamat (1927 Tersánszky Józsi Jenő CD10).

2. ’〈test(rész)ét〉 hirtelen elveszi, elhúzza vhonnan v. vki közeléből’ ❖ Trézsi (el-rántván magát) Irtóztató nagy dolgom egy szempillantást se henyélhet (1792 Zsitvai Ferenc ford.–Kratter C2989, 229) | (kezeit csókolni menvén) Oh királyné! Mária kezeit elrántván: Nem Klára, most itt nincs annak helye (1823 Vörösmarty Mihály 8524391, 141) | Az ablakból leskelődő asszony azt látta, hogy férje indulatosan rántja el a karját a belé fogózó vendégnő kezéből (1879 Jókai Mór CD18) | Juli elrántja a lábát, de akkorra Kázmér kibontotta a zsinórt és a rántással lemaradt lábáról a cipő (1911 Bán Ferenc CD10) | Két kezével fogta a [ló] fejét. […] Az állat elrántotta a nyakát (1954 Vidor Miklós 9778002, 227) | Ahol sok gyerek jött, megszólták az asszonyt, „mer nem tudta elrántani a farát, meg … mér nem kerülte el” (2000 Magyar néprajz CD47).

2a. (ritk) ’〈vállát〉 érdektelensége v. nemtörődömsége jeléül vmire válaszként megrándítja’ ❖ Ugyan, mesebeszéd! – rántotta el a vállát a férj, de a világért sem nézett volna a feleségére (1911 Móricz Zsigmond CD10) | az özvegy kovács csak bámult Pannára, kicsi és visszautasító szemmel, aztán a vállát rántotta el: ej, hagyj békét nekem… (1933 Gelléri Andor Endre 9179003, 43).

2b. (irod) ’〈száját〉(nemtetszése jeléül) elhúzza, elfintorítja’ ❖ Ménkő nagy torony! […] Hány szekér kű van ebben! Honnan hordták azt ide!… […] Osztán ez is a miénkvót.… Elrántotta a száját s tovább poroszkált (1909 Móricz Zsigmond CD10) | felsóhajtott: – Én most máson dolgozom. A verseire gondolt, […] és ajkát eredetieskedve elrántotta, mint mindenkor, mikor ki nem elégített irodalmi becsvágyára célzott s elismerést keresett magának (1923 Kosztolányi Dezső CD10) | Igazán megsajnáltam szegény öreg úriasszonyt, hogy ilyen cselédsorban tartják a háznál. De mikor Ágnesre néztem, ő csak elrántotta rá nekem egy kicsit a száját (1924 Tersánszky Józsi Jenő CD10).

3. (átv is) ’〈mozgó v. megmozduló tárgy v. állat azt a személyt, aki vminél fogva tartja〉 hirtelen magával rántja, hogy az az egyensúlyát veszti’ ❖ hárman ugranak bele a hullámba a hajóslegények közül, a dereglye kötelét vontatva, mind a hármat elrántja az, mintha gyermekek fognának szilaj bikát (1854 Jókai Mór CD18) | [A nagy zászló] zömök és izmos hordozóját ilyenkor majd elrántotta (1914 Oláh Gábor 9487063, 167) | A villamos megállt, felléptem a kocsira, a kalauz csöngetett s apám épp hogy meg tudott fogódzni a felszálló rézrúdjában, ami az induló kocsival úgy elrántotta, hogy előrevágódott (1926 Vadász Tibor CD10) | az öregúr nagyot rándult most a póráz végén, ahogy a kutya hirtelen elrántotta, hogy felemelt hátsó lábbal izgalmában megtisztelje a házfalat (1988 Kertész Imre² CD41) | [a kocsis] leugrott a fogatról, a lovak elé került, és a zablát megragadva próbálta visszafogni az állatokat. A lovak azonban elrántották (1996 Magyar Hírlap CD09).

3a. (nyj) ’katonának (erőszakkal) elvisz vkit’ ❖ nekiindultak az elöljárók vasvillával, kötéllel összefogdosni a katonának való legényeket: ahogy a népdal kesergi: „Már mi nálunk verbuválnak – Kötéllel. – Elfogják a szegény legényt – Erővel. – A gazdagnak öt-hat fiát – Nem bántják: – A szegénynek, ha egy van is – Elrántják.” (1860 Jókai Mór CD18) | [a városháza előtti téren] táncolja a verbunkost hat szál huszárlegény, biztatva az ácsorgó fiatalságot: „Csapj fel pajtás, katonának!” Akit elránthattak, mindjárt fejébe nyomják a pántlikás csákót, úgy viszik danolva magukkal végig az utcán (1900 Jókai Mór CD18).

3b. (irod) ’〈nagy erővel mozgó v. ható dolog〉 hirtelen elsodor, magával ragad, hatalmába kerít vkit’ ❖ Az eſztendk’ özöne valamint el-folyt, úgy el-rántott magamat-is magával eggyütt, és minden römömet el-ſeprette (1790 Ráday Gedeon¹ ford.–Macpherson 7463003, 104) | ez a munka a semmiségbe fog dűlni, engemet pedig magával együtt elránt (1793 Csokonai Vitéz Mihály C1325, 621) | S a dalnok keble fölhevül, hatalmas lánggal ég, Szűk néki a kis térü föld Szűk a kék boltu ég.. Elrántja tüze addig őt, Hol égnek csillagok (1844 Vajda Péter C4665, 150) | Ijessz meg engem, Istenem, szükségem van a haragodra. Bukj föl az árból hirtelen, ne rántson el a semmi sodra (1937 József Attila 9282167, 359).

3c. (rég) ’〈erős hatás(sal vki) vmely személytől, ill. vmely tevékenység végzésétől〉 hirtelen eltérít, eltántorít vkit’ ❖ némellyeket a’ példa, a’ szokás […] ránt-el tölünk (1777 Molnár János C3195, 561) | [a gyermeket kapkodó, mély, tüzes érzései] igen könnyen elránthatják, psychológiai okokból, az ő jövendőbeli destinatiójától (1810 Döbrentei Gábor C2560, 266) | Ime Sághy mint igyekszik elrántani tölem Döbrenteit (1827 Kazinczy Ferenc C2566, 522) | [A festőművész] baranyai volt, a kispapságtól rántotta el a művészet (1943 Illyés Gyula 2032008, 725).

4. (szleng) ’〈tanár diákot〉 megbuktat’ ❖ elránt […] megbuktat (diákot) (1998 Magyar szlengszótár C6262, 82).

Sz: elrántás.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.