állatka fn 6A

1. (kedvesk is) ’kis testű, apró állat, ill. állatkölyök’ ❖ az egéſz Otzeán, valameddig az ember ſzemlélhet, tzben úſzik, minden hab világláſſal végzdik, mellyet némelly állatkák ſzereznek (1791 Sándor István 7287060, 128) | [a hölgy-menyét] igen fürge és sebes szaladásu állatka (1829 Pák Dienes 8346010, 161) | egy eleven mókust fogott az erdőn, s ezt Vilmának ajándékozta, aki valóban nagyon gyönyörködni látszék ez eleven állatkában (1869 Vajda János 8503067, 277) | mohó állatkák habzsolják a langyos, édes anyatejet (1939 Kassák Lajos 9314080, 21) | a padló repedéseiben csak úgy hemzsegtek ezek a szilvamagszerű, bájos állatkák (1985 Márton László 1107001, 69).

2. (tbsz-ban kötött szókapcsolatok részeként rendszertani nevekben is) (rég, Biol) ’egysejtű(ek közé tartozó állat)’ ❖ [a Stentor polymorphus] a Heterotricha ázalékállatkák közé tartozó állatka, melynek kürtforma teste hátrafelé vékonyodik (1897 PallasLex. CD02) | Sarcosporidia (állat), a Véglények (Protozoa) törzsében a Spórás állatkák (Sporozoa) egyik rendje, melynek fajai a Gerincesek, főleg az Emlősök izmaiban élősködnek (1924 RévaiNagyLex. C5712, 558) | Jaj annak a kicsiny rajzónak vagy ostoros állatkának, mely a napállatkák axopodiumait [= sugaras állású állábait] megérinti! Azonnal ott ragad s a ráfolyó plasmába bezáródik (1933 Az állatok világa ford. CD46) | [Gelei József módszerével] ozmiumgőzös rögzítésű és Bresslau-féle opálkékes festési eljárással az állatka három percen belül a mikroszkóp alatt vizsgálható (2000 Természet Világa CD50).

Ö: ázalék~, kürt~, papucs~, sugár~.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. állat; ÉKsz.

állatka főnév 6A
1. (kedvesk is)
kis testű, apró állat, ill. állatkölyök
az egéſz Otzeán, valameddig az ember ſzemlélhet, tzben úſzik, minden hab világláſſal végzdik, mellyet némelly állatkák ſzereznek
(1791 Sándor István)
[a hölgy-menyét] igen fürge és sebes szaladásu állatka
(1829 Pák Dienes)
egy eleven mókust fogott az erdőn, s ezt Vilmának ajándékozta, aki valóban nagyon gyönyörködni látszék ez eleven állatkában
(1869 Vajda János)
mohó állatkák habzsolják a langyos, édes anyatejet
(1939 Kassák Lajos)
a padló repedéseiben csak úgy hemzsegtek ezek a szilvamagszerű, bájos állatkák
(1985 Márton László)
2. (tbsz-ban kötött szókapcsolatok részeként rendszertani nevekben is) (rég, Biol)
egysejtű(ek közé tartozó állat)
[a Stentor polymorphus] a Heterotricha ázalékállatkák közé tartozó állatka, melynek kürtforma teste hátrafelé vékonyodik
(1897 PallasLex.)
Sarcosporidia (állat), a Véglények (Protozoa) törzsében a Spórás állatkák (Sporozoa) egyik rendje, melynek fajai a Gerincesek, főleg az Emlősök izmaiban élősködnek
(1924 RévaiNagyLex.)
Jaj annak a kicsiny rajzónak vagy ostoros állatkának, mely a napállatkák axopodiumait [= sugaras állású állábait] megérinti! Azonnal ott ragad s a ráfolyó plasmába bezáródik
(1933 Az állatok világa ford.)
[Gelei József módszerével] ozmiumgőzös rögzítésű és Bresslau-féle opálkékes festési eljárással az állatka három percen belül a mikroszkóp alatt vizsgálható
(2000 Természet Világa)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. állat; ÉKsz.

Beállítások