éltes mn 15B (vál)
1. ’idős, öreg, koros 〈élőlény, kül. ember〉, ill. jellemzően ilyen egyedekből álló 〈csoport, generáció stb.〉’ ❖ éltes ember (1772 Mészáros Ignác ford. C3089, 404) | A’ kertéſz az éltesebb fának vastag ágait tetſzése ſzerint ide vagy amoda többé nem hajtogathattya (1818 Verseghy Ferenc 8518040, 64) | a’ hivatalban legrégibb, egyenlő hivatali éveknél pedig a’ korára legéltesebb elnöktől (1844 Pesti Hírlap CD61) | éltesebb férj ifjú neje (1904 Nagy képes világtörténet CD03) | Ifjúként, hajdanában, pompás köntösre vágytam, és most is, éltesen: nemes dísz kell nekem (1958 Weöres Sándor ford.–Csü Jüan 9788280, 51) | És amikor sráckorodban te méltóztattál köhögni az éltesebb korosztályok pedagógiai játékai miatt, az mi volt? (1979 László-Bencsik Sándor 9383005, 159) | éltesebb közönség (1996 Magyar Hírlap CD09) | az apja, akár egy éltes puma, megy a zsákmánnyal [ti. a lánnyal] el (2008 Grecsó Krisztián 3123001, 29).
1a. (irod is) ’ilyen emberhez tartozó, arra jellemző 〈test(rész)〉’ ❖ Trtem, ſzenvedtem: keſerlj már rajtam, hogy annyi Nyeltt mérgem’, ’s már éltes epém’ végtére ki-vesſem (1786 Baróti Szabó Dávid C0824, 40) | tündér regeszón függöttek egy éltes ajakról (1830 Vörösmarty Mihály 8524386, 198) | A figyelő éltes proletárarcok között ott ragyog a fiatalok, a munkásnak arca (1952 Szabad Nép okt. 21. C4875, 2) | A klasszikus szobrászat formanyelve és a hellén ideálra kevéssé hasonlító éltes női test (2005 Népszava szept. 30. C7468, 6).
1b. ’élemedett, idős 〈életkor〉, ill. ennek az életkornak az idejére eső 〈időszak〉’ ❖ [az örömteli nap anyánkat] Éltes napjaiban, drága óráiban Ujúlt vidámságra bizonnyal juttatja (1780 Magyar Hírmondó C0268, 449) | belépék egy éltes idej ember (1806 Szabó Sámuel ford. C3784, 202) | Pavel Ágoston éltes korában állt be első könyvével a költők sorába (1934 Weöres Sándor CD10) | a vidékről érkezett, éltesebb korú csapat (2004 Népszabadság nov. 2. C7852, 9).
2. (kül. sajtó) ’régi, öreg 〈tárgy, kül. jármű〉’ ❖ éltes szolgálati Ladájával átszelte a megyét (1994 Magyar Hírlap CD09) | Éltesebb foteljeink miatt sem kell szégyenkeznünk (2001 Lakáskultúra CD39) | A magyarországi mintegy 3,1 milliós autóparkból 85,6 ezer fér bele az adóba – közülük 15,2 ezer kora meghaladja a 12 évet, vagyis éltesebb autónak számítanak (2010 Népszabadság febr. 9. C7858, 20).
2a. (rég, irod) ’régen keletkezett, régóta meglevő(, jelentékeny) 〈dolog, jelenség〉’ ❖ Dali vérnek éltes hírét Porban üd nem fogja takarnia (1803 Fabchich József ford.–Pindarosz C1643, 32) | Nem ropog így a hegy, mikor éltes sziklatetőin Összeveszett viharok harcolnak durva szelekkel (1823–1824 Vörösmarty Mihály CD01) | Száll e egy Ég’ avatottja felém, ki ez undok időszak’ Éjji magányából kegyelem lágy karjain engem A’ szebb hajdankor’ kies ösvényére vezessen, És el emelje az éltes gyászt, melly keblemet űli? (1829 Szenvey József ford. [!] C4938, 59) | lőn iszonyú csend, A malom egyhangú rop-rop-ját, mely soha meg nem Szűnik az éltes idő hosszát kijegyezni egyenlő Pécékkel [= határjelölőkkel], természetesen ide nem számítván (1845 Arany János CD01) | éltes tisztessége egy erényes Ifjúságról szóló tanubizonyság (1872 Győry Vilmos ford.–Shakespeare C3735, 171).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. él¹; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.