elterül tn ige 1c1
1. ’〈terület, táj, település stb.〉 nagy(obb) területet elfoglalva van, elhelyezkedik vhol, ill. tart vmettől vmeddig’ ❖ leülék a fedett lócán a kis kapu mellett, hogy Kutyfalvára tekinthessek, mely az előttem elterült tenger szélén Bogát felé igen kedves festői tablót ada (1816–1824 Kazinczy Ferenc 8228110, 101) | Bordeaux a Garonne bal partján félhold alakban terül el (1893 PallasLex. CD02) | [a színház mögött] parkszerű erdőcske terült el (1900 Váli Mari 8506003, 158) | Háry-hegynek hívják máig a helyet, hol dédapám birtokai egykor elterültek (1995 Magyar Hírlap CD09) | Szűkebb hazám a Gellért tértől a Körtérig terült el (2005 Várady Szabolcs 3148006, 1044).
2. (átv is) ’〈vmi(nek a tömege, sokasága v. rétege)〉(egyre) nagy(obb), széles(ebb) ter(ület)et foglal el (vhol)’ ❖ [az atracél] ſzöſzös levelei föld ſzint el-terülve vagynak (1775 Csapó József 7062001, 77) | Három arasznyi hótakaró terült el a vidéken (1857 Szegfi Mór 8430007, 37) | Az egész fölött [ti. Drezda fölött] valami kedves hangulat, mely nagyban különbözik attól az ódon komorságtól, mely Németország többi városai fölött szokott elterülni (1889 Tábori Róbert 8459001, 47) | [Az olaj] nem gurul cseppekben, hanem szétivódik, mint a kendőre folyt bor, elterül a testen vékonyan, mint a lehelet (1955 Tatay Sándor 9704002, 217) | A nedves szalma, széna, fűrészpor, lomb elégetésekor keletkező sötét, gomolygó füst elterül a gyümölcsös felett, és gátolja az erős kisugárzást, csökkenti a fagyveszélyt (1983 Népszava máj. 1. C7448, 10).
2a. ’〈annak kif-ére, hogy vmely érzelem (megnyilvánulása) vkinek az egész arcán látható(vá válik)〉’ ❖ Némi méltóság terűlt el a’ leány’ képén e’ pillanatban, a’ mi nekem tetszeni kezdett, ’s hihetőleg azon varázs-pirúlat, azon néma őszinteség vonza, mit első tekintetre csaknem nevetségesnek találék (1837 Athenaeum C0014, 302) | [a szultán] minden vonásán valami kimerültség, lankadtság terült el (1853 Jókai Mór CD18) | [Feri bácsinak] most nem a palóc derű, hanem egy elfáradt ember vágyódása terül el arcán (1959 Népszabadság jún. 11. C4811, 4) | Az öregasszony arcán elterülő átszellemült, békés mosoly (2001 Tóth Tamás Boldizsár ford.–Lowry 3325001, 46).
3. ’〈ember v. állat〉 elesve, elvágódva v. leroskadva (teljes hosszában) elnyúlik, elfekszik (vhol)’ ❖ Stráton tartván gyalázatos halálától, ki rántya ſzomſzédgyának kardgyát hüvellyéböl, és beléje ereszkedvén, el terül holtan (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0809, 146) | Sok [ember] úgy taſzíttatott, hogy fldön el terlt (1790 Gvadányi József C1924, 207) | Én egyszerre kapom a puskámat arcomhoz, bumm! A fenevad bukfencet vet, s elterül a lábam előtt! (1888 Jókai Mór CD18) | [a részeg] elesett és mozdulatlanul elterült a padlón (1934 Szerb Antal CD10) | a kislányok testüket kifeszítve pörögtek, sokáig, mígnem az egyik elengedhette a másikat, mert szétvágódtak és elterültek; így maradtak lenn a földön, lihegve (1986 Nádas Péter 9466003, 202).
3a. ’〈annak kif-ére, hogy vki, vmi (le)fekszik, (le)hever(edik), ill. tagjait kinyújtóztatva kényelmesen (le)ül vhol v. vhova〉’ ❖ [a csizmadia] ott benn pipázgat az ócska griffmadaras ládán elterülve (1883 Mikszáth Kálmán CD04) | [Edit] kalapját nagy ívben a szekrény tetejére dobta, aztán elterült a széles pamlagon (1922 Zilahy Lajos 9799003, 65) | [a bivalyok] rögtön megállnak, elterülnek az első pocsolyában, mihelyt nem hallják mögöttük a sudaras ostor csípős pattogását (1936 Illyés Gyula 9274057, 117) | Egészen más leülni a számítógép elé, vagy elterülni a fotelban a tévé előtt (2000 Byte Magazin CD38).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. terít; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.