elzokog ige 2a
1. ts (túlzó is) ’〈annak kif-ére, hogy zokogással meg-megszakítva v. fájdalmas hangon(, panaszosan) mond vmit, ill. így beszél vmiről〉’ ❖ [Etelka] el-zokogván ezeket; midn éſzre-vette, hogy, az illyetén állapotban, nem a’ könyvnek ki-hintésére; hanem okos tanácsra lenne inkább ſzüksége: hírtelen Etelének nyakára le-borúlt (1786 Dugonics András 7087011, 325) | Elzokogja, hogy férjeurát – mindenét elvesztette (1881 Palotás Fausztin C3409, 15) | a jegyző félives levélben zokogta el, hogy milyen nagy baj származhatik egy tollhibából (1912 Budapesti Hírlap márc. 24. C4700, 46) | [Kölcsey] szerelmi magányát megható költeményben zokogja el, az Átokban (1965 Horváth Károly CD53) | a gyermek „még őszinte ember” – elzokogja bánatát, míg a felnőtt visszatartja könnyeit, próbálja megőrizni külső méltóságát (1999 Magyar Hírlap CD09).
1a. (vál) ’〈kül. fájdalmat, szomorúságot hangszer(en) v. ének(elve vki)〉 érzelmileg telítetten, megindítóan kifejez, ill. 〈dalt, zenét〉 így előad, énekel v. játszik’ ❖ 3 egymásután következő tánczot zokogott el a hegedű s még senki sem járja (1862 Vasárnapi Újság C7376, 83) | Sürü erdő vadonában Bús gerlicze búg magában, S a mi sajog kis szivének: Elzokogja azt az ének (1889 Balog István² C0759, 6) | Philippo hegedűje megrázó tragédiákat zokogott el, de hogy-hogy nem, a biztonsága közbe-közbe cserbenhagyta (1899 Pesti Hírlap jún. 3. C5647, 2) | Megrázóbban nem filozofált még leány a világon, mint Fedák ebben a szent mozdulatlanságban elzokogott dallal (1902 Ady Endre CD0801) | amit nem lehet kimondani csak sikoltani szitáron hegedűn tamburicán csak elzokogni a népek hangszerein csillog a fű élein (1989 Népszabadság júl. 1. C7839, 20).
1b. (irod) ’〈madár, zenélő szerkezet dalt, zenét〉 fájdalmasnak ható hangon énekel v. játszik, ill. így kifejez vmit’ ❖ a csalogány nekem zokogja el epedő szerelmét (1851 Remény C1522, 345) | Árva fészkén [a csalogány] elzokogott Egy fájó éneket (1889 Balog István² C0759, 63) | [a zenélő óramű] halkan Cinegve-penegve zokogta el a százéves, báli zenét (1918 Kaffka Margit 9290012, 57) | a rabmadár elzokogja élet-halál egy füttybe férő titkát (1924 Sárközi György CD10).
2. ts elzokogja magát ’hirtelen zokogni kezd, zokogásban tör ki vki’ ❖ a városbiróné elzokogja magát, de hirtelen elfojtja indulását (1844 Jósika Miklós C2389, 19) | Bartosnak kicsordult a könnye, elzokogta magát (1956 Csathó Kálmán C1267, 249) | Lépten-nyomon elzokogja magát. Idegkimerültség (1995 Magyar Hírlap CD09).
3. tn ’〈hosszabb időn át v. vmely időpontig〉 folyamatosan sír, zokog (vmin) vki’ ❖ a jó asszony ugy megkivánta a sirást, hogy reggelig elzokogna (1856 Vas Gereben C4376, 378) | mint rejtem Vánkosom közé égő arczomat, Hogy ott elzokogjak, hosszan, önfeledten (1866 Benedek Aladár C3310, 115) | [a magyar nóta] egy-egy fogékony bácskai szivet még mindig meg tud annyira indítani, hogy akár virradásig elzokog rajta (1893 Herczeg Ferenc 9241017, 43) | szeretett volna bemenni a hadnagy szobájába és jól elzokogni egy óráig a perzsa díványon (1914 Pesti Hírlap dec. 4. C5662, 17).
4. ts (vál) ’〈annak kif-ére, hogy vki könnyet ejt, ill. minden könnyét elhullajtja〉’ ❖ Minden könyét [!] elzokogta ez a társadalom és sajtója Putheány Zdenkó báró ravatala fölött (1902 Népszava jún. 21. C7889, 3) | otthon, anyja meg Andrine közt elzokogta könnyeit; de a tömeg előtt, amely bárgyún gyanakodott rá, a világért se nyílt volna meg (1937 Népszava szept. 5. C7505, 18) | [A temetésen részt vevő férfiak] nem mérték fel, hogy kinek hány méter a gyászfátyola és ki mennyi könnyet zokog el... (1938 Budapesti Hírlap febr. 6. C4726, 15).
5. ts (rég, ritk) ’〈elhunytat〉 fájdalmasan zokogva megsirat vki’ ❖ a nyolczvan éves ember végig borult a síron s úgy elsiratta, úgy elzokogta kedves halottját, mintha csak tegnap temette volna oda (1884 Elekes Kálmán C0909, 150) | [Kossuth halálhíre] az egyszerű paraszt házához is eljutott. Elsiratta, elzokogta a halhatatlan nagy embert (1894 Pesti Hírlap márc. 30. C5642, 11).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.