em. (-3B) l. emelet

emelet fn 3Bem.

1. ’épület(rész)nek a földszintnél magasabban v. mélyebben, két födém közt elhelyezkedő szintje, ill. 〈nézőtéren, lelátón:〉 a földszint fölé benyúló, mellvéddel határolt rész’ ❖ Az els emeletben (contignatio) lév négy Személlyre való eggy eggy oſztatnak (Loge) kúltsai úgy a’ bé-meneteli jegyek is (Billiet) találtatnak az Igazgató Úrnál (1792 Magyar Hírmondó C5808, 700) | Ma a karzat és a második emelet tömve volt nézőkkel (1841 Bajza József C0717, 121) | Béla emeletet húzott a házunkra (1885 Tolnai Lajos C4202, 231) | Rákóczi-ut 32. 1. em 1. (1921 Népszava 2136001, 8) | [A lakásban] az emeletre türkiz szőnyegborítású csigalépcső vezet (1996 Lakáskultúra CD39) | A hazai csapat gólja után a lelátó második emeletén lévő nézők a korlát felé szaladtak, amely nem bírta el a nyomást és átszakadt (1999 Nemzeti Sport márc. 9. C8068, 18) | A hipermarket a bevásárlóközpont mínusz második emeletén, az egyik garázs mellett található (2009 Népszabadság nov. 17. C7857, [5]).

1a. ’az arra, ill. arról való fel- v. lemenetel’ ❖ jő a derék Kata, aki megkíméli lábait a négy emelettől (1891 Budapesti Hírlap máj. 10. C4738, [1]) | lassan megyek: a szívem nem bírja jól az emeleteket (1934 Gelléri Andor Endre CD10) | már két emelettől lóg a nyelvem (1961 Népszabadság márc. 26. C4813, [16]) | nekem már egy emelet is nehéz (1978 Vészi Endre C6895, 555).

1b. (jelzőként is) ’építmény két egymás fölötti szintje közötti (szokásos) távolság(gal nagyjából megegyező magasság v. mélység), kb. 4-5 méter’ ❖ [a kaszárnya tervrajza szerint] 3 emelet magas lesz a’ középrész (1835 Hasznos Mulatságok C8342, 326) | egy-egy villám lecsapó fényénél megpillanthattam az emelet magasságra tornyosuló hullámok borzalmait (1905 Vámbéry Ármin 8507003, 116) | zuhant két emeletet (1976 Tandori Dezső 9703041, 102) | Három emelet mélybe vezetnek a lépcsők (1997 Magyar Hírlap CD09).

1c. ’vmely épület, építmény emeleti szintjén lakó, ill. huzamosan v. rendszeresen ott tartózkodó személyek összessége’ ❖ a’ második emelet […] nem felejtett el gondoskodni magáról, ’s a’ csorgó alatt egy vasaló-deszkát tett keresztül, ’s könnyü móddal juthatott a’ födözet’ eső vizéhez (1842 Regélő Pesti Divatlap C1521, 87) | a fogadóban mindig rettegve várták, mert úgy hortyogott, hogy egész emeletet nem hagyott aludni (1929 Krúdy Gyula C2836, 38) | [Pösner bácsinak] meglett a [vezetékes] telefonja, és az egész emelet itt nyüzsgött körülötte (1987 Békés Pál 1014001, 15).

1d. ’〈vmely építményben, természeti képződményben stb.:〉 tartózkodásra, közlekedésre, tárolásra stb. való(, magasabban levő) szint’ ❖ [A szőlőtermesztés szempontjából] három szakaszokra, ’s ugyan annyi emeletekre oszlik a’ Badacsonyi Hegység (1806 Hazai Tudósítások C0187, 308) | Az újvilági főkép Kanádai hódak’ csudás remekletű építkezvényikről ’s több emeletre osztályozott alkotású tanyájikról bámulásra méltókat írtak számosan (1829 Pák Dienes 8346010, 160) | minden fűrészgép két emeletből áll, melyek alsójában a gép van alkalmazva, a felsőben pedig maga a fűrész jár (1861 Petzval Ottó 8368009, 514) | [a barlang] több emeletben nagy mélységre ereszkedik alá (1900 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | az omnibusz emelete egy vonalba esik a házak első emeleteivel (1913 Pesti Hírlap szept. 19. C5661, 12) | voltak kizárólag baromfiak részére épült ólak, s voltak olyanok is, amelyeknek a „földszintje” sertések, „emelete” pedig tyúkok elhelyezésére szolgált (1999 Magyar néprajz CD47).

1e. (rendsz. a felső jelzővel) (rég) ’〈a szellemi képességek, ill. az elmeállapot jelképeként〉’ ❖ a’ mi legeslegkülönösebb benne [ti. a grófban] az; hogy a’ felső emelet még bábelkori lehet, ollyan zavart (1837 Kovács Pál² C2771, 13) | Furcsa világban élünk; a fiatalság azt hiszi, hogy az öregeknek szárukba aszott agyvelejök, s csak nála laknak a felső emeletben! (1846 Pesti Divatlap C5839, 768) | a kiket a falhoz szorítva e rejtelmes felkiáltás után: „Barátom! meglett . . . fiú!” minden további magyarázat nélkül ott hagyott a faképnél, ezek azt hitték, hogy az ügyész urnál az emeleten nincsenek egészen otthon (1891 Budapesti Hírlap márc. 8. C4738, 3).

2. (jelzőként is) ’〈egymásra rakott dolgok halmazában, függőleges tagolódásban:〉(magasabban levő) réteg, szint’ ❖ Mintegy sok emeletekre tornyozta a’ felhöket [ti. a haragvó Isten] (1794 Mátyási József C3062, 7) | A hajuk [...] emelet-magasra volt földíszítve az akkori [ti. XVI. Lajos korabeli] hölgyeknek mindenféle dúsan rizsporozott parókával, szalagokkal és csokrokkal (1899 Vasárnapi Újság C7413, 831) | A [kajmán]tojások két emeletben voltak elrendezve s a felső emeletet csak vékony, elkorhadt papiruszréteg választotta el az alsótól (1933 Az állatok világa ford. CD46) | Az erdei pocok, a pirók egér vagy az üregi nyúl főként a talajon keresik táplálékukat, mások: a mókus, a pelék vagy a sárganyakú erdei egér nagyon gyakran az „emeleten”, az ágak között (1995 Magyarország állatvilága CD14).

2a. (Föld) ’〈az egymásra települő földtani rétegek kor szerinti tagolásának egyik egységeként〉’ ❖ a kréta, a gault és cenoman emeletek tengeri lerakódásaiban nem lehet az egyes képződések közt valami éles megkülönböztető határvonalat észrevenni (1876 Lóczy Lajos C7900, 231) | A budai hegységben a NyDNy-KÉK-i horsztok [= sasbércek] az alsó-pannóniai emelet után képződtek (1946 Radnóty Egon 1129001, 6) | a rétegsor, s benne az őshüllőmaradványok is a felső-kréta maastrichtinek nevezett legfelső emeletébe tartoznak (1997 Magyarország földje CD05).

2b. ’vmely jelenség, dolog szintje, nívója’ ❖ [Európának nemzetei] azon felséges emeletre, hogy eredeti lakhelyeken már a’ Tudományoknak ezen jeles ágazattyával bírtak volna, Eleiket nem magasztalhattyák (1817 Tudományos Gyűjtemény C5480, 42) | a magasabb Erkölcs emeletein (1927 Babits Mihály C0696, 316) | az Élet és Tudomány, a Természet Világa, a Magyar Tudomány – tudományos tájékoztatásunk különböző emeleteinek – rendszeres szemlézése (1997 Természet Világa CD50) | egy emelettel lejjebb a középmezőnyben (2010 Nemzeti Sport júl. 12. C8079, [20]).

3. (rég) ’környezetéből kiemelkedő, ahhoz képest magasabban levő építmény, ill. természeti képződmény’ ❖ A [halott] fejénél fent az emeleten áll Jaroszláv szomorúan a koporsóra könyökölve (1813 Katona József C2504, 145) | a’ császárleány a’ neki készített emeletre föllépett rózsapiros selyem ruhában (1834 Vajda Péter 8504006, 104) | Harmad napra a’ viradó fénynél a’ hadnagyot a’ bukoviczai emeleteken [ti. a Bukovica-fennsíkon] látjuk, egy kies téren táborban pihenve (1840 Kiss Károly¹ C1207, 182).

4. (egész v. jelzővel) (rég v. nyj) ’akkora súly, teher, amekkorát egyszerre fel lehet emelni’ ❖ Azon bunkos furkót, […] Vállaira teſzem, leſz egy jó emelet (1796 Gvadányi József C1923, 18) | Tessék csak meghimbálni [a kisbabát]; egész emelet (1873 Fővárosi Lapok C8089, 213) | Ne·héz ez a: tál, e·gssz eggy e·melet: (= van mit emelni rajta) (1935 Szamosháti szótár C6654, 233).

4a. (jelzőként) (nyj) ’ekkora súlyú 〈dolog〉’ ❖ hasas, egész emelet görögdinnyék (1899 Magyarország dec. 3. C0361, 2) | [Az öreg zsidó] vakmerően vágott neki jó emelet batyujával a világnak (1911 Móricz Zsigmond C3228, 131).

Ö: fél~.

ÖE: ~építkezés, ~ráhúzás, ~sor.

Sz: emeletnyi, emeletű.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. emel; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

em. lásd emelet
emelet főnév 3B
em. -3B
1.
épület(rész)nek a földszintnél magasabban v. mélyebben, két födém közt elhelyezkedő szintje, ill. 〈nézőtéren, lelátón:〉 a földszint fölé benyúló, mellvéddel határolt rész
Az els emeletben (contignatio) lév négy Személlyre való eggy eggy oſztatnak (Loge) kúltsai úgy a’ bé-meneteli jegyek is (Billiet) találtatnak az Igazgató Úrnál
(1792 Magyar Hírmondó)
Ma a karzat és a második emelet tömve volt nézőkkel
(1841 Bajza József)
Béla emeletet húzott a házunkra
(1885 Tolnai Lajos)
Rákóczi-ut 32. 1. em 1.
(1921 Népszava)
[A lakásban] az emeletre türkiz szőnyegborítású csigalépcső vezet
(1996 Lakáskultúra)
A hazai csapat gólja után a lelátó második emeletén lévő nézők a korlát felé szaladtak, amely nem bírta el a nyomást és átszakadt
(1999 Nemzeti Sport márc. 9.)
A hipermarket a bevásárlóközpont mínusz második emeletén, az egyik garázs mellett található
(2009 Népszabadság nov. 17.)
1a.
az arra, ill. arról való fel- v. lemenetel
jő a derék Kata, aki megkíméli lábait a négy emelettől
(1891 Budapesti Hírlap máj. 10.)
lassan megyek: a szívem nem bírja jól az emeleteket
(1934 Gelléri Andor Endre)
már két emelettől lóg a nyelvem
(1961 Népszabadság márc. 26.)
nekem már egy emelet is nehéz
(1978 Vészi Endre)
1b. (jelzőként is)
építmény két egymás fölötti szintje közötti (szokásos) távolság(gal nagyjából megegyező magasság v. mélység), kb. 4-5 méter
[a kaszárnya tervrajza szerint] 3 emelet magas lesz a’ középrész
(1835 Hasznos Mulatságok)
egy-egy villám lecsapó fényénél megpillanthattam az emelet magasságra tornyosuló hullámok borzalmait
(1905 Vámbéry Ármin)
zuhant két emeletet
(1976 Tandori Dezső)
Három emelet mélybe vezetnek a lépcsők
(1997 Magyar Hírlap)
1c.
vmely épület, építmény emeleti szintjén lakó, ill. huzamosan v. rendszeresen ott tartózkodó személyek összessége
a’ második emelet […] nem felejtett el gondoskodni magáról, ’s a’ csorgó alatt egy vasaló-deszkát tett keresztül, ’s könnyü móddal juthatott a’ födözet’ eső vizéhez
(1842 Regélő Pesti Divatlap)
a fogadóban mindig rettegve várták, mert úgy hortyogott, hogy egész emeletet nem hagyott aludni
(1929 Krúdy Gyula)
[Pösner bácsinak] meglett a [vezetékes] telefonja, és az egész emelet itt nyüzsgött körülötte
(1987 Békés Pál)
1d.
〈vmely építményben, természeti képződményben stb.:〉 tartózkodásra, közlekedésre, tárolásra stb. való(, magasabban levő) szint
[A szőlőtermesztés szempontjából] három szakaszokra, ’s ugyan annyi emeletekre oszlik a’ Badacsonyi Hegység
(1806 Hazai Tudósítások)
Az újvilági főkép Kanádai hódak’ csudás remekletű építkezvényikről ’s több emeletre osztályozott alkotású tanyájikról bámulásra méltókat írtak számosan
(1829 Pák Dienes)
minden fűrészgép két emeletből áll, melyek alsójában a gép van alkalmazva, a felsőben pedig maga a fűrész jár
(1861 Petzval Ottó)
[a barlang] több emeletben nagy mélységre ereszkedik alá
(1900 Az Osztrák–Magyar Monarchia)
az omnibusz emelete egy vonalba esik a házak első emeleteivel
(1913 Pesti Hírlap szept. 19.)
voltak kizárólag baromfiak részére épült ólak, s voltak olyanok is, amelyeknek a „földszintje” sertések, „emelete” pedig tyúkok elhelyezésére szolgált
(1999 Magyar néprajz)
1e. (rendsz. a felső jelzővel) (rég)
〈a szellemi képességek, ill. az elmeállapot jelképeként〉
a’ mi legeslegkülönösebb benne [ti. a grófban] az; hogy a’ felső emelet még bábelkori lehet, ollyan zavart
(1837 Kovács Pál²)
Furcsa világban élünk; a fiatalság azt hiszi, hogy az öregeknek szárukba aszott agyvelejök, s csak nála laknak a felső emeletben!
(1846 Pesti Divatlap)
a kiket a falhoz szorítva e rejtelmes felkiáltás után: „Barátom! meglett . . . fiú!” minden további magyarázat nélkül ott hagyott a faképnél, ezek azt hitték, hogy az ügyész urnál az emeleten nincsenek egészen otthon
(1891 Budapesti Hírlap márc. 8.)
2. (jelzőként is)
〈egymásra rakott dolgok halmazában, függőleges tagolódásban:〉 (magasabban levő) réteg, szint
Mintegy sok emeletekre tornyozta a’ felhöket [ti. a haragvó Isten]
(1794 Mátyási József)
A hajuk [...] emelet-magasra volt földíszítve az akkori [ti. XVI. Lajos korabeli] hölgyeknek mindenféle dúsan rizsporozott parókával, szalagokkal és csokrokkal
(1899 Vasárnapi Újság)
A [kajmán]tojások két emeletben voltak elrendezve s a felső emeletet csak vékony, elkorhadt papiruszréteg választotta el az alsótól
(1933 Az állatok világa ford.)
Az erdei pocok, a pirók egér vagy az üregi nyúl főként a talajon keresik táplálékukat, mások: a mókus, a pelék vagy a sárganyakú erdei egér nagyon gyakran az „emeleten”, az ágak között
(1995 Magyarország állatvilága)
2a. (Föld)
〈az egymásra települő földtani rétegek kor szerinti tagolásának egyik egységeként〉
a kréta, a gault és cenoman emeletek tengeri lerakódásaiban nem lehet az egyes képződések közt valami éles megkülönböztető határvonalat észrevenni
(1876 Lóczy Lajos)
A budai hegységben a NyDNynyugat-délnyugat-KÉKkelet-északkelet-i horsztok [= sasbércek] az alsó-pannóniai emelet után képződtek
(1946 Radnóty Egon)
a rétegsor, s benne az őshüllőmaradványok is a felső-kréta maastrichtinek nevezett legfelső emeletébe tartoznak
(1997 Magyarország földje)
2b.
vmely jelenség, dolog szintje, nívója
[Európának nemzetei] azon felséges emeletre, hogy eredeti lakhelyeken már a’ Tudományoknak ezen jeles ágazattyával bírtak volna, Eleiket nem magasztalhattyák
(1817 Tudományos Gyűjtemény)
a magasabb Erkölcs emeletein
(1927 Babits Mihály)
az Élet és Tudomány, a Természet Világa, a Magyar Tudomány – tudományos tájékoztatásunk különböző emeleteinek – rendszeres szemlézése
(1997 Természet Világa)
egy emelettel lejjebb a középmezőnyben
(2010 Nemzeti Sport júl. 12.)
3. (rég)
környezetéből kiemelkedő, ahhoz képest magasabban levő építmény, ill. természeti képződmény
A [halott] fejénél fent az emeleten áll Jaroszláv szomorúan a koporsóra könyökölve
(1813 Katona József)
a’ császárleány a’ neki készített emeletre föllépett rózsapiros selyem ruhában
(1834 Vajda Péter)
Harmad napra a’ viradó fénynél a’ hadnagyot a’ bukoviczai emeleteken [ti. a Bukovica-fennsíkon] látjuk, egy kies téren táborban pihenve
(1840 Kiss Károly¹)
4. (egész v. jelzővel) (rég v. nyj)
akkora súly, teher, amekkorát egyszerre fel lehet emelni
Azon bunkos furkót, […] Vállaira teſzem, leſz egy jó emelet
(1796 Gvadányi József)
Tessék csak meghimbálni [a kisbabát]; egész emelet
(1873 Fővárosi Lapok)
Ne·héz ez a: tál, e·gssz eggy e·melet: (= van mit emelni rajta)
(1935 Szamosháti szótár)
4a. (jelzőként) (nyj)
ekkora súlyú 〈dolog〉
hasas, egész emelet görögdinnyék
(1899 Magyarország dec. 3.)
[Az öreg zsidó] vakmerően vágott neki jó emelet batyujával a világnak
(1911 Móricz Zsigmond)
ÖE: emeletépítkezés, emeletráhúzás, emeletsor
Sz: emeletnyi, emeletű
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. emel; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások