emberismerő mn és fn 1C
I. mn
’az emberi természetet, viselkedést ismerő, ill. az emberek helyes megítélésének képességével v. készségével rendelkező 〈személy〉, ill. ilyen ismeretről, képességről tanúskodó 〈megnyilatkozás〉’ ❖ Így gondolkozott ez az ember ismerő okos Tiszttartó (1818 Böszörményi Pál ford.–Schlez C1178, 85) | emberismerő vén szemeim (1836 Garay János C1808, 81) | Szkender, ez az élemedett és tapasztalt végbeli parancsnok, a maga emberismerő és koczkázatot félő viselkedésével (1898 Széchy Károly CD55) | – Tojok a fejére – morogta Miklós fuldokolva. – Kért valamit tőle? – kérdezte az ügyvéd nagyon bölcsen s emberismerően (1917 Móricz Zsigmond CD10) | a gyógyítás művészete alatt csak a beteggel bánni tudást, de nem magát a gyógyító tudományt értjük, amit még a legemberismerőbb és legsuggestivhatásúbb orvos sem nélkülözhet (1939 Orvosi Hetilap C8189, 582) | Vannak ugyan, akik az általuk át nem érzett, sőt nem hitt gondolatokat is ékes ruhába tudják öltöztetni, s másokkal el tudják hitetni, egy figyelmes és jó emberismerő hallgató azonban mindjárt észreveszi benne a meggyőződés hiányát (1981 Vígh Árpád 1163001, 142).
II. fn
’az emberi természetet, viselkedést ismerő, ill. az emberek helyes megítélésének képességével v. készségével rendelkező személy’ ❖ én azt a’ vádat vontam magamra, hogy mindent dicsérek, ’s ez azt mutatja hogy nem vagyok nagy emberismerő (1818 Kazinczy Ferenc C2569, 252) | kik bókolásban nagy mesterek, vajmi áhítatos képpel tudnak hajlongani, habár az emberismerő észreveszi is, mennyire kaczag belsejük (1841 Széchenyi István CD1501) | a csodálatos emberismerőt bámuljuk Shakspereben (1886 Csiky Gergely CD11) | [Zrínyi Miklós esetében] a katonában is szüntelenül ébren virraszt a gondolkodó, az emberismerő, a filozófus (1941 Sík Sándor 9598001, 82) | A tablókon látható szigorú tekintete mögül is minden jó emberismerő számára nyilvánvaló [Losonczi Istvánnak] az az arca is, amely a mélységes emberszeretetet tükrözi (1985 Soproni Szemle CD52).
Vö. CzF.; ÉKsz.