emberöltő fn 1C (kissé vál)

1. ’egy-egy emberi nemzedék felnövekedéséhez szükséges, kb. 25–35 évnyi idő, ill. az ember életének (átlagos) időtartama, teljes hossza’ ❖ Az Arany-családnak tagjai általában véve hosszúéletüek; 60-70 évre s többre is megy náluk egy emberöltő (1879 Márki Sándor CD57) | [a ház] olyan volt, mint húsz esztendő előtt. A falusi házak nemigen változtatják külsejüket egy-két emberöltő alatt (1915 Krúdy Gyula CD54) | [Szigligeti Ede drámaciklusa:] a Gyászvitézek, a Vazul és az Aba egy emberöltőn belül játszódik (1018 és 1048 között) (1981 Kerényi Ferenc 1077002, 280) | az életből mit sem értettünk meg. Ahhoz kevés egy emberöltő (1989 Keresztury Tibor 2001011, 60) | Még egy vagy legfeljebb két emberöltő, és a globális kultúra eléri, átalakítja a világ összes valaha elszigetelt kultúráját, hiába próbálják fenntartani ősi életmódjukat (2008 Szalai Éva ford.–Giddens 3291001, 66).

1a. (jelzőként) (ritk)(vhány) ilyen időegységnyi 〈(eltelt) időszak〉’ ❖ Mint ha pásztortűz ég őszi éjtszakákon, Messziről lobogva tenger pusztaságon: Toldi Miklós képe úgy lobog fel nékem Majd kilenc-tíz ember-öltő régiségben (1846 Arany János 8014001, 99) | annyi emberöltő időn át (1860 Kossuth Lajos CD32) | Emberöltő ideje nem volt ilyen meleg Magyarországon januárban (2002 Magyar Hírlap CD09).

2. (kissé rég) ’egy korban élő és nagyjából azonos korú emberek összessége, nemzedék’ ❖ Körödbe gyűlnek a felnőtt fiak, (Egy emberöltő) (1858 Arany János 8014097, 284) | [Mátyás király] úgy él emberöltők emlékében, mint aki kunyhóról kunyhóra járt a nép baját tanulmányozni és orvosolni (1891 Mikszáth Kálmán CD04) | Zrínyi emberöltője nem a mai idő kényes és finyás nemzedéke, melyet minden őszi szél lázba ejt és csoportosan letarol, mint hervasztó dér a falevelet (1896 Széchy Károly CD55) | [Verdi] egyet jelentett az olasz nemzeti dicsőséggel, aki emberöltőket gyönyörködtetett, aki egyképen közel áll a mázolólegények és a szmokingos operalátogatók szívéhez (1935 Vas István CD10).

Sz: emberöltőnyi.

Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.

emberöltő főnév 1C (kissé vál)
1.
egy-egy emberi nemzedék felnövekedéséhez szükséges, kb. 25–35 évnyi idő, ill. az ember életének (átlagos) időtartama, teljes hossza
Az Arany-családnak tagjai általában véve hosszúéletüek; 60-70 évre s többre is megy náluk egy emberöltő
(1879 Márki Sándor)
[a ház] olyan volt, mint húsz esztendő előtt. A falusi házak nemigen változtatják külsejüket egy-két emberöltő alatt
(1915 Krúdy Gyula)
[Szigligeti Ede drámaciklusa:] a Gyászvitézek, a Vazul és az Aba egy emberöltőn belül játszódik (1018 és 1048 között)
(1981 Kerényi Ferenc)
az életből mit sem értettünk meg. Ahhoz kevés egy emberöltő
(1989 Keresztury Tibor)
Még egy vagy legfeljebb két emberöltő, és a globális kultúra eléri, átalakítja a világ összes valaha elszigetelt kultúráját, hiába próbálják fenntartani ősi életmódjukat
(2008 Szalai Éva ford.Giddens)
1a. (jelzőként) (ritk)
(vhány) ilyen időegységnyi (eltelt) időszak〉
Mint ha pásztortűz ég őszi éjtszakákon, Messziről lobogva tenger pusztaságon: Toldi Miklós képe úgy lobog fel nékem Majd kilenc-tíz ember-öltő régiségben
(1846 Arany János)
annyi emberöltő időn át
(1860 Kossuth Lajos)
Emberöltő ideje nem volt ilyen meleg Magyarországon januárban
(2002 Magyar Hírlap)
2. (kissé rég)
egy korban élő és nagyjából azonos korú emberek összessége, nemzedék
Körödbe gyűlnek a felnőtt fiak, (Egy emberöltő)
(1858 Arany János)
[Mátyás király] úgy él emberöltők emlékében, mint aki kunyhóról kunyhóra járt a nép baját tanulmányozni és orvosolni
(1891 Mikszáth Kálmán)
Zrínyi emberöltője nem a mai idő kényes és finyás nemzedéke, melyet minden őszi szél lázba ejt és csoportosan letarol, mint hervasztó dér a falevelet
(1896 Széchy Károly)
[Verdi] egyet jelentett az olasz nemzeti dicsőséggel, aki emberöltőket gyönyörködtetett, aki egyképen közel áll a mázolólegények és a szmokingos operalátogatók szívéhez
(1935 Vas István)
Sz: emberöltőnyi
Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.

Beállítások