emberül hsz 0
1. ’becsületes, derék emberhez illően, ill. elismerésre, dicséretre méltó módon’ ❖ Járj el hivatalodban emberül, meg ne unnyad a’ munkát, légy vigyázó, és ſzorgalmatos minden dolgodban (1776 Faludi Ferenc ford.–Dodsley C1662, 15) | A lányok örömest tánczolnak a csinos legénynyel, ki pengő sarkantyus csizmában ugyancsak emberül kirakja a csárdást (1859 Vasárnapi Újság CD56) | [Czirjék Mihály] a török háborúban emberűl viselte magát és bátorságáért 1788. máj. főhadnagy lett (1893 Magyar írók élete CD27) | [a színjátszás feladata a 19. században az volt,] hogy a nemzeti nyelvet elterjessze a fővárosban és nem egy még ekkor is németajkú városban. Ennek a hivatásnak emberül meg is felelt, nagy része volt a nemzeti nyelv általánossá tételében (1953 Hegedüs Géza 9233002, 13) | a heroikus küzdelem elmaradt, dicséret illeti azonban a vesztest, aki érezhetően mélypontra zuhant vissza a fináléra, de emberül küzdött mindvégig (1994 Magyar Hírlap CD09).
1a. ’emberhez méltó, ill. emberséget tanúsító módon’ ❖ Az asztalos [ti. Eperjesi György] fizetést kívánt, a pap tűzbe jő, s olyat mond, amire Eperjesi e szót felelte: Az eklézsia velem nem bán emberül (1804–1806 Kazinczy Ferenc 7163018, 340) | ha az emberhez emberül szólnak, legalább billentse rá a fülét! (1851 Jókai Mór CD18) | Nem a győztesről szólok én, a legyőzöttet siratom; aki a győztesért hevül üvöltsön; én az áldozat mellé húzódom emberül (1941 Komjáthy Aladár CD10) | [Dermes:] mondd meg Alissának, akképp kívánunk dönteni, hogy jó híre éppúgy ne csorbuljon, ahogy jövendő gyermekének tisztessége sem. Ég veled! [Protos:] De emberül beszéljenek vele… (1989 Páskándi Géza 2001007, 30).
2. ’(érthető) emberi nyelven’ ❖ a’ földre le-jött a’ magasból a’ mindenek’ Ura, emberül fzóllani nem tud (1796 Magyar Könyvház C0297, 282) | a’ mit szólál, emberül volt mondva, ’s a’ ki e’ szavakon kédkednék, nem lovagi lélek volna abban (1838 Jósika Miklós 8212007, 138) | Embert utánzó nép közé juték el, S nem értettem, beszélt bár emberül (1889 e. Reviczky Gyula CD01) | volt osztálytársam az ember és kutyája viszonyát 1977-ben így jellemezte baráti beszélgetésünk során: „Mert a kutya ért emberül (!), s ez is kutyául (!)” (1982 Tompa József C5922, 18).
3. (kissé rég) ’jelentős mértékben, nagyon, alaposan’ ❖ a’ mennyire tsak lehet a’ Földet lágyittsák-meg, és azt dolgozzák-meg emberül, hogy a’ Nap, Levegö-Ég, Esö, Harmat, és Köd a’ magok munkájokat benne véghez viheſsék (1773 Szilágyi Sámuel² ford.–Wiegand 7332005, 58) | a pipázás emberűl elterjedt (1846 Hetilap CD61) | Fogyott minden, fogyott a bor is emberül. A kupák űrültek, és igy mindig vigabbá lett a társalgás (1858 Vasárnapi Újság CD56) | én a pört megkezdtem, s mint dukált, mind a három fórumon el is vesztettem emberül (1870 Mikszáth Kálmán CD04) | Megdolgoztattak emberül (1921 Tersánszky Józsi Jenő 9706001, 104).
Vö. CzF. embėrül¹; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.