embervásár fn 4A4

1. ’az a hely v. alkalom, ahol v. amikor (mezőgazdasági) munkások saját munkaerejüket bocsátják áruba, ill. az ott folyó tevékenység’ ❖ az embervásár mikor hozatott hazánkba, azt nem tudhatni (1847 Vas Gereben C4363, 174) | A nagytemplom előtt már gyűltek az „embervásárra” a napszámosok s köpcös gazdák baktattak ki válogatni belőlük… (1924 Zilahy Lajos CD10) | az alföldi gazdák béreseiket a városok híres emberpiacain, embervásárain válogatták ki maguknak (1977 NéprajziLex. CD47) | A Moszkva téri szörnyű embervásár hazai nyomorultjai bizony nem testvérüket, hanem a bérüket letörő konkurenciát látják a náluknál is szerencsétlenebb társaikban (2002 Magyar Hírlap CD09).

2. (Tört is) ’rabszolgák, foglyok adásvétele mint tevékenység, ill. ennek alkalma v. kijelölt helye, területe’ ❖ [Angliában] minden Eſztendöben 4 Orſzágos Ember-vásárok ſzoktak esni; mellyekben az imminen omonnan bé-hozott Szolgákot és Szolgálokat, mint mi-nálunk a’ külömbb külömbb féle Barmokat, ugy ſzokták venni, és adni (1785 Magyar Hírmondó C0273, 141) | Az europai öt hatalmasság közt a’ rabszolgakereskedés megszüntetése végett kötött szerződés ’s ennek értelmében követelt hajóvizsgálási jogok Spanyolországnak sem tetszenek cubai telepitvényeire nézve, mert itt nagyban üzetik e’ gyalázatos embervásár (1842 Pesti Hírlap CD61) | 1658 után egy török-tatár sereg dúlta Erdélyt fosztogatva, rabolva; az Erzsébet-kapu előtt Szebenben embervásárt tartottak, a melyen kis gyermekeket egy-egy darab kenyérért vagy egy pint borért adtak el (1901 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | rabló pogány rontott az uradalomra, dúlja, fosztogatja a falvakat, rabszíjra fűz kicsinyt-nagyot s hajtja szöges ostorral a konstancinápolyi embervásárra (1953 Kolozsvári Grandpierre Emil 9343002, 205) | A gyötrelmek sorozata még ezzel sem ért véget, következett az „embervásár”. A férfit [az emberrablók] egy kacsáért és háromezer forintért egyszerűen eladták (1995 Magyar Hírlap CD09).

Vö. ÉKsz.

embervásár ❖ főnév ◦ 4A4 ◦
permalink
1.
az a hely v. alkalom, ahol v. amikor (mezőgazdasági) munkások saját munkaerejüket bocsátják áruba, ill. az ott folyó tevékenység
az embervásár mikor hozatott hazánkba, azt nem tudhatni
(1847 Vas Gereben)
A nagytemplom előtt már gyűltek az „embervásárra” a napszámosok s köpcös gazdák baktattak ki válogatni belőlük…
(1924 Zilahy Lajos)
az alföldi gazdák béreseiket a városok híres emberpiacain, embervásárain válogatták ki maguknak
(1977 NéprajziLex.)
A Moszkva téri szörnyű embervásár hazai nyomorultjai bizony nem testvérüket, hanem a bérüket letörő konkurenciát látják a náluknál is szerencsétlenebb társaikban
(2002 Magyar Hírlap)
2. (Tört is)
rabszolgák, foglyok adásvétele mint tevékenység, ill. ennek alkalma v. kijelölt helye, területe
[Angliában] minden Eſztendöben 4 Orſzágos Ember-vásárok ſzoktak esni; mellyekben az imminen omonnan bé-hozott Szolgákot és Szolgálokat, mint mi-nálunk a’ külömbb külömbb féle Barmokat, ugy ſzokták venni, és adni
(1785 Magyar Hírmondó)
Az europai öt hatalmasság közt a’ rabszolgakereskedés megszüntetése végett kötött szerződés ’s ennek értelmében követelt hajóvizsgálási jogok Spanyolországnak sem tetszenek cubai telepitvényeire nézve, mert itt nagyban üzetik e’ gyalázatos embervásár
(1842 Pesti Hírlap)
1658 után egy török-tatár sereg dúlta Erdélyt fosztogatva, rabolva; az Erzsébet-kapu előtt Szebenben embervásárt tartottak, a melyen kis gyermekeket egy-egy darab kenyérért vagy egy pint borért adtak el
(1901 Az Osztrák–Magyar Monarchia)
rabló pogány rontott az uradalomra, dúlja, fosztogatja a falvakat, rabszíjra fűz kicsinyt-nagyot s hajtja szöges ostorral a konstancinápolyi embervásárra
(1953 Kolozsvári Grandpierre Emil)
A gyötrelmek sorozata még ezzel sem ért véget, következett az „embervásár”. A férfit [az emberrablók] egy kacsáért és háromezer forintért egyszerűen eladták
(1995 Magyar Hírlap)
Vö. ÉKsz.

Beállítások