émely fn 4B émöly (rég) , imely (rég v. nyj)
1. (irod v. vál) ’Émelygés.’
1a. ’az az állapot, amelyben vkinek a gyomra undor érzése, gyakr. túlságosan édes íz érzete miatt nyugtalankodik, fel-le mozgás érzetét kelti, hányásra késztet, ill. az ezzel járó érzés, rosszullét’ ❖ Imely [:] kelletlen kedvetlen édesség (1829 Tudományos Gyűjtemény C6477, 88) | [Mari gyermeke] nyugtalan álomban hánykolódott, tagjai rángatództak, míglen a’ természet émelyel segíte magán (1832 Fáy András¹ C1703, 72) | nehéz rossz kotyvalék Fúl gyomrotokba […] s most kór ízű émelyt Csámcsogtok ásítással (1918 Szép Ernő CD10) | A HÉV-en lett rosszul. Az émely tempósan emelkedett a szájáig, aztán hirtelen teljesen betöltötte, gyomra hártyavékony lett, szája kova-száraz és elviselhetetlenül édes (1967 Gera György C6884, 894).
1b. ’erkölcsi, esztétikai stb. viszolygás, undorodás’ ❖ Gutzkow, ki bonczkés helyett neje fejtő-késével anatomizálja a sziveket, legalább a keresettség émelyében felülmulhatlan (1856 Budapesti Hírlap okt. 11. C7814, [2]) | Nem a politikai émely tilt el téged a hazatéréstől (1875 Jókai Mór CD18) | [Rosztoky Éva] egy sikertelen házasélet csömöre s egy sikertelen „nagy” kaland émelye után a […] művészi foglalatosság szelíd révébe vonul vissza (1917 Tóth Árpád CD10) | a bejgliémely kutyafüle a télapós filmek keltette émelyhez képest (2008 Népszava dec. 29. C7471, 6).
2. (nyj) ’bagócs lárvája okozta kelés a szarvasmarha bőrén, ill. maga a lárva’ ❖ Émely, émöly. Apró kelevény, leg inkább a’ borjuk’ hátán nyáran a’ melegben ki fakad, és a’ kukacz ki bujik belőle (1827 Magyar szótár C7178, 137) | Imel, imöl, himöl. Igy hallottam neveztetni az apró csomókat a’ télen át jól tartott marha testén, mellyek megevesednek, ’s belőlök kukacz jön ki (1858 Magyar Nyelvészet C7090, 405) | [csángó tájszó:] imely: bőr alatt lappangó hernyó, ember vagy barom testében (1878 Magyar Nyelvőr C5945, 478) | Vaklégy – Hajduhadház – két pásztor egyformán mondta, hogy ettől ered az émely, tehát: Hypoderma bovis, hozzátette az egyik: az erős marhának nincsen émelye (1914 A magyar pásztorok nyelvkincse C6689, 642).
Sz: émelyes.
Vö. CzF. émėly · émöly, ímely; TESz. émelyeg; ÉKsz.; ÚMTsz. imely