emléz ige 4b

1. ts (kissé rég) ’〈vmely szöveget, adatot stb.〉 többszöri ismétléssel(, szóról szóra) emlékezetébe vés, megtanul, ill. felidéz’ ❖ Emléz, cs. memoriren (1844 Magyar–német és német–magyar zsebszótár C5377, 73) | Emléz, cs. hallásból, v. olvasás után vmit betanul, emlékezetébe vés, hogy azt szükség esetén könyv nélkül elmondhassa (1872 A magyar nyelv teljes szótára C7036, 313) | [a tanulók többsége] meredő szemmel nézett maga elé, és ajka hangtalanul járt. Ez latint, a másik németet vagy olaszt, a harmadik franciát, a negyedik spanyolt biflázott. Az a csoport nyelvtani szabályokat és mintapéldákat tanult könyv nélkül, egy másik latin auctorok szebb helyeit emlézte (1913 Laczkó Géza CD10) | verseket emlézek, ezt űzöm mindig az autobuszon, ha nincs nálam olvasnivaló (1945 Szép Ernő 9665040, 60) | írástudatlan moldvai öregeink „terekettek” arra, hogy a kor ne kezdje ki emlékezetüket, azaz egyet se „potyogtassanak” el énekeikből, imádságaikból, s álmatlan éjszakáikon „emlézték” szövegeiket, „vajh el ne vejszenek azok a régiek” (1999 Erdélyi Zsuzsanna C6874, 766).

2. tn (rég, ritk) ’〈annak kif-ére, hogy vki vmely emlék(kép)re gondol, vkire, vmire emlékezik〉’ ❖ Háláadatoſſan [!] emlézék ama’ jó ſzív Bukámra (1793 Szűts István ford.–Naubert C4078, 62).

Ö: be~.

Sz: emlézés.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. emlékezik; ÉKsz.

emléz ige 4b
1. tárgyas (kissé rég)
〈vmely szöveget, adatot stb.〉 többszöri ismétléssel(, szóról szóra) emlékezetébe vés, megtanul, ill. felidéz
Emléz, cs.cselekvő ige memoriren
(1844 Magyar–német és német–magyar zsebszótár)
Emléz, cs.cselekvő ige hallásból, v.vagy olvasás után vmit betanul, emlékezetébe vés, hogy azt szükség esetén könyv nélkül elmondhassa
(1872 A magyar nyelv teljes szótára)
[a tanulók többsége] meredő szemmel nézett maga elé, és ajka hangtalanul járt. Ez latint, a másik németet vagy olaszt, a harmadik franciát, a negyedik spanyolt biflázott. Az a csoport nyelvtani szabályokat és mintapéldákat tanult könyv nélkül, egy másik latin auctorok szebb helyeit emlézte
(1913 Laczkó Géza)
verseket emlézek, ezt űzöm mindig az autobuszon, ha nincs nálam olvasnivaló
(1945 Szép Ernő)
írástudatlan moldvai öregeink „terekettek” arra, hogy a kor ne kezdje ki emlékezetüket, azaz egyet se „potyogtassanak” el énekeikből, imádságaikból, s álmatlan éjszakáikon „emlézték” szövegeiket, „vajh el ne vejszenek azok a régiek”
(1999 Erdélyi Zsuzsanna)
2. tárgyatlan (rég, ritk)
〈annak kif-ére, hogy vki vmely emlék(kép)re gondol, vkire, vmire emlékezik〉
Háláadatoſſan [!] emlézék ama’ jó ſzív Bukámra
(1793 Szűts István ford.Naubert)
Ö: beemléz
Sz: emlézés
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. emlékezik; ÉKsz.

Beállítások