emlős mn és fn 4C
I. mn
1. (ritk) ’olyan 〈élőlény v. testrész〉, akinek v. amelyen duzzadt, nagy emlő van’ ❖ Az árnyék lomhaságában tunyán ölelkezik a napsugár a porral, mint vadászgató ifjú herceg lúdtalpú, emlős parasztasszonnyal (1917–1919 Krúdy Gyula CD54) | A fényképen mindenki rajta látható, még Tigris is, ki fülét hegyezve ült ott, a vadászkutyák hivatalos fontoskodásával és úri gőgjével, lógatva emlős hasát (1923 Kosztolányi Dezső 9359001, 158).
2. (ritk) ’olyan 〈élőlény〉, amelynek emlője van, s utódját az abban termelődő tejjel táplálja’ ❖ emlős és szárnyas vadak’ fogdosására használtatni szokott hálók (1829 Pák Dienes 8346001, XIX) | emlős gerinczesek (1864 Rónay Jácint 8396004, 224) | az antigenitás szempontjából intakt fehérje felszívódása a gyomor-bél csatornából az emlős élőlények újszülöttjeiben még fiziológiás jelenség (1983 Orvosi Hetilap C8229, 2009).
II. fn
(rendsz. Áll) ’ilyen állat’ ❖ [a fókák és a rozmárok] kétéltek az Emlsök között (1799 Főldi János C6339, 105) | Az emlősek második rende. A négykezüek (1841 Vajda Péter ford.–Cuvier 8504004, 80) | A cickányok valamennyien nagyon apró állatkák, közülük kerül ki Európa legkisebb emlőse, a mindössze 1,5–2 gramm súlyú kisdedcickány (1995 Magyarország állatvilága CD14) | A kipusztíthatatlan vírusok közé tartozik az influenza vírusa is, amely az emberen kívül más emlősöket (fókákat, disznókat), de madarakat is megfertőz (1997 Természet Világa CD50) | A jégkorszak növényevőire egyébként nemcsak a ragadozó emlősök vadásztak, hanem már az ősemberek is (2005 Kordos László–Ujhelyi Péter 3329001, 27).
a. (tbsz-ban) (Áll) ’〈az ilyen állatok fajait magában foglaló, a rendnél magasabb szintű taxon nevezéktani elnevezéseként〉’ ❖ I. Sereg. Emlsök (Mammalia, Säugethiere) (1799 Főldi János 7112014, 32) | Emlősök (lat. Mammalia), a gerinces állatok (Vertebrata) egyik osztálya (1894 PallasLex. CD02) | Emlősök Mammalia (1998 Tények könyve CD37).
J: emlősállat.
Ö: fő~, kacsacsőrű~.
ÖE: ~faj, ~fauna.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. emik; ÉKsz.