emotív mn 13D2

1. (vál) ’érzelmek által meghatározott, érzelmet kifejező v. abból fakadó, érzelmi, emocionális 〈dolog, jelenség stb.〉’ ❖ A tébolyodottság magvát téveszmék képezik, a melyek elsőlegesek, eredetiek, mert emotiv alapjok nincs és elmélkedés (reflexio) útján nem keletkeznek (1885 Moravcsik Ernő Emil–Zofáhl Rezső ford.–Krafft-Ebing 8267003, 127) | emotiv szinezetű (1927 Szász Zoltán CD10) | a művészet kognitív tevékenység is, nem csupán intuitív-emotív folyamat (1991 Maár Judit 2028020, 209) | rendkívül nagy emotív hatása van [a kifejezésnek] (1991 Ortutay Péter 2036001, 294).

2. (Nyelvt) ’〈kül. a kommunikáció Jakobson-féle modelljében:〉 a beszélő érzelmeit, rendsz. a közléshez, az ún. üzenethez való érzelmi viszonyát kifejező 〈nyelvi funkció〉’ ❖ [a nyelvi kommunikáció] hat fő funkciója […]: referenciális emotív poétikai konatív fatikus metanyelvi (1977 Voigt Vilmos 9781001, 93) | A vallási szövegek esetében az autokommunikációs tényező különösen jelentős. Míg az első többlet információt közvetít, a második emotív kódokon keresztül valósul meg, és érinti meg az olvasót (1999 Lovász Irén CD48) | a feladó emotív szerepe az érzelmi szubjektivitásra utal, a címzett konatív természete az üzenetbe való bevonást, megszólítást és felszólítást testesíti meg (2002 Bohár András 3056002, 85).

3. (Nyelvt) ’〈vmely szó jelentésének egyik összetevőjeként:〉 érzelmi 〈szerep, jegy〉’ ❖ azok a kifejezések, melyeket a primitiv felfogás hozott létre, megmaradnak, mivel az illető lelki jelenség s vélt testi hordozója között erős asszociativ viszony fejlődött […]. Hogy e kifejezések emotiv tartalma világosabb, mint az objektiv, az érthető (1930 Lovas Rózsa C5871, 291) | a szavak így értelmezett ekvivalenciája nem érinti a szavak emotív szemantikai jegyeit, az ezekben mutatkozó különbségeket, csak az úgynevezett „kognitív” jelentésre vonatkoznak (1980 Károly Sándor C5920, 146) | [a magyar beszélgetőpartnerek körében] az alkalmazott lexikai elemek szubjektív vonásai nem annyira az emotív szemantikai jegy kategóriája köré csoportosíthatók, mint inkább a különböző minőségekkel, illetve az állításokkal kapcsolatos explicit vagy implicit beszélői becslés körébe tartoznak (1988 Magyar Nyelvőr C6039, 76) | Eredetileg a kognitív jelentés a denotáció (anya = nőnemű szülő), míg az affektív vagy emotív jelentés a konnotáció (anya = a szeretet, a leszármazás megtestesülése) (1997 Magyar nyelv és irodalom CD13).

Vö. IdSz.

emotív melléknév 13D2
1. (vál)
érzelmek által meghatározott, érzelmet kifejező v. abból fakadó, érzelmi, emocionális 〈dolog, jelenség stb.〉
A tébolyodottság magvát téveszmék képezik, a melyek elsőlegesek, eredetiek, mert emotiv alapjok nincs és elmélkedés (reflexio) útján nem keletkeznek
(1885 Moravcsik Ernő Emil–Zofáhl Rezső ford.Krafft-Ebing)
emotiv szinezetű
(1927 Szász Zoltán)
a művészet kognitív tevékenység is, nem csupán intuitív-emotív folyamat
(1991 Maár Judit)
rendkívül nagy emotív hatása van [a kifejezésnek]
(1991 Ortutay Péter)
2. (Nyelvt)
〈kül. a kommunikáció Jakobson-féle modelljében:〉 a beszélő érzelmeit, rendsz. a közléshez, az ún. üzenethez való érzelmi viszonyát kifejező 〈nyelvi funkció〉
[a nyelvi kommunikáció] hat fő funkciója […]: referenciális emotív poétikai konatív fatikus metanyelvi
(1977 Voigt Vilmos)
A vallási szövegek esetében az autokommunikációs tényező különösen jelentős. Míg az első többlet információt közvetít, a második emotív kódokon keresztül valósul meg, és érinti meg az olvasót
(1999 Lovász Irén)
a feladó emotív szerepe az érzelmi szubjektivitásra utal, a címzett konatív természete az üzenetbe való bevonást, megszólítást és felszólítást testesíti meg
(2002 Bohár András)
3. (Nyelvt)
〈vmely szó jelentésének egyik összetevőjeként:〉 érzelmi 〈szerep, jegy〉
azok a kifejezések, melyeket a primitiv felfogás hozott létre, megmaradnak, mivel az illető lelki jelenség s vélt testi hordozója között erős asszociativ viszony fejlődött […]. Hogy e kifejezések emotiv tartalma világosabb, mint az objektiv, az érthető
(1930 Lovas Rózsa)
a szavak így értelmezett ekvivalenciája nem érinti a szavak emotív szemantikai jegyeit, az ezekben mutatkozó különbségeket, csak az úgynevezett „kognitív” jelentésre vonatkoznak
(1980 Károly Sándor)
[a magyar beszélgetőpartnerek körében] az alkalmazott lexikai elemek szubjektív vonásai nem annyira az emotív szemantikai jegy kategóriája köré csoportosíthatók, mint inkább a különböző minőségekkel, illetve az állításokkal kapcsolatos explicit vagy implicit beszélői becslés körébe tartoznak
(1988 Magyar Nyelvőr)
Eredetileg a kognitív jelentés a denotáció (anya = nőnemű szülő), míg az affektív vagy emotív jelentés a konnotáció (anya = a szeretet, a leszármazás megtestesülése)
(1997 Magyar nyelv és irodalom)
Vö. IdSz.

Beállítások