állékony mn 12A

1. (Műsz) ’szilárd, stabil 〈(egyensúlyi) helyzet, állapot〉’ ❖ állékony egyensúlyi helyzet (1891 Akadémiai Értesítő C0012, 397) | A közönséges mérleg állékony egyensulyban levő kétkaru emeltyü [= emelő], melynek karjai teljesen egyenlők (1894 PallasLex. CD02).

1a. ’biztos (egyensúlyú), szilárdan álló 〈test, szerkezet〉’ ❖ A partjáratu hajók […] kicsinyek és aránylag laposfeneküek, hogy sekély vizben is mozoghassanak, máskülönben pedig eléggé állékonyak, hogy a felfordulás veszélye oly könnyen be ne álljon (1894 PallasLex. CD02) | a tartós terhelés idején átáztak egyes kevésbé állékony töltések (2000 Magyar Hírlap CD09).

2. (rég, Kém)(különböző hatásokkal szemben) ellenálló, ill. kémiai v. fizikai tulajdonságait megőrző’ ❖ ez a’ sav nem valami állékony, hanem igen repdékeny [= illékony] (1800 Nyulas Ferenc C3340, 47) | Bergman maga néha […] repdékennek, másut ismét a’ szénsavnál […] állékonyabbnak irja lenni, ezt a’ levegt (1800 Nyulas Ferenc C3340, 88) | az ecetsavval szemben [a magas óntartalmú fémvegyület] épp oly állékony, mint az ón, ezért belőle teás kannákat, kanalakat s egyéb evő eszközöket készítenek (1893 PallasLex. CD02) | [a kaucsuk] legkevésbé állékony töménykénsavval és salétromsavval szemben (1894 PallasLex. CD02).

2a. ’szilárd halmazállapotú’ ❖ minden fertáj [ti. negyedrésznyi] víz 33¹⁄₆₀ grán [súlyú] állékony mineralét [= ásványi anyagot] tart magában (1800 Nyulas Ferenc C3340, 15).

3. ’szilárd, nem mállékony 〈kőzet〉’ ❖ Ez az egész Földön nagyjából azonos összetételű […] kőzet [ti. a lösz] puhasága, lazasága ellenére rendkívül állékony, porózus, szénsavas mészben gazdag, vízáteresztő (1997 Magyarország földje CD05).

4. ’állandó(sult)’ ❖ A zenei formának újszerűen suhanó, lágyan sikló, lényegileg teljesen rapszodikus s mégis állékonynak tűnő volta egyes zeneírók … szerint még fontosabb tanítása Debussynek, … mint … az összhangzattan terén hirdetett és megvalósított újításai (1957 Fábián László C1659, 119).

Vö. CzF.; ÉKsz.

állékony melléknév 12A
1. (Műsz)
szilárd, stabil (egyensúlyi) helyzet, állapot〉
állékony egyensúlyi helyzet
(1891 Akadémiai Értesítő)
A közönséges mérleg állékony egyensulyban levő kétkaru emeltyü [= emelő], melynek karjai teljesen egyenlők
(1894 PallasLex.)
1a.
biztos (egyensúlyú), szilárdan álló 〈test, szerkezet〉
A partjáratu hajók […] kicsinyek és aránylag laposfeneküek, hogy sekély vizben is mozoghassanak, máskülönben pedig eléggé állékonyak, hogy a felfordulás veszélye oly könnyen be ne álljon
(1894 PallasLex.)
a tartós terhelés idején átáztak egyes kevésbé állékony töltések
(2000 Magyar Hírlap)
2. (rég, Kém)
(különböző hatásokkal szemben) ellenálló, ill. kémiai v. fizikai tulajdonságait megőrző
ez a’ sav nem valami állékony, hanem igen repdékeny [= illékony]
(1800 Nyulas Ferenc)
Bergman maga néha […] repdékennek, másut ismét a’ szénsavnál […] állékonyabbnak irja lenni, ezt a’ levegt
(1800 Nyulas Ferenc)
az ecetsavval szemben [a magas óntartalmú fémvegyület] épp oly állékony, mint az ón, ezért belőle teás kannákat, kanalakat s egyéb evő eszközöket készítenek
(1893 PallasLex.)
[a kaucsuk] legkevésbé állékony töménykénsavval és salétromsavval szemben
(1894 PallasLex.)
2a.
szilárd halmazállapotú
minden fertáj [ti. negyedrésznyi] víz 33¹⁄₆₀ grán [súlyú] állékony mineralét [= ásványi anyagot] tart magában
(1800 Nyulas Ferenc)
3.
szilárd, nem mállékony 〈kőzet〉
Ez az egész Földön nagyjából azonos összetételű […] kőzet [ti. a lösz] puhasága, lazasága ellenére rendkívül állékony, porózus, szénsavas mészben gazdag, vízáteresztő
(1997 Magyarország földje)
4.
állandó(sult)
A zenei formának újszerűen suhanó, lágyan sikló, lényegileg teljesen rapszodikus s mégis állékonynak tűnő volta egyes zeneírók … szerint még fontosabb tanítása Debussynek, … mint … az összhangzattan terén hirdetett és megvalósított újításai
(1957 Fábián László)
Vö. CzF.; ÉKsz.

Beállítások