énekelés (4B) l. éneklés

éneklés fn 4Bénekelés

1. ’az énekel igével kifejezett cselekvés’ ❖ [A vendégek] iſmét énekléſnek kéſzíttették magok’ (1772 Bessenyei György¹ 7044025, 12).

1a. ’ennek eredménye; ének, énekszó’ ❖ Eneklés hallatik a’ Játék-piatzon (1772 Bessenyei György¹ 7044025, 10) | a „mocking bird” [= sokszavú poszáta] mindenütt kisér bennünket kedves éneklésével (1858 Xantus János 8531005, 127) | Repkedő pacsirták éneklése helyett Ágyuszó hasgatja a levegő-eget (1909 Lévay József 8274034, 284) | éjféli mise előtti hangulat érződött, amit majd hangos éneklés és fülsiketítő lövöldözés fog követni (1973 Gion Nándor 9190007, 218).

2. ’versírás, ill. vminek a megéneklése, versbe foglalása’ ❖ [a múzsák] feléllesztik az énekelésnek Szent tüzét szivedben (1780 Kreskay Imre C2816, 82) | [Priscus Rhetor] magyar verselknek éneklését [...] az egekig magasztallya (1820 Perecsényi Nagy László 8325015, 75) | Hazafias buzdításokat vártak tőle [ti. Vörösmartytól] és a nemzeti történelem éneklését (1911 Babits Mihály 9014157, 98) | [a súlyos irodalmi témák követelménye] semmiképpen sem kedvez az önfeledt éneklésnek; épp ellenkezőleg: megritkítja az ihlet pillanatait, a költőtől határozott irányt s célt követel (1986 Kiss Mihály² CD53).

3. (pejor is) ’olyan beszédmód, amelynek hangzásbeli megformáltsága, ritmusa, hanglejtése stb. az énekszóéra hasonlít’ ❖ a lassú lépésü hang ismerjen mértéket, és a nehézkesség túlságába ne csapjon; mert akkor a beszéd legunalmasabb énekléssé fog fajulni (1871 Paulay Ede 8357001, 8) | Áh, alásszolgája, – mondja [Öveges] a legváciutcaibb énekléssel (1902 Gárdonyi Géza C1829, 77) | [Meckbach mester] hangos, lágy énekléssel olvasta a bibliát (1926 Molnár Ákos CD10) | Az éneklés, vagyis a mondat végének fölkunkorítása annyira elterjedt, hogy manapság elmosódik a határ az állító és a kérdő mondat között (1979 Kolozsvári Grandpierre Emil 9343006, 154).

4. (rendsz. birtokszóként)(énekes)madár által keltett dal(lam)szerű hang(sor), madárdal (hangja)’ ❖ Oh édesget zengedezés! mellyet a’ madaraknak kedves énekléſi [...] méltóságosítanak (1774 Kónyi János ford. 7190027, 26) | Kikeletkor a szép zöld erdő, szerelmes fülmile éneklése [...] bővítik örömét [Mehmetnek] (1859–1860 Arany János C6504, 375) | [a gyerekek] szájukba vett falevelekkel és cserépsípokkal utánozták a madarak éneklését (1882 Jókai Mór CD18) | [a munkája] olyan, mint a fagallyak bólogatása a könnyű szélben, mint a rigó éneklése (1919 Schöpflin Aladár CD10) | Május Szigliget. A madarak beszéde éjszaka, hihetetlen, megindító, szinte emberi beszéd. Hosszú füttyjelek, meleg csicsergés, éneklés, turbékoló kurrogás – alighanem boldogok (1992 Kertész Imre² CD41).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. ének; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

énekelés lásd éneklés
éneklés főnév 4B
énekelés 4B
1.
az énekel igével kifejezett cselekvés
[A vendégek] iſmét énekléſnek kéſzíttették magok’
(1772 Bessenyei György¹)
1a.
ennek eredménye; ének, énekszó
Eneklés hallatik a’ Játék-piatzon
(1772 Bessenyei György¹)
a „mocking bird” [= sokszavú poszáta] mindenütt kisér bennünket kedves éneklésével
(1858 Xantus János)
Repkedő pacsirták éneklése helyett Ágyuszó hasgatja a levegő-eget
(1909 Lévay József)
éjféli mise előtti hangulat érződött, amit majd hangos éneklés és fülsiketítő lövöldözés fog követni
(1973 Gion Nándor)
2.
versírás, ill. vminek a megéneklése, versbe foglalása
[a múzsák] feléllesztik az énekelésnek Szent tüzét szivedben
(1780 Kreskay Imre)
[Priscus Rhetor] magyar verselknek éneklését [...] az egekig magasztallya
(1820 Perecsényi Nagy László)
Hazafias buzdításokat vártak tőle [ti. Vörösmartytól] és a nemzeti történelem éneklését
(1911 Babits Mihály)
[a súlyos irodalmi témák követelménye] semmiképpen sem kedvez az önfeledt éneklésnek; épp ellenkezőleg: megritkítja az ihlet pillanatait, a költőtől határozott irányt s célt követel
(1986 Kiss Mihály²)
3. (pejor is)
olyan beszédmód, amelynek hangzásbeli megformáltsága, ritmusa, hanglejtése stb. az énekszóéra hasonlít
a lassú lépésü hang ismerjen mértéket, és a nehézkesség túlságába ne csapjon; mert akkor a beszéd legunalmasabb énekléssé fog fajulni
(1871 Paulay Ede)
Áh, alásszolgája, – mondja [Öveges] a legváciutcaibb énekléssel
(1902 Gárdonyi Géza)
[Meckbach mester] hangos, lágy énekléssel olvasta a bibliát
(1926 Molnár Ákos)
Az éneklés, vagyis a mondat végének fölkunkorítása annyira elterjedt, hogy manapság elmosódik a határ az állító és a kérdő mondat között
(1979 Kolozsvári Grandpierre Emil)
4. (rendsz. birtokszóként)
(énekes)madár által keltett dal(lam)szerű hang(sor), madárdal (hangja)
Oh édesget zengedezés! mellyet a’ madaraknak kedves énekléſi [...] méltóságosítanak
(1774 Kónyi János ford.)
Kikeletkor a szép zöld erdő, szerelmes fülmile éneklése [...] bővítik örömét [Mehmetnek]
(1859–1860 Arany János)
[a gyerekek] szájukba vett falevelekkel és cserépsípokkal utánozták a madarak éneklését
(1882 Jókai Mór)
[a munkája] olyan, mint a fagallyak bólogatása a könnyű szélben, mint a rigó éneklése
(1919 Schöpflin Aladár)
Május Szigliget. A madarak beszéde éjszaka, hihetetlen, megindító, szinte emberi beszéd. Hosszú füttyjelek, meleg csicsergés, éneklés, turbékoló kurrogás – alighanem boldogok
(1992 Kertész Imre²)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. ének; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások