énekhang fn 3A1

1. ’az emberi éneklés, dalolás, ill. a madárdal hallható hangja’ ❖ Apolló Múzsa által fel-költött, ’S a’ fülemilével ſzólló Ének-hangal bé-töltött [engem] (1798 Mátyási József C3064, 333) | buzgón a’ szűz anyához Szálljon a’ szent énekhang (1836 Szenvey József ford.–Schiller C0450, 87) | [a százados] a titokzatos ablak mögött halk énekhangot hallott (1895 Herczeg Ferenc 9241013, 71) | a jeruzsálemi templom, a felzengő orgonák, a zúgó harang, a szárnyaló énekhang mind az ő [ti. Jézus] szent nevét áldja (1996 Magyar reformátusok CD1210).

2. ’énekléssel létrehozott, meghatározott magasságú és színezetű hangfajta, ill. az éneklőre egyénileg jellemző(, érzelmet, lelkiállapotot kifejező) hang’ ❖ Thrasea Pätus halálra itéltetett Nerótul s a Tanácstul, minthogy Nero megtartásáért s isteni énekhangjáért nem áldozott (1828 e. Kossuth Lajos CD32) | A vegyes quartett mindegyik énekhangot magában foglalja (szoprán, alt, tenor, basszus) (1922 RévaiNagyLex. C5711, 784) | melegcsengésű, kultúrált énekhangjában (1937 Kárpáti Sándor CD52) | előfordul azonban, hogy például a beszédhang alt, de az énekhang szoprán (2000 Természet Világa CD50).

2a. ’énekelhető zenei hang(ok váltakozása), ennek vmilyen (dallam- és ritmusalkotó) sorozata v. vhány egysége, ill. vmilyen (jellemző) módon való képzése’ ❖ [a magyar versekben] az ének-hangok’ laſſú vagy ſzapora vólta ſzerént váltakoztattatnak a’ hang’ téſek’ mértékei (1787 Bécsi Magyar Múzsa C0349, 383) | [a deklamáció] olyan művészet, mely a szavak értelmét s költői intencióit az énekhangok […] segítségével még intenzivebben fejezi ki (1893 PallasLex. CD02) | [a bizánci gregoriánban] egy szótagra természetesen több énekhang is esik (1930 ZeneiLex. CD49) | [a százados] száját messze föltátva, épp egy hosszú énekhangot tartott ki (1947 Karinthy Ferenc 2052003, 93) | lopóval se lehetett belőlem egy árva énekhangot is kicsalni (1968 Jékely Zoltán ford.–Eftimiu 9278104, 12).

3. ’〈a hangszeres zenével szemben:〉 rendsz. szöveghez kötődő vokális zene() v. szólam’ ❖ az énekhang kótái külön is kitétettek (1813 Márton József¹ C1330, III) | Öszveirtam hát [azokat az énekeket], amiket vagy egésszen, vagy töredékben tudok, és elejekbe tettem az énekhangokat is (1813 Pálóczi Horváth Ádám C2122, 113) | A magyar zene rendszerének alapjául szolgáló magyar nemzeti dalok gyüjteménye, mintegy 300 darab, énekhangra, zongorakisérettel ellátva; azonban énekhang nélkül csupán zongorán is játszhatók (1860 Vasárnapi Újság CD56) | [Az asszony] jobb kézzel játszotta az énekhangot, ballal pedig minden hanghoz leütötte a szabályos főakkordot (1911 Móricz Zsigmond C3220, 109) | markánsan napjainkra utaló hangszerelés és énekhang (1997 Magyar Hírlap CD09).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

énekhang főnév 3A1
1.
az emberi éneklés, dalolás, ill. a madárdal hallható hangja
Apolló Múzsa által fel-költött, ’S a’ fülemilével ſzólló Ének-hangal bé-töltött [engem]
(1798 Mátyási József)
buzgón a’ szűz anyához Szálljon a’ szent énekhang
(1836 Szenvey József ford.Schiller)
[a százados] a titokzatos ablak mögött halk énekhangot hallott
(1895 Herczeg Ferenc)
a jeruzsálemi templom, a felzengő orgonák, a zúgó harang, a szárnyaló énekhang mind az ő [ti. Jézus] szent nevét áldja
(1996 Magyar reformátusok)
2.
énekléssel létrehozott, meghatározott magasságú és színezetű hangfajta, ill. az éneklőre egyénileg jellemző(, érzelmet, lelkiállapotot kifejező) hang
Thrasea Pätus halálra itéltetett Nerótul s a Tanácstul, minthogy Nero megtartásáért s isteni énekhangjáért nem áldozott
(1828 e. Kossuth Lajos)
A vegyes quartett mindegyik énekhangot magában foglalja (szoprán, alt, tenor, basszus)
(1922 RévaiNagyLex.)
melegcsengésű, kultúrált énekhangjában
(1937 Kárpáti Sándor)
előfordul azonban, hogy például a beszédhang alt, de az énekhang szoprán
(2000 Természet Világa)
2a.
énekelhető zenei hang(ok váltakozása), ennek vmilyen (dallam- és ritmusalkotó) sorozata v. vhány egysége, ill. vmilyen (jellemző) módon való képzése
[a magyar versekben] az ének-hangok’ laſſú vagy ſzapora vólta ſzerént váltakoztattatnak a’ hang’ téſek’ mértékei
(1787 Bécsi Magyar Múzsa)
[a deklamáció] olyan művészet, mely a szavak értelmét s költői intencióit az énekhangok […] segítségével még intenzivebben fejezi ki
(1893 PallasLex.)
[a bizánci gregoriánban] egy szótagra természetesen több énekhang is esik
(1930 ZeneiLex.)
[a százados] száját messze föltátva, épp egy hosszú énekhangot tartott ki
(1947 Karinthy Ferenc)
lopóval se lehetett belőlem egy árva énekhangot is kicsalni
(1968 Jékely Zoltán ford.Eftimiu)
3.
〈a hangszeres zenével szemben:〉 rendsz. szöveghez kötődő vokális zene() v. szólam
az énekhang kótái külön is kitétettek
(1813 Márton József¹)
Öszveirtam hát [azokat az énekeket], amiket vagy egésszen, vagy töredékben tudok, és elejekbe tettem az énekhangokat is
(1813 Pálóczi Horváth Ádám)
A magyar zene rendszerének alapjául szolgáló magyar nemzeti dalok gyüjteménye, mintegy 300 darab, énekhangra, zongorakisérettel ellátva; azonban énekhang nélkül csupán zongorán is játszhatók
(1860 Vasárnapi Újság)
[Az asszony] jobb kézzel játszotta az énekhangot, ballal pedig minden hanghoz leütötte a szabályos főakkordot
(1911 Móricz Zsigmond)
markánsan napjainkra utaló hangszerelés és énekhang
(1997 Magyar Hírlap)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások