állhatatlan mn 14A állhatlan
1. ’változékony, bizonytalan, es. mulandó 〈dolog, jelenség〉’ ❖ a’ Tavaszi idő igen álhatatlan lévén, gyakran egész Május végig-is szénázni kell a’ Marhát (1774 Szilágyi Sámuel² ford.–Wiegand C4022, 90) | Mozdúlások igen álhatatlan [az üstökösöknek], némellyek gyorſabban, mások laſſabban haladnak (1809 Varga Márton 8510004, 113) | a’ papiros pénznek állhatatlan bötse (1816 Kaló Péter C2485, 298) | az emberi intézvények [= intézmények] állhatatlanok, elavulnak s megszünnek (1859 Tompa Mihály C4231, 107) | a ti szerencsétek is éppoly állhatatlan, mint az enyém (1964 Jékely Zoltán ford.–Boccaccio 9278105, 7).
1a. ’szeszélyes(en ide-oda csapongó), mozgékony 〈élőlény, ill. dolog〉’ ❖ sokféle gondolatokban forgott az én álhatatlan eszem (1783 Győrffy József¹ ford.–Holberg C1967, 408) | A csikó állhatatlan jószág, egy gazdánál meg nem marad (1896 Mikszáth Kálmán C3147, 128).
2. ’nem kitartó, következetlen, (elveihez, meggyőződéséhez) könnyen hűtlenné váló 〈személy〉’ ❖ Allhattlanok lévén fel-tett szándékjaikban, alig állottak egy részre, a’ vagy állapotra, már-is másnak bé-fogadásáról gondolkoznak (1780 Szathmáry Király Miklós ford. C3854, 93) | Ugy látszik, nem állandó terveiben. Untalan ingadozik. Eszes ember, de állhatlan, ha nincs ki vezérelje (1858 Szemere Bertalan 8437004, 95) | hisztérikusan állhatatlan, befolyásolható és megbízhatatlan (1935–1943 Szerb Antal 2057033, 336) | Bármily tartózkodóan indul azonban a levél, az apostol már az első mondatoktól kezdve közösséget vállal az állhatatlan galatákkal (1995 Jubileumi kommentár CD1206).
2a. ’hűtlen, csapodár 〈személy〉’ ❖ Az Isten bocsássa-meg, a’ ki illyenné csinált, illy állhatatlanná és illy hívvé. Ha ſzavaid’ hangját hallom, megint elhitetem magamat, hogy ez az a’ Fernandó, a’ ki még ſenkit ſem ſzeretett, ſenkit, ſenkit – csak engem (1794 Kazinczy Ferenc ford.–Goethe 7163056, 37) | [Gastont] annak ismerte, a mi valóban volt: csapodárnak, szenvedélyesnek, állhatatlannak, a ki forrón tud ugyan szeretni, de nem tud hű maradni (1891 Zempléni P. Gyula ford.–Ohnet 8536001, 16) | a műlovar az mind csalárd. – Ez köztudott… mind csalfa és állhatatlan (1985 Békés Pál 1014003, 74).
2b. ’nem tartós, könnyen változó, ingatag 〈tulajdonság, érzés, magatartás〉’ ❖ Különösön befúrja magát az állhatatlan vélekedés minden tselekedeteikben az embereknek (1783 Benyák Bernát ford.–Brueys 7039003, 100) | Oh Genuának laza, állhatatlan Erkölcsü népe (1885 Szász Károly² ford.–Dante C3835, 456) | A gyűlölet itt nem hideg és tartós, inkább érzelmes és állhatatlan (1989 Konrád György 9351007, 648).
3. (rég) ’kibírhatatlan, elviselhetetlen’ ❖ Czenczi, édes Czenczim, e’ világon Ah ez állhatatlan rosz világon Sok megtörtént, még sok eshetik (1823 Vörösmarty Mihály 8524122, 244) | Augusztus … 30-ig ismét szép idők járnak, végre álhatatlan meleg (1874 Székely naptár 1875-re C3918, 17).
Sz: állhatatlankodik, állhatatlanság.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.