engesztel ts ige 1b
1. (vál) ’〈erős érzelmektől felindult, haragos v. megbántott embert〉(bocsánatát kérve) békít, nyugtat vki, vmi’ ❖ Szerezzünk békét! Gézát én, te a’ Királyt engeszteld (1826 Vörösmarty Mihály 8524395, 159) | mikor Ottó, nénjét engesztelendő, késznek nyilatkozik Melindáról lemondani, Gertrúd e gyávaság miatt még jobban tűzbe jő, s öccsét megvetve távozik el (1860 Arany János C6504, 278) | – Ugyan édes mama, ne haragudjál, szólt Elek úr, nejét engesztelve (1888 Kalocsa Róza 8221005, 65) | Az asszony engesztelően nézett rá nedves kék szemeivel. Megfogta a kezét. – Haragszik még János (1918 Ethey Árpád CD10) | Babits nem „állt bosszút” a fiatal költőn [ti. József Attilán], hanem – később, engesztelő-megbánó gesztusait tudomásul véve – verseit közölte (1984 Nemes Nagy Ágnes 9479025, 116).
1a. (tárgy n. is) ’〈vmely felsőbb(nek tartott) erőt, hatalmat, istenséget〉 csillapítva haragját, bocsánatát kérve békít (vmivel)’ ❖ Engeſzteld ha lehet értem az Egeket (1772 Bessenyei György¹ C1075, 104) | Általában mintegy felsőbb lény engeszteltetik a tűz különös áldozatokkal is (1854 Ipolyi Arnold 8197009, 277) | E szokás [ti. a virrasztás] oka valószinüleg az, hogy az elhunyt lelkét engeszteljék s távoltartsák attól, hogy a hátramaradottaknak ártson vagy kisértse őket (1926 RévaiNagyLex. C5715, 377) | a jégeső és más természeti csapás elkerüléséért misével és litániával engeszteltek (2002 Lantosné Imre Mária–Vargha Dezső CD36).
1b. (ritk) ’〈annak kif-ére, hogy engesztelésként vki számára bűnbocsánatért könyörög vki〉’ ❖ a bűnöket engesztelni lehet a hátramaradottak imájával (1996 Katolikus Biblia jegyzetei CD1202).
2. (rég) ’〈haragot, keserűséget stb.〉 eloszlat(ni), csillapít(ani igyekszik) vki, vmi’ ❖ [Apámia] kivánta keſerüſégemet engeſztelni (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0808, 50) | [a] hadakozásban el húllott ſok ezer embereknek vére [...] kevéſſé engeſztelte a’ két Királynak egy más ellen való meg békélhetetlen haragjokat (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0806, 111) | [szeretőd] Mérgét engeszteled fattyait tzifrázod (1799 Bessenyei György¹ 7044016, 324).
3. (rég) ’〈szilárd v. fagyott állapotban levő anyagot〉 átmelegítve puhává v. folyékonnyá tesz, felolvaszt, ill. 〈dermedt testet, testrészt〉 hőhatással v. a vérkeringés élénkítésével felmelegít vmi, vki’ ❖ a’ süt Nap az agyagot keményiti, a’ viaſzt engeszteli, és lágyitja (1776 Faludi Ferenc ford.–Dodsley C1662, 10) | Hóval való dörgölés a’ meg-fagyott réſzeket engeſzteli (1786 Mátyus István C3067, 427) | engesztel: leolvaszt vmit, ami vmire ráfagyott (1894 Magyar Nyelvőr C5239, 46) | A menyasszony az ablakba, Odafagyott az ajaka. Eridj, kislány, hozzál gyertyát, öngeszteljük az ajakát (1915 Lakodalom C5372, 367).
4. (rég) ’〈embert, állatot〉 engedelmességre késztet v. kezessé tesz (vmivel) vki, vmi’ ❖ Az ökrök? [...] Most egy kis répával engesztelem őket (1882 Tolnai Lajos C4199, 170) | [Ha még erre sem hajolna,] Szófogadó még sem volna, Hozz a nádasból egy nádszált, Mezőről suhogó surlót, A lányt avval engeszteljed (1909 Vikár Béla ford.–Lönnrot 8521007, 173) | [Jules Favre,] mintha valami égi engesztelő parancs meghatalmazottjának érezte volna magát, lelke mélyéből nem merte megtagadni az ellenség kérését! (1914 Laczkó Géza ford.–Villiers de L’Isle-Adam CD10).
Ö: fel~, ki~, meg~.
Sz: engesztelékeny, engesztelet.
Vö. CzF. ~, engesztelhető; ÉrtSz.; TESz. enged; ÉKsz.; SzT. ~, engeszteltet; ÚMTsz.