enmaga szem nm és vissz nm 22A1 (a nm nyomatékosított alakjaként, minden sz-ben)
I. szem nm
1. ’〈(logikai) alany, ritk. azonosító összetett állítm névszói részének hangsúlyos jelölésére〉’ ❖ Hogy pedig a’ nép, szokatlan ruházatban, viseletben – hova a’ szakáll is tartozik – szinte megbotrázkozik, ’s maga a’ személy iránt is idegenség- ’s hidegséggel viseltetik, arra enmagam vagyok a’ példa, kinek jókora szakállam botránkozásköve lön a’ nép nagy része előtt, melly közé népoktatónak kihozatám (1841 Pesti Hírlap CD61) | a gazdálkodás elve anynyira tulfeszitetett, hogy tervezetem ellen egyedül állék az igazgatás élén, s enmagamnak kellett a kézi munkát is teljesitenem (1847 Hetilap CD61) | Az élénk képzelődésü ember azt hihetné, hogy enmaga ama hajdankori Prometheus, kinzója pedig a saskesely, melly őt ebédre felfalni készül (1855 Vasárnapi Újság CD56) | kár lenne éltedért s kár világodért, mit enmagad kapartál tíz kemény körömmel életed köré (1935 Radnóti Miklós 9543058, 12) | egy sárgabundás, szalmahasú mackó, amely a régi, színezett fotón nagyobbnak látszik, mint enmagam (1997 Népszabadság febr. 11. C7847, 24).
2. (birt jelzőként 3. sz-ű birtokszó előtt v. birtokjellel) ’〈annak hangsúlyos jelölésére, hogy az alany, ill. a megnyilatkozó v. a megszólított grammatikai birtokviszonyban van a birtokszóval jelölt v. a birtokjeles szóval helyettesített személlyel, dologgal〉’ ❖ édes kisasszony, legyen szabad önhöz fordulnom; tessék elhinni, hogy ha valaki, ugy én vagyok az, ki ön boldogságát enmagamé elibe teszem (1841 Gaal József 8149001, 348) | Itt van ő maga is, még életben, de csak száraz szálfája, csak emlékeztető oszlopa magának, annak a félszázad előtti főtisztnek, aki még most is izgatja katonák és polgárok lelkeit, mindenkiét, talán az enmagáét is (1898 Ezernyolcszáznegyvennyolc CD45) | Óh, hogy zenghetném illőn érdemed, ha enmagamnak jobb része Te vagy? (1921 Szabó Lőrinc ford.–Shakespeare 9629223, 43) | légy kertésze már enmagadnak (1945 Berda József 9046039, 63) | Éreztem, hogy a behajtott fatáblák mögött emberek születtek s haltak, kisleányok rengették hitvány bábujukat asszonyi gyöngédséggel, s fölcseperedvén jajgatva szülték meg valóságos gyermekeiket egy és ugyanazon ágyban, ahol az anyjuk is megszülte őket, hogy azután ugyanezen ágyban feküdjenek enmaguk viaszmásává válva, kihegyesedett orral, keblükön keresztbe fektetett kézzel gyermekeiktől körülvéve (2002 Rakovszky Zsuzsa 3271002, 386).
II. vissz nm
’〈annak hangsúlyos kif-ére, hogy a cselekvés a cselekvőre v. annak helyzetére, állapotára, viszonyaira hat vissza, azzal van kapcsolatban〉’ ❖ Mit kecsegtetsz, ál Szerencse? Nincs nekem veled közöm. Nincs, ki lelkem megrettentse; Enmagamba költözöm! (1795 k. Batsányi János CD01) | Pirúlva nyúlok tollamhoz, ’s enn magamat vádolván illy hoszszas hallgatásomért, engedelmet, engedelmet kérek (1812 Vitkovics Mihály C2562, 526) | a’ triestiek enmagukon sem tudnak segiteni (1841 Pesti Hírlap CD61) | enmagunk előtt is térdet hajtunk (1923 József Attila CD01) | Igyekszem magamadta ranggal békében élni enmagammal (1981 e. Hegedüs Géza 9233008, 16).
Vö. CzF. enmagam; ÉrtSz. enmagam; TESz. en; ÉKsz. enmagam; SzT. enmagam