alliterál tn ige 1a (Irodt is)

’〈több szónak kül. a kezdőhangja〉 alliterációban összecseng, betűrímet alkot, ill. 〈vmely mű(részlet)〉 ilyen jelenséget mutat’ ❖ Az első német népeposzok mindenikének saját különböző formája van, az alliterált Hildebrand-énektől lefelé (1869 Szász Károly² C3833, XIX) | Az ütemek kezdő mássalhangzói vagy magánhangzói alliterálnak egymással (1908 Schöpflin Aladár CD10) | Versei, melyekben megfelel minden régi követelménynek, csengnek-bongnak, rímelnek, alliterálnak (1931 Zaka Sándor CD10) | kalevalai alliteráló 8 szótagú sorokban (1960 Képes Géza 9323027, 130) | Csonka csárda: az alliteráló cégér korántsem a hiányosságra, csempe részre utal. Csonka a tulajdonos neve: Csonka János (1999 Figyelő CD2601).

a. (ritk) ’〈szerző, alkotó〉 az alliteráció eszközét használja’ ❖ Olyan kitünően skandál, alliterál, asszonál, rimel keresztül-kasul, elől-hátul, keresztbe, hosszába, megint előlről és megint vissza ez a derék, fiatal Sík Sándor, hogy az embernek belefájdul a feje (1911 Karinthy Frigyes CD10) | Hirtelen alliterálni támadt kedvem. Nem volt otthon, csak h betű. Hegemonikus herkentyűk hullámzanak át halovány habcsókos – na mimen? (1994 Magyar Hírlap CD09).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; IdSz.

alliterál tárgyatlan ige 1a (Irodt is)
〈több szónak kül. a kezdőhangja〉 alliterációban összecseng, betűrímet alkot, ill. 〈vmely mű(részlet) ilyen jelenséget mutat
Az első német népeposzok mindenikének saját különböző formája van, az alliterált Hildebrand-énektől lefelé
(1869 Szász Károly²)
Az ütemek kezdő mássalhangzói vagy magánhangzói alliterálnak egymással
(1908 Schöpflin Aladár)
Versei, melyekben megfelel minden régi követelménynek, csengnek-bongnak, rímelnek, alliterálnak
(1931 Zaka Sándor)
kalevalai alliteráló 8 szótagú sorokban
(1960 Képes Géza)
Csonka csárda: az alliteráló cégér korántsem a hiányosságra, csempe részre utal. Csonka a tulajdonos neve: Csonka János
(1999 Figyelő)
a. (ritk)
〈szerző, alkotó〉 az alliteráció eszközét használja
Olyan kitünően skandál, alliterál, asszonál, rimel keresztül-kasul, elől-hátul, keresztbe, hosszába, megint előlről és megint vissza ez a derék, fiatal Sík Sándor, hogy az embernek belefájdul a feje
(1911 Karinthy Frigyes)
Hirtelen alliterálni támadt kedvem. Nem volt otthon, csak h betű. Hegemonikus herkentyűk hullámzanak át halovány habcsókos – na mimen?
(1994 Magyar Hírlap)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; IdSz.

Beállítások