ennye (0) l. ejnye

ejnye msz 0éjnye (rég v. nyj) , ennye (rég v. nyj) , ijnye (rég v. nyj)

1. ’〈Indulat, (érzelmi) reakció kif-ére v. nyomatékosítására.〉’

1a. ’〈meglepődés, ill. vmely tény hirtelen felismerésének kif-ére〉’ ❖ Ejnye, én tsak most látom, hogy el van a’ Bátyám Uram dupéja nyírva (1782 Kazinczy Ferenc C2554, 21) | ország-világ tudja, hogy tizenhat éve vettem el Kacika Judithot. – Ejnye! hát kegyelmed a Kacika Judith férje? (1862 Szokoly Viktor 8452003, 76) | Betoppanok és – ejnye! Itt ki járt? Az ajtó, mely az ebédlőbe nyílik és tárva máskor, most kilincsre zárt (1938 e. Dsida Jenő 9114060, 143) | Mondanék még mást is, de valahogy furcsán kaparni kezd a torkom. Ejnye, hát belőlem is pityogós vénember lett? (1996 Magyar Hírlap CD09).

1b. ’〈(csodálkozással vegyes) elismerés, elégedettség v. öröm kif-ére〉’ ❖ ſzeme moſt ide, moſt oda ſzéjjel Jár, s’ ujjabb ujjabb tsillám tsalogattya; hajához Kapdos, örül, tsóvállya fejét, s’ illy ſzókra fakadki: Ennye! be ſzép, be magas, be ragyog, vallyon mi teremtés Fundálhatta? (1787 Bécsi Magyar Múzsa C0349, 58) | – Ni, hogy nevet! Ejnye, milyen helyes poronty! (1875 Jókai Mór CD18) | Ejnye, de jó, hogy találkozunk (1906–1907 Mikszáth Kálmán C7034, 64) | Iuliano valóban vizsgálta Kluivert mezét, mint aki azt mondja, ejnye, de jó anyag, haver, hol vetted (2000 Magyar Hírlap CD09).

1c. ’〈bosszankodás v. sajnálkozás kif-ére〉’ ❖ Ennye s’ eb ugatta gonoſz nemzettſége, hogy tſinálják a’ kárt (1777 Bessenyei György¹ 7044002, 89) | Ejnye no! hogy még ellopták ruháitokat! (1852 Arany János 8014017, 97) | Éjnye azt a bütykit neki (1916 Móricz Zsigmond C3226, 9) | Ejnye, megbántottam derék öreg rokonunkat. Megöl a lelkifurdalás (1987 Márton László 1107003, 136).

1d. ’〈szemrehányás, számonkérés, dorgálás kif-ére〉’ ❖ Angyélika.: De hát a’ ſzeretöje küldi, nem az udvar biró. Pontyi.: Ennye te nagy nyelvü; látod, hogy keverné ſzóba az embert (1777 Bessenyei György¹ 7044002, 89) | Ijnye! illyen adta Marczija, hát te hogy kerültél ide Pákéfalvára, hiszen te Mákosfalva baktere volnál? (1856 Vasárnapi Újság CD56) | Ejnye, ejnye, hát nem volt elég neked a sok s nagy szenvedésből? – csóválgatta fejét a Nagy Bűbájos. – Még mindig nem tudsz lemondani arról a lányról, aki véresre sujtotta az arcodat? (1927 Benedek Elek 1015001, 72) | Ejnye arcátlan, pimasz, engedetlen kölyke! (1938 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | Ejnye, Matyó bácsi! Azt mondta négy órára hazaér. Nézzön az órára, hét óra (2000 Füzes Miklós CD36).

2. (kissé rég) ’〈óhaj, kívánság nyomatékosítására〉’ ❖ Ejnye, ha most egy ujságirót foghatnék, hogy elpanaszolnám neki e borzasztó themát (1847 Jókai Mór 8209021, 138) | Ejnye Zsuzsika! én még enném most egy kis vizaikrát (kaviárt) (1869–1872 Déryné Széppataki Róza 8102006, 72) | úgy tetszett, mintha még hajladozna is felém a rézcső: – Enyje, de szeretnék a tied lenni, te ködmönös gyerek (1918 Móra Ferenc 9459007, 139) | Ejnye, de jó volna egy kis szilvát enni fájáról (1932 Móricz Zsigmond CD10).

Sz: ejnyéz.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

ennye lásd ejnye
ejnye mondatszó 0
éjnye 0 (rég v. nyj)
ennye 0 (rég v. nyj)
ijnye 0 (rég v. nyj)
1.
〈Indulat, (érzelmi) reakció kif-ére v. nyomatékosítására.〉
1a.
〈meglepődés, ill. vmely tény hirtelen felismerésének kif-ére〉
Ejnye, én tsak most látom, hogy el van a’ Bátyám Uram dupéja nyírva
(1782 Kazinczy Ferenc)
ország-világ tudja, hogy tizenhat éve vettem el Kacika Judithot. – Ejnye! hát kegyelmed a Kacika Judith férje?
(1862 Szokoly Viktor)
Betoppanok és – ejnye! Itt ki járt? Az ajtó, mely az ebédlőbe nyílik és tárva máskor, most kilincsre zárt
(1938 e. Dsida Jenő)
Mondanék még mást is, de valahogy furcsán kaparni kezd a torkom. Ejnye, hát belőlem is pityogós vénember lett?
(1996 Magyar Hírlap)
1b.
(csodálkozással vegyes) elismerés, elégedettség v. öröm kif-ére〉
ſzeme moſt ide, moſt oda ſzéjjel Jár, s’ ujjabb ujjabb tsillám tsalogattya; hajához Kapdos, örül, tsóvállya fejét, s’ illy ſzókra fakadki: Ennye! be ſzép, be magas, be ragyog, vallyon mi teremtés Fundálhatta?
(1787 Bécsi Magyar Múzsa)
– Ni, hogy nevet! Ejnye, milyen helyes poronty!
(1875 Jókai Mór)
Ejnye, de jó, hogy találkozunk
(1906–1907 Mikszáth Kálmán)
Iuliano valóban vizsgálta Kluivert mezét, mint aki azt mondja, ejnye, de jó anyag, haver, hol vetted
(2000 Magyar Hírlap)
1c.
〈bosszankodás v. sajnálkozás kif-ére〉
Ennye s’ eb ugatta gonoſz nemzettſége, hogy tſinálják a’ kárt
(1777 Bessenyei György¹)
Ejnye no! hogy még ellopták ruháitokat!
(1852 Arany János)
Éjnye azt a bütykit neki
(1916 Móricz Zsigmond)
Ejnye, megbántottam derék öreg rokonunkat. Megöl a lelkifurdalás
(1987 Márton László)
1d.
〈szemrehányás, számonkérés, dorgálás kif-ére〉
Angyélika.: De hát a’ ſzeretöje küldi, nem az udvar biró. Pontyi.: Ennye te nagy nyelvü; látod, hogy keverné ſzóba az embert
(1777 Bessenyei György¹)
Ijnye! illyen adta Marczija, hát te hogy kerültél ide Pákéfalvára, hiszen te Mákosfalva baktere volnál?
(1856 Vasárnapi Újság)
Ejnye, ejnye, hát nem volt elég neked a sok s nagy szenvedésből? – csóválgatta fejét a Nagy Bűbájos. – Még mindig nem tudsz lemondani arról a lányról, aki véresre sujtotta az arcodat?
(1927 Benedek Elek)
Ejnye arcátlan, pimasz, engedetlen kölyke!
(1938 Tersánszky Józsi Jenő)
Ejnye, Matyó bácsi! Azt mondta négy órára hazaér. Nézzön az órára, hét óra
(2000 Füzes Miklós)
2. (kissé rég)
〈óhaj, kívánság nyomatékosítására〉
Ejnye, ha most egy ujságirót foghatnék, hogy elpanaszolnám neki e borzasztó themát
(1847 Jókai Mór)
Ejnye Zsuzsika! én még enném most egy kis vizaikrát (kaviárt)
(1869–1872 Déryné Széppataki Róza)
úgy tetszett, mintha még hajladozna is felém a rézcső: – Enyje, de szeretnék a tied lenni, te ködmönös gyerek
(1918 Móra Ferenc)
Ejnye, de jó volna egy kis szilvát enni fájáról
(1932 Móricz Zsigmond)
Sz: ejnyéz
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások