éol (4A1) l. eol

eol mn és fn 4A1  aiol, éol

I. mn

1. (Tört is) ’az i. e. 1900 körül a Peloponnészosz félszigetre bevándorolt, tömegében Thesszáliában és Boiótiában, később, a dór invázió után a kis-ázsiai tengerpart északi részén élt, az ógörög nyelv egy nyelvjárását beszélő görög 〈népcsoport〉’ ❖ az Atridák […] szövetségre léptek az aeol népfaj főnökeivel (1866 Budapesti Szemle C7537, 217) | különösen az elaeai vagy cymei öböl körül aeol görögök városokkal gazdagon [beépítették Aeolis kisázsiai tartományt] (1902 ÓkoriLex. CD28) | A Kr. e. 2. évezred végén az aiol néptörzshöz tartozó boiótok, majd dór bevándorlók telepedtek meg a térségben [ti. Boiótia területén] (1995 MagyarNagyLex. C5817, 222).

1a. ’e népcsoportból való 〈eredet, származás〉, ill. e népcsoporthoz tartozó, ilyen származású 〈személy, csoport〉’ ❖ az aiol Alkaios és Sapphó [költők] (1893 PallasLex. CD02) | aeol eredetű görögség (1902 ÓkoriLex. CD28) | a didaktikus eposznak […] az aiol származású Hesiodos a megalapítója (1911 RévaiNagyLex. C5697, 212) | lassanként elenyészett az ellentét köztük [ti. az iónok] és a szomszéd aeol és dór lakosság között (1914 RévaiNagyLex. C5706, 605) | [Asszoszt] a Kr. e. 1. évezredben aiól telepesek alapították (1994 MagyarNagyLex. C5815, 478).

2. ’〈E népcsoporttal kapcs.〉’

2a. (kissé rég) ’e népcsoport által létrehozott, ill. művelt, folytatott v. haszn.’ ❖ A lantos költészet aeol iskolája (1861 Magyar Nyelvészet C7093, 501) | Az aiol műveltséget egyébként „középkorias”, nemesi jellege a homerosi világgal […] köti össze (1935 Hóman Bálint munkái CD42) | A kis-ázsiai archaikus görög aiol (aeol) oszlopok, nem alkotnak oszloprendet (1999 MagyarNagyLex. C5821, 776).

2b. ’e népcsoporttal megeső, történő, ill. e népcsoport körében zajló, megvalósuló’ ❖ [Pöhlmann] nem tartja lehetetlennek, hogy a trójai monda mégis csak az aeol-gyarmatosítás tényeiben gyökeredzik (1899 Nagy képes világtörténet CD03) | [a hagyomány az i.e. 1200–900 időszakra teszi] a több emberöltőn át tartó ión, aiol, majd dór bevándorlást Kisázsiába (1994 Hegyi Dolores CD17).

3. (Nyelvt is) ’e népcsoport által beszélt 〈nyelvjárás〉, e nyelvjárásra jellemző 〈sajátosság〉, ill. ilyen nyelvjárásban írt, mondott 〈szó, szöveg〉’ ❖ A’ görög nyelvben az aiol nyelvjárás megegyez annyiban a’ latin hangsulyozással, hogy mint ez, végélest [= hangsúlyos utolsó szótagot] nem fogad el többtagu szókban (1857 Magyar Nyelvészet C7089, 109) | [Pindarosz] nyelve aeol elemekkel átszőtt, dór színezetű epikus nyelv (1922 RévaiNagyLex. C5711, 461) | Az ión nyelvű homéroszi eposzokban számtalan eol nyelvjárási sajátosságokra bukkan a megfigyelő (1995 Jubileumi kommentár CD1206).

4. ’e népcsoport által lakott 〈terület〉, ill. e területen levő’ ❖ Aeolus, a hellén nép mythikus törzsatyáinak egyike, […] kinek utódjaira az aeól városok alapítása Thesszáliában visszavezettetik (1879 MagyarLex. C5419, 39) | aeol kikötőkben (1899 Nagy képes világtörténet CD03) | Hesiodos görög költő. Apja (Dios) az eol Kiméből (Ázsia) költözött Aszkrába (1914 RévaiNagyLex. C5706, 17) | [az örömhír végigszáguldott] az aiol szigeteken, s még messzebb, túl a Kükládokon (1990 Magyar Nemzet márc. 3. C8365, 10).

5. (ritk) ’e népcsoport által szervezett 〈állam〉, ill. abban vmilyen szerepet, funkciót betöltő 〈személy〉’ ❖ [Milthiadész] követte Dareiost a Duna felé, csakúgy, mint a többi aeol és ion tyrannosok (1899 Nagy képes világtörténet CD03) | phülé (gör.): törzs; a hagyomány szerint a vérségi alapon szerveződő ősi görög törzsi-nemzetségi rendszer egyik eleme, kultikus közösség az ókori dór, ión és aiol városállamokban (2002 MagyarNagyLex. C7363, 769).

6. (Zene) ’〈Hangsor v. hangnem jelzőjeként.〉’

6a. ’〈az ógörög zene egyik hétfokú oktávkivágatának mint hangsornak, ill. e hangsorra épülő dallamnak, zenének stb. e népre utaló jelzőjeként〉’ ❖ Pindarosz Apollonikus ódá-jának aeol hangnemben való korhű feldolgozása (1893 Budapesti Hírlap nov. 4. C4740, 9) | Mixolyd hangsor, régi hangsor. A görög skálarendszerben a hypodór hangsornak ősibb elnevezése, mely diatonikusan az aeol hangnemmel, az a–a’ hangsorral esett egybe (1940 ÚjIdőkLex. C5446, 4555).

6b. ’az i. sz. 16. században kialakított, a alaphangú 〈egyházi hangnem〉, amely kül. a modális hangrendszerű egyházi zenében és népzenékben jellemző, ill. ilyen hangnemű 〈dallam, zene stb.〉 v. ennek hangsorára jellemző 〈elem〉’ ❖ [Tinódi Sebestyén Csiky János által rekonstruált dalai] között nemcsak a mai dur- és moll-hangnemeknek megfelelő jón és eol dallamokat, hanem dór, frig, mixolid és vegyes hangnemüeket is találunk (1907 Budapesti Hírlap aug. 2. C4695, 2) | [a délszláv népdalokban] vannak phryg, dór, lyd, aeol hangnemű dallamok is (1912 Major J. Gyula C6925, 171) | az egyik oszlop a (jól ismert) 12 dúr hangsort, egy másik oszlop a 12 dór hangsort tartalmazza, – a továbbiak ugyanígy a fríg, líd, mixolíd, eol, lokriszi hangsorokat (2004 Ádám András 3003001, 343).

II. fn

1. (rendsz. hat ne-vel, rendsz. tbsz-ban) (Tört) ’az i. e. 1900 körül a Peloponnészosz félszigetre bevándorolt, tömegében Thesszáliában és Boiótiában élt, később, a dór invázió után a kis-ázsiai tengerpart északi részén megtelepedett, az ógörög nyelv egy nyelvjárását beszélő görög népcsoport (vmely csoportja)’ ❖ az Aeolok a’ h lehellet helyett v hangot szoktak ejteni (1833 Szilágyi János C7240, 34) | Az étólokhoz csatlakoztak még a beociai hiantok és az éolok (1894 PallasLex. CD02) | A történelem színpadán megjelennek a különböző görög törzsek, az achajok (ékiratosan: ahhijavas, egyiptomiul: akavas), aiolok (ékiratosan aiavalas) (1935 Hóman Bálint munkái CD42) | Szmirna: város Kisázsiában. Első telepesei az eolok voltak (1989 HaagLex. ford. CD1208).

1a. (rég, ritk) ’e népcsoporthoz tartozó személy’ ❖ Mint őslakók a lelegek szerepelnek [Messzénia történelmében], akikkel korán argivok keveredtek, később eolok és dórok is járultak hozzájuk (1896 PallasLex. CD02) | Hamaxitus, […] város Troas délnyugati partján […]; valószinűleg aeolok építették (1902 ÓkoriLex. CD28).

2. (Nyelvt is) ’e népcsoport által beszélt nyelvjárás’ ❖ meg szoktak különböztetni […] szigoru és szabadosabb (enyhe) dórt, az előbbi az eolhoz, emez az iónhoz áll közelebb (1894 PallasLex. CD02) | az eolt beszélték Leszbosz szigetén, Thesszáliában és Boiótiában (1995 Jubileumi kommentár CD1206).

3. (Zene) ’〈Hangsor v. hangnem megnevezéseként.〉’

3a. ’〈az ógörög zene egyik hétfokú oktávkivágatának mint hangsornak, ill. e hangsorra épülő dallamnak, zenének stb. e népre utaló megnevezéseként〉’ ❖ [a hellén írók által említett] főbb zenefajták a’ dór, früg, lüd, ión, mellyekhez járult az aiol, s az ezekből lett vegyítékfajták (1854 Hunfalvy Pál C2146, 309) | Lokrisi hangnem egyike az antik görög zene azon ősi hangnemeinek (ilyen még az ión és aeol) (1931 ZeneiLex. CD49).

3b. ’az i. sz. 16. században kialakított, a alaphangú egyházi hangnem, amely kül. a modális hangrendszerű egyházi zenében és népzenékben jellemző’ ❖ Egyházi hangnemek. […] A jón és aeol, valamint a belőlük levezetett plagálisok csak a XVI. sz.-ban jelentkeztek (1912 RévaiNagyLex. C5702, 212) | az aeolban a tiszta kvint egy kis szekundnak [az alkotórésze] (1956 Avasi Béla C5347, 268) | d-re (dór), e-re (fríg), f-re (líd), g-re (mixolíd), a-ra (eol) épített skálákból veszik hangkészletüket [bizonyos népdalok] (1981 NéprajziLex. CD47).

Vö. IdSz. aeol, eol hangsor