epe fn 6B
1. (Biol v. Orvos is, átv is) ’a máj által elválasztott, sárgászöld színű, keserű emésztőnedv, amely a belekben a zsírok lebontását és felszívódását segíti elő’ ❖ [a hosszan elhúzódó kólika] az epe el kéſzitéſéhez tartozandó réſzeknek valami hibájából ſzármazik (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 321) | [Az elpusztult juhokban] a’ belek felfuvódtak, sárgások, itt ott kékesek, a’ faggyú feloldva, az epe ritka, és vizenyős (1846 Mihálka Antal ford.–Wagenfeld 8310011, 162) | Tintatartójában epe feketéllett, nem tinta. Tolla hegye gyilok volt (1906 Mikszáth Kálmán C3138, 102) | ne adják olyan keserűen a kávét, mint az epét (1933 Szitnyai Zoltán 9681001, 87) | [az epekő] az epeutakban elzárja az epe rendes útját, és az epe – mivel a bél felé nem tud kiürülni – a vérbe szívódik fel, ugyancsak sárgaságot okozva (1961 Buga László 9075001, 178).
2. (nem szakny) ’epehólyag’ ❖ Mint más állatoknak minden belsö réſzek; A’ teſtekhez képeſt meg vagynak ’s egéſzek; De epéjek, a’ melly harag nemzö féſzek Nagyotska, azért-is viadalra kéſzek [a méhek] (1774 Vesmás Márton 7374001, 16) | Némelly indulatoknak, a’ test bizonyos részeire különös hatásuk van: igy a’ szomornak a’ köny-edényekre, a’ haragnak az epére, az örömnek a’ rekeszidegre (1844 Rónay Jácint 8669001, 29) | mája elrepedt, epéje, veséje megsérült, súlyos belső vérzések életét fenyegették (1968 Déry Tibor 9107011, 392) | Vigyázzunk, hogy az epéje ne roncsolódjon szét, mert a halhús keserűvé válik (1989 Frank Júlia CD19).
3. ’(irigységből v. sértettségből fakadó) keserűség v. harag’ ❖ ſoha komorſággal epével, és el-fajúlt indúlatokkal házad népét ha lehet ne terheljed (1777 Bessenyei György¹ ford.–Halifax C1077, 47) | Scharodi fogcsikorgatva távozott, az arca sárga volt a szégyentől és az epétől (1882 Jókai Mór C2306, 166) | elönt az epe e zöldség hallatára (1951 Vas István ford.–Molière 9760028, 43) | Rossz kedve van, ócsárolna valakit, erre eszébe jut egy név, és arra önti ki az egész epét magából (1983 Balla László 1010019, 213).
Ö: galamb~.
UB: -baj, -bántalom, -betegség, -műtét.
ÖE: ~csatorna, ~festék, ~folyás, ~kólika, ~kór, ~láz, ~méreg, ~mirigy, ~sár, ~sárga.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.