állítmány fn 4A

1. (Nyelvt) ’a mondat központi szerepű, egy v. több szóból álló igei természetű mondatrésze, amely az alannyal kapcs. eseményt, tulajdonságot, minőséget v. kategóriát jelöl, azzal számban és személyben egyeztetve; predikátum’ ❖ [ez a] kifejezés a’ praedicatumhoz, mellyet én állítmánynak nevezek, nagyon közelít (1822 e. Verseghy Ferenc C4429, 7) | egyszerű állitmány (1864 Szvorényi József 8458009, 308) | Az alany és állítmány csak ez egy szóban olvadt teljesen egybe: mennydörög (1895 Balassa József 8407011, 351) | A főnévi igenév oda tehető a magyarban bizonyos értékítéletet jelentő melléknevek elé: jó sétálni, szép tanulni, csúnya hazudni; a melléknév ilyenkor állítmány, a főnévi igenév alany (1953 Németh László² 9485055, 363) | A jelen időn belül a mozgás és a mozdulatlanság képzetét a hangulatfestő cselekvő igei állítmányok, és a két névszói állítmány ellentéte kelti bennünk (1972 Kronstein Gábor 2018010, 445) | összetett állítmány (1991 Bencze Lóránt 2036003, 308).

2. (rég) ’állítás, kijelentés, (szavakkal kifejezett) ítélet’ ❖ Ennél hamissabb állitomány nintsen (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 344) | De vannak ott is, valamint a’ könyv egyéb részeiben, állítmányok, mellyeket igen nyomosan vonhatni kétségbe (1837 Figyelmező C6730, 70) | Már a múlt században lábra kapott e fonák állítmány [ti. hogy a Wesselényi család Csehországból eredeztethető] (1865 Nagy Iván CD31).

3. (Fil) ’〈ítéletben:〉 az a fogalom, amellyel az ítélet alanyáról állítunk v. rá vonatkoztatunk vmit’ ❖ Már pedig a következtetés nemei: a föltétlen, föltétes és szétválasztó következtetés. A föltétlen következtetés által az ész az önállóság fogalma szerint olly alanyt állit, melly semmi más alanynak állitmánya (1843 Purgstaller József 8351004, 139) | ennek a valóságnak az észlelő alanya a tükörkép, maga az álombeli tapasztalat pedig az állítmány, amit a tükörkép-alanyhoz fűznek (1974 Láng János 1089005, 424) | A buddhista következtetés második tagja a logikai állítmány vagy logikai konklúzió (1990 Fehér Judit 2029014, 466).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.

állítmány főnév 4A
1. (Nyelvt)
a mondat központi szerepű, egy v. több szóból álló igei természetű mondatrésze, amely az alannyal kapcs. eseményt, tulajdonságot, minőséget v. kategóriát jelöl, azzal számban és személyben egyeztetve; predikátum
[ez a] kifejezés a’ praedicatumhoz, mellyet én állítmánynak nevezek, nagyon közelít
(1822 e. Verseghy Ferenc)
egyszerű állitmány
(1864 Szvorényi József)
Az alany és állítmány csak ez egy szóban olvadt teljesen egybe: mennydörög
(1895 Balassa József)
A főnévi igenév oda tehető a magyarban bizonyos értékítéletet jelentő melléknevek elé: jó sétálni, szép tanulni, csúnya hazudni; a melléknév ilyenkor állítmány, a főnévi igenév alany
(1953 Németh László²)
A jelen időn belül a mozgás és a mozdulatlanság képzetét a hangulatfestő cselekvő igei állítmányok, és a két névszói állítmány ellentéte kelti bennünk
(1972 Kronstein Gábor)
összetett állítmány
(1991 Bencze Lóránt)
2. (rég)
állítás, kijelentés, (szavakkal kifejezett) ítélet
Ennél hamissabb állitomány nintsen
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
De vannak ott is, valamint a’ könyv egyéb részeiben, állítmányok, mellyeket igen nyomosan vonhatni kétségbe
(1837 Figyelmező)
Már a múlt században lábra kapott e fonák állítmány [ti. hogy a Wesselényi család Csehországból eredeztethető]
(1865 Nagy Iván)
3. (Fil)
〈ítéletben:〉 az a fogalom, amellyel az ítélet alanyáról állítunk v. rá vonatkoztatunk vmit
Már pedig a következtetés nemei: a föltétlen, föltétes és szétválasztó következtetés. A föltétlen következtetés által az ész az önállóság fogalma szerint olly alanyt állit, melly semmi más alanynak állitmánya
(1843 Purgstaller József)
ennek a valóságnak az észlelő alanya a tükörkép, maga az álombeli tapasztalat pedig az állítmány, amit a tükörkép-alanyhoz fűznek
(1974 Láng János)
A buddhista következtetés második tagja a logikai állítmány vagy logikai konklúzió
(1990 Fehér Judit)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.

Beállítások