eped ige 2b1 

1. tn (rég) ’(folyadék hiánya miatt) gyötrődve sorvad, gyengül vki, ill. 〈testrész, szerv〉 tikkad, kiszárad(va összeesik)’ ❖ a’ beteg hirtelen erejébe meg-tſkkenn [!], gyakran el-ájúl, felette igen epedtt, inai rázodnak (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 279) | A’ halovány bú csak vonzóbbá tette, varázsként Ült az epedt arczon (1831 Vörösmarty Mihály 8524388, 241) | szomjtól epedő gyomrainkat (1858 Xantus János 8531004, 92) | Én, ki reggel ágyban szoktam meginni pohár vizemet, epedtem a szomjúság miatt (1869–1872 Déryné Széppataki Róza 8102008, 262) | mások járják be éjszaka szomjúságtól epedve egy korty vízért, tövisektől véresre szaggatva az elvadult rekettyést, és nem mi (2001 Magyar Hírlap CD09).

2. tn (rég) ’testi-lelki szenvedésben emésztődik, gyötrődik, ill. kesereg, bánkódik vmin, vkin vki’ ❖ gyakorta gondokkal környül vétetett, nyughatatlanságban eped, köteleſségének végben vitelével meg-terheltetett (1772 Zalányi Péter ford.–Marmontel C4564, 84) | Valahányſzor tsapás esett a’ hátára; Mind annyiſzor bri ſzegénynek meg-repedt; Gyenge, tsiklándós vólt, ſok ſzív rajta epedt (1793 Gvadányi József 7125016, 119) | sokan sohajtoznak, epednek, s a lemondót, a szerencsétlent játszszák (1867 Rádl Ödön 8382001, 11) | el fognak szakadni s hosszú idők telnek, míg magára hagyva él s csak epedni fog s dühöngeni ura távolléte miatt (1922 Móricz Zsigmond 9462003, 167).

3. tn ’〈személy, közösség〉 sóvárog (vmiért, vkiért), erősen vágyakozik vki, vmi után’ ❖ a’ Hertzeg eddig ſzive óhajtáſiban nem vala olly bóldogtalan, mint magában gondolta, úgy az üdö, és a’ ſzerentse moſt ſe engedték, hogy ſzives foháſzkodáſi elött még tovább titokban légyen az, a’ miért olly álhatatos indúlattal epedet (1772 Mészáros Ignác ford. C3089, 116) | Ugy vágynak, ugy epednek hazájuk után: hogy szivük meghasad bele (1848 Jókai Mór 8209027, 419) | ott találja Izidórát, egy thüringi német kisasszonyt, ki titkon Ottóért eped s mindig nyomában van (1860 e. Arany János C6504, 279) | az idők telje bekövetkezett, s aki után a népek epedtek (desiratus gentibus), megszületett (1893 PallasLex. CD02) | a szeretője után epedő hős (1964 Gerézdi Rabán–Klaniczay Tibor CD53).

3a. ’〈tekintet, arckifejezés, ill. szöveg, dallam stb.〉 vágyakozást fejez ki’ ❖ Te is ſzöke Lyányka! Epedö ſzerelmes tekinteted – ah, nagy eröt, igen nagy eröt vettél te ſzívemenn! (1785 Kazinczy Ferenc ford.–Gessner C2549, 229) | a dal epedve foly ajkairúl (1827 Vörösmarty Mihály CD01) | Galban lovag epedő arccal suttogott a fülébe (1879 Jókai Mór CD18) | A prímhegedű szólója festi ezt a lelki helyzetet elragadó ékesszólással, epedő, sóvárgó, lelkendező dallammal (1910 Elek Artúr CD10) | [Verseghy Ferenc] a szerelem énekese volt. Lágyhangú, epedő verseit sokan kedvelték (1931 Pintér Jenő CD44) | Szemem eped ígéreted után; mikor vigasztalsz meg? (1996 Katolikus Biblia ford. CD1201).

3b. (irod) ’〈annak kif-ére, hogy a kiszáradt föld, növény eső után kívánkozik〉’ ❖ Meleg van még is, pedig hanyatlik a’ Nap; még minden füſzál eped (1785 Kazinczy Ferenc ford.–Gessner C2549, 191) | mikor a’ mezők epednek az eső után (1815 Kazinczy Ferenc ford.–Macpherson 7163063, 84) | a szikkadt földek esőért epednek (1910 Juhász Gyula¹ 9284226, 256) | fák sora cseppecske esőért eped (1997 Magyar Hírlap CD09).

3c. ’〈annak kif-ére, hogy vmely intézmény, közösség erősen kívánja vminek az eljövetelét, megtörténtét, birtokbavételét〉’ ❖ A honvédség feszült figyelemmel, elszántan s epedve várta a perczet, midőn fegyvereit összemérheti az ellenségével (1873 Orbán Balázs CD22) | az intézmény jogszabályi megszületését azonban több bank is epedve várta (1997 Figyelő CD2601) | zároltuk a 21 milliárdot, amit az önkormányzatok ebben az évben epedve vártak (2005 Országgyűlési Napló CD62).

4. ts (kissé rég) ’〈vki(nek a lelke)〉 sóvárogva, erősen vágyakozva áhít, kíván vmit, vkit’ ❖ Lelkem epedi az örömet (1815 Kazinczy Ferenc ford.–Macpherson C2529, 249) | Mohó szívvel epedd a dicsőséget (1890 Palágyi Lajos C3392, 7) | Hosszú haja csapzottan hullott a nyakába, arcát kitartotta a napra, a kénesőbe, a vérbe, a tűzbe, füstbe, büntetést váró, beteljesült szomorúsággal, és a halált epedte (1927 Horváth Anna CD10) | el kell jönni annak a költői Messiásnak, akit várunk, akit epedünk (1931 Négyesy László CD10).

Ö: el~.

ÖU: meg~.

Sz: epedékeny, epedelem, epedés, epedkezik.

Vö. CzF. ~, epedėtt · epedt, epedő, epedve; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.