epés mn 15B
1. ’epét tartalmazó 〈anyag〉’ ❖ Epés daganatnak hivattatik az epe-hójagnak azon fel-dagadáſa, mellyet a’ benne meg-gyült epe akoz [!] (1782 Rácz Sámuel ford.–Plenck 7278027, 139) | a’ beteg minden órában a’ Sydenhám purgáló-italábol egy tséſzével mind addig bé venni kezde, mig két hig epés ſzéke leve (1791 Benkő Sámuel ford.–Grant³ 7038003, 57) | az ember itt irígy, epés sár (1847 Pájer Antal 8344018, 148) | [a roham kezdetén] sok zöldes epés folyadékot hányt (1903 Orvosi Hetilap C8153, 378) | [ha] a májon zöldes elszíneződés található, akkor az egész epés részt kivágom (1989 Frank Júlia CD19).
2. (Orvos) ’az epe termelődésében v. vezetésében beálló zavarral kapcs., abból eredő 〈betegség v. kóros állapot〉’ ❖ ha az epe ſárnak meg-romláſától támadnak [a hideglelések] epés hidegleléſeknek mondattnak (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 240) | a’ folyáſt sokáig tartó elmeindulatok, úgymint az harag, boſzſzúság, gond, ſzntelen az epés tsipsséget fenntartyák, melly sarvaſztó hidegleléſt okoz (1801 Rácz Sámuel ford. 7278017, 169) | [az ecet] haszna igen nagy, epés bajoktól óv (1844 Zimmermann Jakab 8560002, 26) | úgynevezett gyomorláz többnyire különböztethető hurutos, csúzos, epés és hagymázos gyomorlázakra (1847 Schöpf-Merei Ágoston 8305002, 142) | az epés hashártyagyulladás a műtéti beavatkozás kockázatába tartozik (1995 Magyar Hírlap CD09).
2a. (Orvos is) ’olyan 〈embertípus, alkat〉, amelyre az epe bősége v. (kóros) túltengése jellemző, ill. ilyen típusú, alkatú 〈személy〉’ ❖ ezen orvoſságokkal lehet a’ nyavalya-rontáſt egéſzſzen meg-gyógyitani azoknál-is, a’ kik epés terméſzetek (1778 Rácz Sámuel ford.–Störck C3570, 266) | Epés ember volt ő, kinek vére sebessen keringett, kinek idegei mélyen felingerültek (1843 Récsi Emil ford.–Sand 8389004, 10) | szemén és összevont homlokán bizonyos fanyar nyugtalanság látszék elvonulni, mely epés egyéneknél izgatottság jele s a kitörő szeszélyt szokta megelőzni (1847 Kuthy Lajos 8261004, 58) | Epés, kolerikus [vérmérséklet] (1930 TolnaiÚjLex. C5735, 29) | minden fehérje méreg az epés embernek (1934 Móra Ferenc C3204, 215) | [Anyámnak] sok baja van. Epés. Reumás is (1982 Géczi János 1058001, 309).
3. ’keserű, rosszindulatú természetű v. lelkiállapotú 〈személy〉’ ❖ Epés: mord, haragos (1792 Kisded szótár C0816, 48) | ezen felelet merev rövidsége s gunyos hangja felköltötte ellenszenvét s epés lett (1876 A Hon 8600002, 1) | A kis fiú volt otthon tanítónőjével, egy száraz, epés vén kisasszonynyal (1891 e. Csiky Gergely 8088011, 18) | Kik vele föl nem érnek, leskelnek fondoran, irígyek és epések (1966 Rab Zsuzsa ford.–Hausen 9539024, 79).
3a. ’keserű v. rosszindulatú 〈hangulat, indulat stb.〉, ill. ezt tükröző, erre valló 〈arc, megnyilvánulás〉’ ❖ Egy kis epés ambitio ’s tsinos hipokondria (1791 Pálóczi Horváth Ádám 7257015, 28) | Vagy tán […] kijátszott remény, megbánás és ezzel járó habozás vagy epés kedv, változtatták volna meg kormányhozi állásomat? (1844 Széchenyi István 8429031, 417) | epés stílusának legbecsesebb gyöngyét (1885 Mikszáth Kálmán 8312154, 130) | Csanád úr ajka szélén egyszerre epés mosoly jelent meg (1902 Herczeg Ferenc 9241011, 33) | az arca már epés volt és dühös (1941 Gelléri Andor Endre 9179009, 164) | Már megint így fekszel le, fiatalúr? – kérdezte tőle szigorúbban és epésebben, mint ahogy ez szándéka volt (1961 Füst Milán 9161044, 65) | epés megjegyzésekkel (2010 Szajbély Mihály 3288003, 146).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. epe; ÉKsz.; SzT.