épület fn 3B 

1. ’építési munkálat eredményeként létrejött, falakkal határolt(, több helyiséget magában foglaló) építészeti alkotás, építmény, ház’ ❖ árkokat kellene áſni az épületek körül, hogy az eſſö-viz melletek le folyhaſſon (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 33) | Ha valami nagy gazda vagy tsak szénakalapot, vagy pedig az alá istállót is akar építtetni, ezt sok marhára, amazt egynehány ezer má’sa szénára: nyújtsa az épűletet, egy felé, a’ szélessége maradhat 4 öl. Épület’ hosszában, minden 4 ölre ásassonle kétkét oszlopot, ha 1000 polgárszekér-szénája terem, 11 párt, hogy a’ köz 10 legyen, eggyütt 40 öl hosszaságu (1805 Pethe Ferenc 8364008, 719) | [Lipcse] minden épületei téglából, kivált az emeletesek fa közé vagynak rakva, mind cseréppel fedve, igen sűrű ablakokkal, és majd minden épületnek erkélye vagyon (1823 Fogarasi Sámuel 7109007, 193) | A grófi család birtokában levő épületek nagyszerüsége meglepő volt, minthogy egész csoportozatot képeztek, a második emeletből a keskeny utcza felett fedett folyosóval voltak egybekötve, hat utczára homlokzattal, három udvarral s a csatornára ugyanannyi kijárással birtak (1885 Ormós Zsigmond 8341005, 121) | sok gazdaházat találunk, amelyek általában az ún. hézagos városias beépítési módnak megfelelően létesültek, egyik oldalon telekhatárra épített, mélyen benyúló, földszintes, gyakran emeletes épületekkel, a szűk telekméret és nagy tűzfal, ill. határfalmagasságok miatt gyér benapozású udvarokkal (1957 Winkler Oszkár CD52) | évek óta kiégetten áll egy épület, szenes gerendákkal és kormos, meztelen ablakkerettel (2008 Grecsó Krisztián 3123001, 22).

1a. (birtokszóként v. minőségjelzővel) ’ez mint vmely intézmény működési helye’ ❖ az Oskola épületjére pedig ezen irás iratott (1789 Magyar Kurír C0315, 1058) | folyamodványok Pesten a megyeház épületében lévő telekkönyvi igazgatósági hivatalban elfogadtatnak (1855 Budapesti Hírlap C7813, 4228) | erős csengetés verte fel álmukból a Vanderbilt-féle gyógyintézet igazgatósági épületének lakóit (1887 Wohl Stefánia 8530010, 275) | A második világháborúban a kórház épületei súlyos károkat szenvedtek (1957 Winkler Oszkár CD52) | A londoni parlament épületének tervpályázati kiírásában a csúcsíves stílus követelményként szerepelt (1984 Moravánszky Ákos 1112002, 7) | a ’90-es évek közepén készült felmérés szerint a bírósági épületek több mint 70 százaléka felújításra szorul (2002 Magyar Hírlap CD09).

2. (birtokszóként) (/vál) ’vminek a szerkezete, konstrukciója, ill. vmilyen felépítésű társadalmi, gazdasági, szellemi stb. jelenség, dolog’ ❖ egy iſzonyú rendülés rázván-meg e’ világnak egéſz épületit, rend, egyeſség benne felfordúlnak (1776 Bessenyei György¹ ford.–Lucanus 7044040, 14) | Általmenvén a darab épületéhez megvalljuk, itt sem látjuk több nyomait a szerző gondjainak, mint a charakterekben (1834 Toldy Ferenc 8481039, 358) | Abbahagyta, hogy a motivikus konstrukció csodálatos épületét elmagyarázza s ahogy tovább játszott, Márta tisztábban hallotta átfonódni a hangok közt a motívumok csengő és diadalmas vezetését (1912 Tóth Wanda CD10) | [a relativitáselmélet] a klasszikus fizika épületén belül egy logikailag koherens rendszert teremtő alkotás (1995 Természet Világa ford. CD50) | [a pártfinanszírozást] olyan módon kell tehát szabályozni, hogy a magyar demokrácia épülete tovább emelkedjen, és ne érezze úgy egyetlen parlamenti párt sem, hogy ez ellene irányul (2000 Országgyűlési Napló CD62).

3. (rendsz. birtokszóként) (rég) ’az a folyamat, amelynek során vmely személy v. csoport lelki, szellemi, erkölcsi stb. szempontból fejlődik, gyarapodik, épül’ ❖ nintsen mondom ollyan ſzemmel látható dolog, mellyet ha az Ember elsö tekintettel ſemminek ítél-is; de jól el-kéſzült elmével és ki nyílt ſzemekkel meg nézvén, az Istennek Ditsösſégére és az Embereknek épületére ſzolgálni; ne tapaſztallyon (1774 Vesmás Márton C4461, 4) | Czél a közjónak, nemzetnagyságnak s emberiségnek épülete, mellyet évezredek sem végeznek be (1846 Hetilap CD61) | egy negyedóra múlva ő fog prédikálni ennyi istentől elvetemült ember lelki épületére (1853 Jókai Mór CD18).

Ö: állomás~, fantom-, fő~, kő~, köz~, lakó~, magán-, mellék~, szárny~; az -épület címszó alatt: bank~, beton~, börtön~, fa~, gyár~, iskola~, kórház~, márvány~, posta~, raktár~, színház~, tégla~, vályog~.

UB: -csoport, -dísz, -fal, -felújítás, -karbantartás.

ÖU: barakk~, csarnok~, deszka~, istálló~, konyha~, könyvtár~, laktanya~, múzeum~, sarok~, vár~, villa~.

ÖE: ~homlokzat, ~kő, ~maradvány, ~rész, ~sor, ~szobrászat.

Sz: épületű.

Vö. CzF. épűlet · épület; ÉrtSz.; TESz. ép; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.