érc fn és mn 2B
I. fn
1. (Ásv v. Bánya is) ’fémet tartalmazó ásvány, kőzet’ ❖ A’ Bányáſz, ott’ ásván arany sárgaságát. Együtt az értz és vas önnét [!] ki-vonatott Ezeknél ártalmasb arany találtatott (1774 Dugonics András ford.–Ovidius C1484, 279) | Az ércz, melyben arany, ezüst, tellur, réz és czink a tévőrész: zöldkő szemcses mészkő és agyagporphir repedésekben jelenik meg (1853 Kőváry László 8255003, 178) | Ne hallgass tovább, mint hideg ércek, kopár hegyek alatt (1942 Hegedüs Bite Dániel 9235014, 28) | Geológiai ritkaság, hogy itt [ti. a Villányi-hegységben], az alsó-kréta rétegek alján is található bauxit, mivel az alumínium érce általában a kréta második felében vagy a végén keletkezett (2004 Természet Világa CD50).
2. (/irod v. vál) ’ebből olvasztással előállított fém (egy darabja), ill. vmely fémötvözet, kül. bronz’ ❖ [a borbélyok] értzbl, kivált ónbúl, kéſzitett hajló veſzſztskéket vehetnek-elö (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 429) | csak a tiszta érc az, melly a villanyt vezeti (1843 Tarczy Lajos 8464005, 201) | a görög zsoldosok nem akartak természetbeli vagy pénzre nem vert érczekben való fizetést elfogadni (1899 Nagy képes világtörténet CD03) | [az arany mellett] elszürkült a többi érc, A bronz, ezüst, az ólom és az ón (1926 Juhász Gyula¹ 9284622, 21) | Kocsis Klára finnyás ízlésű banditáknak nevezi a szobortolvajokat, mivel nevezett delikvensek Petőfi, Madách, Kosztolányi ércbe öntött alakját tulajdonítják el (2001 Magyar Hírlap CD09).
2a. (/irod v. vál) ’ilyen anyagból készült tárgy, kül. pénzérme, harang, fegyver’ ❖ [egyes, a beteg által lenyelt tárgyakat] tanátſoſabb ſzáján ki vonni. Ide tartozandók: […] darab tſontok, fák, üveg, értzek (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 422) | [A görög és bolgár hadak] ütközetet várnak, köszörűlik az érczeket (1823–1824 Vörösmarty Mihály 8524376, 111) | valljon azoknak, kik érczért adák lelköket, nőtt e anyagi jólétök? (1841 Pesti Hírlap CD61) | Tetőtül talpig érczbe öltözött Alak (1867 Arany János ford.–Shakespeare CD11) | Az öreg városháza harangja megkondult, a templomok ércei átvették a hangot (1924 Juhász Gyula¹ 9284912, 94) | Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom (1995 Protestáns Biblia ford. CD1203).
3. (rendsz. birtokszóként) (irod v. vál) ’〈A fém vmely jellegzetes tulajdonságával való párhuzamba állítás kif-ére.〉’
3a. (kissé rég) ’emberi hang, beszéd erőteljes, érces csengése’ ❖ [Bognár] hangjának nincs csengő ércze (1847 Pesti Divatlap C5841, 1149) | hangja bizonyos meleg csengést nyert, erőteljes érczet (1886 Bródy Sándor C1193, 7) | [Takáts Mihály baritonista] énekét orgánumának fényén és ércén kívül az ének művészi módja, mintaszerű magyar kiejtése tették híressé (1929 TolnaiÚjLex. C5733, 285).
3b. • ércnél (is) maradandóbb ’időtálló, sokáig fennálló, fennmaradó értékű 〈alkotás, emlék stb.〉’ ❖ előresereglik minden, ami csak nagy, szent, ércnél is maradandóbb és ércnél is drágább az emberben (1911 Feleky Géza CD10) | Emléket tettél, mely ércznél is maradandóbb A haza Bölcsének s tenneved is vele él (1917 Márki Sándor CD55) | Ez az ércnél maradandóbb mű [ti. az Egyesült Nemzetek Szervezetének az 1956-os forradalomról szóló jelentése] nem született volna meg Povl Bang-Jensen áldozatos és kitartó munkája nélkül (2001 Országgyűlési Napló CD62).
3c. (rég) ’〈keménység, érzéketlenség, szigorúság jelképeként〉’ ❖ Mellyedbe ſzív helyett kemény értzet tettél (1774 Dugonics András C1484, 130) | az ércé-keményedett lélekre leg-nagyobb szüksége lenne (1786 Dugonics András 8116002, 177) | Fussatok óh lyánkák minden czéhbéli Tudóstúl. […] Szíveik érczek (1806 Verseghy Ferenc CD01) | Oh hon, szűtlen kebel’ ércze van asszonyidon! (1845 Pesti Hírlap C8010, 270).
3d. (rendsz. birtokszóként) (kissé rég) ’〈erőteljesség, energikusság, határozottság jelképeként〉’ ❖ E kis parányi állatkája a mélységes éjszakának [ti. egy pók] visszaadta [Solom] lelkének érczét (1886 Jókai Mór C2312, 194) | [Baross Gábor tósztjaiban] megcsillant a szellem és humor legnemesebb érce is (1892 Mikszáth Kálmán CD04) | Shakespeare érce, ereje ez [Ady verseiben] (1922 Révész Béla 9566001, 42).
II. mn (összetételek előtagjaként is) (/irod v. vál)
’fémből készült 〈tárgy〉’ ❖ a’ Terméſzet’ kebelében tölthetném-el az én Napjaimat; óhajtanám-is, ha azok az értz lántzok, mellyeket nyakamban vetett a’ kéntelenség, nem kötnének a’ Városhoz engemet (1775 Sófalvi József ford.–Sulzer C3751, 43) | az értz fogpiszkáló még a’ fog mázzát-is lepattantja (1814 Zsoldos János 8541007, 3) | Cecil az óriási érc karos gyertyatartókat nézegette (1910 Laczkó Géza CD10) | földgömb formájú érc tintatartó (1961 e. Hatvany Lajos 9229001, 235) | Egy másik csoport hozzávetőleg ekkor, este fél 10-kor döntötte le a Városligetnél a szovjet diktátor érckolosszusát [1956. október 23-án] (2010 Szakolczai Attila 3290001, 28).
Ö: ágyú~, arany~, bab~, dara~, ezüst~, fakó~, nemes~, szurok~, vas~; az -érc címszó alatt: cink~, kobalt~, króm~, mangán~, nikkel~, ólom~, réz~, volfrám~.
ÖU: alumínium~, fél~, harang~, horgany~, kén~, nemesfém~, ón~, szín~, színes~, színesfém~.
ÖE: ~akarat, ~ásvány, ~bánya, ~bányász, ~bányászat, ~betű, ~darab, ~dúsító, ~előkészítő, ~ér, ~fény, ~fényű, ~hangú, ~kő, ~kutatás, ~lelőhely, ~műves, ~olvasztó, ~öntés, ~öntöde, ~pajzs, ~por, ~szív, ~szó, ~test, ~torok, ~tömeg.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.