állkendő fn 1C

1. (étkezéskor) az áll alá helyezve v. a nyak köré kötve a ruházat védelmére haszn. kendő’ ❖ Állkendő: a mit a gyermekeknek étkezés alkalmával nyakukba kötnek, hogy ruhájukat össze ne piszkítsák (1905 Magyar Nyelv C0357, 92) | Ne kívánja, […] hogy a Békicset rajtaérje a rendőri biztos: nincs fertőtlenítő szere az edényébe; hogy Krugács hússzor használ egy állkendőt s a Szipánál, uram bocsáss, a saját hajában is nyüzsögnek a tetűk (1937 Gelléri Andor Endre CD10) | Vadásztam egy verébre s elszállt. Az lesz ebédre. Csíp a pólya, lepedő? Megfullaszt az állkendő? Nem tetszik a szállás, kvártély? Ne fizess a szoptatásért! (1938 Salamon Ernő 9581007, 13).

2. ’halott állának felkötésére való kendő’ ❖ Ott feküdt Juli nyugodtan, fehéren, megbékélt szemeit lehunyta, orra egyenes volt, álla hegyesen, mereven előreállt. […] Finom lenvászon állkendő volt rajta (1922 Kodolányi János CD10).

3. (Tört, Népr) ’〈nők viseletében〉 a hajat borító homlokkendővel együtt hordott, az állat és a nyakat takaró, a halántékon hátravezetett kendő’ ❖ [A középkorban] az asszonyok a hátihajat főkötő alá szorították, fejüket homlok- és állkendővel, ezek felett még egy lepellel borították, amelyet keskeny pánttal fogtak homlokukhoz (1997 Magyar néprajz CD47) | megfelelt a középkorból örökölt követelményeknek a Dunától keletre gyakorolt kendőkötési mód. Itt, a homlok- és állkendőt pótolandó, a hosszúkendőt homlokukba húzták, s áll alatt hátravezetve megkötötték (1997 Magyar néprajz CD47).

Vö. ÉKsz.; ÚMTsz.

állkendő főnév 1C
1.
(étkezéskor) az áll alá helyezve v. a nyak köré kötve a ruházat védelmére haszn. kendő
Állkendő: a mit a gyermekeknek étkezés alkalmával nyakukba kötnek, hogy ruhájukat össze ne piszkítsák
(1905 Magyar Nyelv)
Ne kívánja, […] hogy a Békicset rajtaérje a rendőri biztos: nincs fertőtlenítő szere az edényébe; hogy Krugács hússzor használ egy állkendőt s a Szipánál, uram bocsáss, a saját hajában is nyüzsögnek a tetűk
(1937 Gelléri Andor Endre)
Vadásztam egy verébre s elszállt. Az lesz ebédre. Csíp a pólya, lepedő? Megfullaszt az állkendő? Nem tetszik a szállás, kvártély? Ne fizess a szoptatásért!
(1938 Salamon Ernő)
2.
halott állának felkötésére való kendő
Ott feküdt Juli nyugodtan, fehéren, megbékélt szemeit lehunyta, orra egyenes volt, álla hegyesen, mereven előreállt. […] Finom lenvászon állkendő volt rajta
(1922 Kodolányi János)
3. (Tört, Népr)
〈nők viseletében〉 a hajat borító homlokkendővel együtt hordott, az állat és a nyakat takaró, a halántékon hátravezetett kendő
[A középkorban] az asszonyok a hátihajat főkötő alá szorították, fejüket homlok- és állkendővel, ezek felett még egy lepellel borították, amelyet keskeny pánttal fogtak homlokukhoz
(1997 Magyar néprajz)
megfelelt a középkorból örökölt követelményeknek a Dunától keletre gyakorolt kendőkötési mód. Itt, a homlok- és állkendőt pótolandó, a hosszúkendőt homlokukba húzták, s áll alatt hátravezetve megkötötték
(1997 Magyar néprajz)
Vö. ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások