erdő fn 6C1

1. (átv is) ’〈rendsz. lakott területen kívül:〉 olyan nagy kiterjedésű növénytársulás, amelynek jellegét fák viszonylag sűrű sokasága határozza meg, ill. az azt alkotó növényzettel borított terület’ ❖ Az erdk kzt-lév tſendes árnyékokba Jártak a’ dán-vadak, legelve magokba (1772 Bessenyei György¹ 7044025, 9) | a völgyet az elöntés előtt fenyves erdő boritá, azért a fenyőfáknak hegyei még most is kimeredeznek a [Gyilkos-]tó fölé (1869 Orbán Balázs 8340009, 112) | Szelid, nagyrészt halmos vidék ez; itt-ott bükkös erdő, majd egy-egy törpe csúcs alján ringó búzatáblákkal és mosolygó szőlőskertekkel (1896 Gracza György CD45) | New York szélességén érnek véget a fenyőerdők, innen D-re a lombos erdők kezdődnek az Appalach-hegyvidéken (1926 TolnaiÚjLex. C5721, 211) | [A jókedvű örmény temetése című elbeszélést olvasva] máris érezzük az árnyalatokat, lombos és tűlevelű erdők, vasúti állomások, széles gádorú borospincék, sokféle illattól párolgó vacsoraasztalok hangulatát (1980 Ottlik Géza 9496006, 131) | falunk erdejeiben a gombalelőhelyeket kevesen ismerték úgy, mint én (1980 Béres Ferenc 2206024, 7) | [a vállalkozónak] kétszáz hektár erdője, legelője és szántója van (2002 Burka Viktória et al. 3145002, 902).

2. (birtokszóként) (vál) ’〈egymáshoz közeli egynemű, kül. hosszú, magasba nyúló dolgok sokaságának, ill. ilyen dolgok alkotta egységnek a megnevezéseként〉’ ❖ A puskák erdeje tűzláng közt megcsördűl (1796 Csokonai Vitéz Mihály CD01) | míg ellenségeink könnyű diadalra számítottak, a szuronyok erdei fogadták őket (1848 Kossuth Lajos CD32) | Legszebben festett a városháza, azután a pénzügyigazgatóság, a minoriták temploma és az arad-csanádi vasut igazgatósági épülete, amelyeken a zászlók egész erdője lengett (1909 Pesti Hírlap szept. 21. C5657, 33) | A gabona őrlésére szélmalmok erdeje keletkezik [a 17. századi Hollandiában] (1936 Hajnal István CD42) | Kezek erdeje emelkedett a magasba (2008 Garaczi László 3037005, 101).

3. (birtokszóként) (vál) ’〈olyan dolgok, szabályok stb. sokaságának jelképeként, amelyek között nehéz eligazodni, boldogulni〉’ ❖ Az ügymenet’ roppant erdeje a pedans formalitásoknak egy mákszemnyivel sem egyszerűsíttetett (1848 Kossuth Hírlapja CD61) | [lehet-e] azt képzelni vagy hazudni, hogy az okok és okozatok kapcsolódásainak titkos erdejében tájékozódhatunk? (1931 Babits Mihály 9014139, 212) | arra kell törekedni, hogy a jogszabályok immár úgyszólván áttekinthetetlen erdejében rendet teremtsünk (1956 Népszava júl. 22. C4821, 6) | A törvény szorgalmazói nemcsak az értelmezések és felfogások erdejében kívántak egyenes utat vágni (2000 Népszabadság febr. 4. C5833, 10).

Ö: ember~, energia~, eső~, lomb~, ős~, sarj~, sarjú~, szál~, védő~, virág~; az -erdő címszó alatt: akác~, alma~, babér~, bambusz~, bükk~, bükkfa~, cédrus~, ciprus~, csere~, cser~, cserfa~, éger~, eukaliptusz~, fenyő~, fűz~, gesztenye~, hárs~, lándzsa~, nyár~, nyárfa~, nyír~, nyírfa~, olajfa~, pálma~, szurony~, tölgy~, tölgyfa~, zászló~.

UB: -csősz.

ÖU: véd~.

ÖE: ~kerület, ~kezelés.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

erdő főnév 6C1
1. (átv is)
〈rendsz. lakott területen kívül:〉 olyan nagy kiterjedésű növénytársulás, amelynek jellegét fák viszonylag sűrű sokasága határozza meg, ill. az azt alkotó növényzettel borított terület
Az erdk kzt-lév tſendes árnyékokba Jártak a’ dán-vadak, legelve magokba
(1772 Bessenyei György¹)
a völgyet az elöntés előtt fenyves erdő boritá, azért a fenyőfáknak hegyei még most is kimeredeznek a [Gyilkos-]tó fölé
(1869 Orbán Balázs)
Szelid, nagyrészt halmos vidék ez; itt-ott bükkös erdő, majd egy-egy törpe csúcs alján ringó búzatáblákkal és mosolygó szőlőskertekkel
(1896 Gracza György)
New York szélességén érnek véget a fenyőerdők, innen Ddél-re a lombos erdők kezdődnek az Appalach-hegyvidéken
(1926 TolnaiÚjLex.)
[A jókedvű örmény temetése című elbeszélést olvasva] máris érezzük az árnyalatokat, lombos és tűlevelű erdők, vasúti állomások, széles gádorú borospincék, sokféle illattól párolgó vacsoraasztalok hangulatát
(1980 Ottlik Géza)
falunk erdejeiben a gombalelőhelyeket kevesen ismerték úgy, mint én
(1980 Béres Ferenc)
[a vállalkozónak] kétszáz hektár erdője, legelője és szántója van
(2002 Burka Viktória et al.)
2. (birtokszóként) (vál)
〈egymáshoz közeli egynemű, kül. hosszú, magasba nyúló dolgok sokaságának, ill. ilyen dolgok alkotta egységnek a megnevezéseként〉
A puskák erdeje tűzláng közt megcsördűl
(1796 Csokonai Vitéz Mihály)
míg ellenségeink könnyű diadalra számítottak, a szuronyok erdei fogadták őket
(1848 Kossuth Lajos)
Legszebben festett a városháza, azután a pénzügyigazgatóság, a minoriták temploma és az arad-csanádi vasut igazgatósági épülete, amelyeken a zászlók egész erdője lengett
(1909 Pesti Hírlap szept. 21.)
A gabona őrlésére szélmalmok erdeje keletkezik [a 17. századi Hollandiában]
(1936 Hajnal István)
Kezek erdeje emelkedett a magasba
(2008 Garaczi László)
3. (birtokszóként) (vál)
〈olyan dolgok, szabályok stb. sokaságának jelképeként, amelyek között nehéz eligazodni, boldogulni〉
Az ügymenet’ roppant erdeje a pedans formalitásoknak egy mákszemnyivel sem egyszerűsíttetett
(1848 Kossuth Hírlapja)
[lehet-e] azt képzelni vagy hazudni, hogy az okok és okozatok kapcsolódásainak titkos erdejében tájékozódhatunk?
(1931 Babits Mihály)
arra kell törekedni, hogy a jogszabályok immár úgyszólván áttekinthetetlen erdejében rendet teremtsünk
(1956 Népszava júl. 22.)
A törvény szorgalmazói nemcsak az értelmezések és felfogások erdejében kívántak egyenes utat vágni
(2000 Népszabadság febr. 4.)
UB: -csősz
ÖU: véderdő
ÖE: erdőkerület, erdőkezelés
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások