erdős mn és fn 

I. mn 15C

1. ’erdővel borított 〈hely, terület〉, ill. olyan 〈település〉, amelynek közelében erdő(ség) húzódik’ ❖ Erdei Vadász Emberek, a’ minémüek majd minden Erdös Faluban találkoznak (1773 Szilágyi Sámuel² ford.–Wiegand C4022, 197) | hamut bőven lehet találni némely erdős vidékeken, hamusirfőzők körűl (1805 Pethe Ferenc 8364004, 140) | a Körös vize végigszelve a tájat, kétfelé választja az erdős völgyet (1851 Jókai Mór CD18) | Egész Pannonia nagyon erdősen terül el az Iapydes és Dardani között (1904 ÓkoriLex. CD28) | A pápaszemes szalamandra nagyon közönséges a Genuát amfiteátrumszerűen körítő hegyekben. […] A hegyek nem erdősek, még csak nem is bokrosak (1933 Az állatok világa ford. CD46) | [az Őrség] az ország egyik legerdősebb területe (1995 Magyar Hírlap CD09).

1a. ’erdőt képező v. erdőként megjelenő, ill. erdőhöz tartozó’ ❖ nő minden bokor s erdős fái a szent ligetnek (1802 Csokonai Vitéz Mihály CD01) | a girbegurba egyhangú mezőség helyett erdős ligetek, hegyek következnek (1853 Jókai Mór CD18) | [Felícián] fut, szalad… ki a városból, erdős rengetegbe, és ott megáll a lombos fák alatt (1919–1926 Somlyó Zoltán CD01) | [Csősz József felismerte] az Irtás dűlőt és mögötte az erdős lombokat (1979 Népszabadság okt. 27. C7829, 6).

2. (ritk) ’sűrű növésű 〈haj, szőrzet〉’ ❖ pödörvén szálait erds bajszának, felel Örs (1831 Pázmándi Horvát Endre C3437, 230) | erdős hajam kutatta méh (1942 Népszava szept. 19. C7510, 6).

II. fn 4C (kissé rég)

’erdőkerülő, erdőőr’ ❖ Förstler. Erdős (1831 Gazdasági szótár C1116, 17) | Hol eddig csak erdős vala, Tulajdonos legyen (1852 Szelestey László C3930, 181) | csak az összegyüjtött gazt égeti el az erdős (1931 Harsányi Gréte CD10).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. erdő; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

erdős melléknév és főnév
I. melléknév 15C
1.
erdővel borított 〈hely, terület〉, ill. olyan 〈település〉, amelynek közelében erdő(ség) húzódik
Erdei Vadász Emberek, a’ minémüek majd minden Erdös Faluban találkoznak
(1773 Szilágyi Sámuel² ford.Wiegand)
hamut bőven lehet találni némely erdős vidékeken, hamusirfőzők körűl
(1805 Pethe Ferenc)
a Körös vize végigszelve a tájat, kétfelé választja az erdős völgyet
(1851 Jókai Mór)
Egész Pannonia nagyon erdősen terül el az Iapydes és Dardani között
(1904 ÓkoriLex.)
A pápaszemes szalamandra nagyon közönséges a Genuát amfiteátrumszerűen körítő hegyekben. […] A hegyek nem erdősek, még csak nem is bokrosak
(1933 Az állatok világa ford.)
[az Őrség] az ország egyik legerdősebb területe
(1995 Magyar Hírlap)
1a.
erdőt képező v. erdőként megjelenő, ill. erdőhöz tartozó
nő minden bokor s erdős fái a szent ligetnek
(1802 Csokonai Vitéz Mihály)
a girbegurba egyhangú mezőség helyett erdős ligetek, hegyek következnek
(1853 Jókai Mór)
[Felícián] fut, szalad… ki a városból, erdős rengetegbe, és ott megáll a lombos fák alatt
(1919–1926 Somlyó Zoltán)
[Csősz József felismerte] az Irtás dűlőt és mögötte az erdős lombokat
(1979 Népszabadság okt. 27.)
2. (ritk)
sűrű növésű 〈haj, szőrzet〉
pödörvén szálait erds bajszának, felel Örs
(1831 Pázmándi Horvát Endre)
erdős hajam kutatta méh
(1942 Népszava szept. 19.)
II. főnév 4C (kissé rég)
Förstler. Erdős
(1831 Gazdasági szótár)
Hol eddig csak erdős vala, Tulajdonos legyen
(1852 Szelestey László)
csak az összegyüjtött gazt égeti el az erdős
(1931 Harsányi Gréte)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. erdő; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások