erény fn 4B  erőny (rég)

1. (Fil is) ’〈az ember morális minőségére vonatkoztatva:〉 az ösztönös, szenvedélyes stb. létezésmóddal szemben az erkölcsi jóra irányuló akarati készség és állhatatos törekvés mint alapmagatartás’ ❖ Erény*: tökéllet. Lelki er, bel’ er, virtus (1792 Kisded szótár C0816, 49) | Erkölcstan tanítsa a leányt jót rossztól megkülönböztetni, hogy meggyőződésből kövesse az erény útját, necsak sejtelemből (1846 Teleki Blanka 8470002, 362) | a bűn nem várt szép eredményei jólesőbbek, mint az erényéi (1929 Füst Milán CD10) | nincs éles határvonal az al- és felvilág között, a Rossz bennünk és körülöttünk országol. A bűn és az erény ugyanannak az egyetlen világnak az építőkockái, s csak az előbbi által juthatunk el – vallja Genet – az utóbbihoz (1992 Báron György 2010006, 31) | [ez a színjátéktípus] olyan patrióta hősöket jelenített meg, akik erkölcsi tökéletességük és szigoruk révén messze a nézők fölé emelkednek, s akiknek erénye, erkölcsi tökélye olyannyira az átlagos fölé emelkedik, hogy a befogadó számára saját gyengesége, kicsinysége is kiviláglik (2007 János-Szatmári Szabolcs 3164001, 101).

1a. (rendsz. tbsz-ban) ’ennek vmely téren, kül. cselekedetben való, gyakorlati megnyilvánulása’ ❖ Dicső, ’S erények’ és tökélyek’ tűköre Legyen, kinek meghódolok (1830 Vörösmarty Mihály 8524400, 251) | erőnye teljes virágzásában áll (1839 Vajda Péter C4662, 184) | Szép erény a bátorság, a férfias elszánás és a halálmegvetés, […] de nem mindig születik vele az emberrel, mert meg kell azt tanúlni és szokni kell hozzája (1905 Vámbéry Ármin 8507004, 177) | A zsidó-keresztény kultúra legfontosabb erényei a szeretet (ez alaperény, mely minden más erény magvát képezi) s az úgynevezett platóni–Szent Tamás-i sarkalatos erények: bölcsesség, bátorság, mértékletesség, igazságosság stb. (1997 PedagógiaiLex. C6809, 390).

1b. (minőségjelzővel, gyakr. birtokszóként, tbsz-ban is) ’vmely tevékenységben, szakmai v. társadalmi működésben való kiválóság, érdem’ ❖ illy alkudozók közt, kinek egyike embertársát nyúzza, másika pedig csalja, […] miként nevekedhetik emberség ’s polgári erény? (1830 Széchenyi István 8429001, 25) | [az udvari dalnokok] a király győzelmeit és hadi erényeit dicsőítették (1873 Toldy Ferenc 8481016, 118) | Őszinteség. Ez a lírikus erény tökéletes épségében élt Reviczkyben (1905 Juhász Gyula¹ 9284809, 33) | Kemény [Zsigmond] legfőbb regényírói sajátossága, művészetének egyénítő jegye s egyben szépírói erénye éppoly mértékben következik szemléletmódjával összefüggő, abból kiszűrhető erkölcsbölcseletéből, akárcsak az író légkör-, illetve közérzetfestő erejéből (1978 Veress Dániel 9772001, 148) | megcsillogtatta stiláris és szónoki erényeit (2009 Csetri Elek 3079001, 81).

2. (rendsz. birtokszóként) ’vmely dolog, jelenség, működés stb. értéke, előnyös tulajdonsága’ ❖ Emmit ne kárhoztassa senki,  jobb, ’s nagyobb lelk az egész világnál, ki az  becsét, szive’ erényeit olly annyira elesmérte (1830 Kiss Károly¹ C0423, 193) | Az olasz színpad megváltozott. Erényei s hibái is megnőttek (1904 Ady Endre 9003004, 134) | Ahogy azt Baudelaire ismert hármasszabálya előírja, miszerint minden jó versnek legfőbb erénye: a harmónia, a monotónia és a meglepetés (1963 Pilinszky János 9531167, 196) | Korán megtanultam, hogy a francia nyelv legnagyobb erénye a világosság, a tárgyszerűség és az a fölemelt fejű nyíltság, amellyel az érzelmek és a gondolati zűrzavar bozótosán át kiverekszi magát (1991 Csoóri Sándor 9090056, 271) | E két meghatározási kísérlet közül az első megközelítés erénye, hogy bár folyamatosan változó, de jól körvonalazható kutatási programhoz köti a kritikai elméletet, ami határozott irányt szabhat a kritikai elmélet rekonstrukciója számára is (2009 Huszár Ákos 3158001, 13).

3. (rendsz. birtokszóként) (vál) ’〈a női ártatlanság, erkölcsi tisztaság, feddhetetlenség, ill. a szüzesség jelképeként〉’ ❖ [Bánk bán] bosszut és halált esküvén az asszonyi erény’, ’s házassági örömei gyilkosira (1837 Péczely József 8359003, 158) | [az otahajti vadember] egy üveg encsenbencsért, egy klárisgyöngyért […] oda adta a legbecsesb kincsét a mie volt: felesége és lányai – erényét (1860 Brassai Sámuel C1184, 17) | Liliom.: Aztán az erényed, az hol veszett el? (1909 Molnár Ferenc² 9453011, 34) | [a regény] Klárija számára az évek előrehaladtával csak nyűggé válik a szűzesség. Ugyancsak előre megfontolt szándékkal válik meg erényétől Zilahy Két fogoly c. regényének Olgája (1961 Földes Anna 9154004, 118) | Csapjuk el a fényeket, ha taposom erényedet (1990 Sziveri János 1147012, 40).

Ö: ál-.

ÖU: alap~, férfi~, fő~, honfi~, lovag~, nő~, ős~, polgár~, stílus~.

ÖE: ~díj, ~dús, ~gyakorlat, ~őr, ~tan, ~teljes, ~tisztelő.

Sz: erénytelen, erényű.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.