állóka fn 6A (ritk)

1. ’alacsony, három- v. négylábú, es. kerekes székforma, amelynek kör alakú kivágásába az állni v. járni tanuló kisgyermeket helyezik; állószék’ ❖ Az állóka legegyszerűbb formája csonkakúp vagy gúla alakú, fonott vagy deszkafallal (1977 NéprajziLex. CD47) | A gyereket a ringó bölcsőben, éjjel-nappal szoros pólyában tartották. Később kis kantust [= (ingszerű) vászonruha] adtak rá, s ha már kezdett felállni, apja állókát, később járókát készített számára (2000 Baranyi Béla et al. CD36).

2. ’szögletes v. kerek, rácsos v. hálós, felül nyitott(, gurítható), ketrecszerű alkotmány, amelybe kapaszkodva a (beleállított) kisgyermek állni v. járni tanul; járóka’ ❖ [a palócz] játszik az „ücsikben” s járni tanul az „állókában(1891 Ethnographia C5208, 99) | Színészeinknek a darab váza a térdükig sem ér föl. Úgy kiemelkednek belőle, mint felnőttek a kisgyermekek állókájából (1935 Kosztolányi Dezső C5207, 20).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

állóka főnév 6A (ritk)
1.
alacsony, három- v. négylábú, es. kerekes székforma, amelynek kör alakú kivágásába az állni v. járni tanuló kisgyermeket helyezik; állószék
Az állóka legegyszerűbb formája csonkakúp vagy gúla alakú, fonott vagy deszkafallal
(1977 NéprajziLex.)
A gyereket a ringó bölcsőben, éjjel-nappal szoros pólyában tartották. Később kis kantust [= (ingszerű) vászonruha] adtak rá, s ha már kezdett felállni, apja állókát, később járókát készített számára
(2000 Baranyi Béla et al.)
2.
szögletes v. kerek, rácsos v. hálós, felül nyitott(, gurítható), ketrecszerű alkotmány, amelybe kapaszkodva a (beleállított) kisgyermek állni v. járni tanul; járóka
[a palócz] játszik az „ücsikben” s járni tanul az „állókában
(1891 Ethnographia)
Színészeinknek a darab váza a térdükig sem ér föl. Úgy kiemelkednek belőle, mint felnőttek a kisgyermekek állókájából
(1935 Kosztolányi Dezső)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások