érezet (3B) l. érzet

érzet fn 3B  érezet (rég)

1. (Tud is) ’külső v. belső fizikai inger(ek) érzékelése, ill. annak nyomán a tudatban keletkező szubjektív benyomás’ ❖ [A gyermek] a’ benne gyönyörü-kellemes érzeteket támasztott tárgyakrol nevezetösen kellemes, a’ többiröl kellemetlen képzeleteket szerez (1836 e. Sasku Károly 8562001, 9) | Ha a [mentolt] bőrre érintjük, az érintés helyén hidegség érzete támad, mi a hidegséget vezető idegek direkt kémiai ingerlésétől, nem pedig a párolgástól eredő hővesztéstől van (1896 PallasLex. CD02) | az izlés székhelye a nyelv, az éhség érzete viszont a gyomorban támad (1921 Tóth Árpád ford.–Flaubert 9720042, 72) | [a vizelési inger] érzetekor a beteg igyekezett a vizelés visszatartására (1975 Orvosi Hetilap C8221, 856) | A vizsgált személynek beadott gyógyszer elernyeszti a bélizmokat, s megszűnik a feszülés kellemetlen érzete (2002 Magyar Hírlap CD09).

2. ’vmely külső v. belső állapot, helyzet, tényállás stb. átélése, ill. tudata’ ❖ Királyi méltóságod érzetében Parantsolál (1810 Kazinczy Ferenc C2537, 3) | [Kaimbár] ordít érzetiben vesztének, mint vad oroszlány (1822 Aranyosrákosi Székely Sándor C0665, 103) | Bébét súlyosan nyomta az az érzet, hogy megbántotta a festőt (1874 Budapesti Szemle C7552, 162) | [Babits Mihályt] hallatlanul feszélyezte minden hivatalos vagy üzleti terminus, kényszer […]: szinte megbénította a kötelezettség érzete (1943 Szabó Lőrinc 2032001, 704) | a folyvást bizonykodó fölénytudat persze csak vékony máz volt a teljesen soha ki nem nőtt kisebbrendűségi érzet elfödésére (1990 Dávidházi Péter 2004012, 478) | rosszkedv uralkodik közöttük, melyeket a terhek érzete szül (2002 Kovács József László CD52).

2a. ’külső jelenségek (észlelése, tapasztalása) hatására keletkező élmény, benyomás, ill. ösztönös megérzés, előérzet’ ❖ Ezen kicsinydedes, minden szabályszerüség nélkül folytonosan ismételt elemekből a rendetlenség érzete származik (1865 Rómer Flóris 8395005, 272) | mezőkről futó gulyák nyargaltak a város kapuin be, miket a veszély érzetének állati ösztöne emberi hajlékok közé űzött (1886 Jókai Mór CD18) | amint bekapcsolják magukat a vezetők és az utasok [a biztonsági övvel], nyomban egy közelgő baleset baljós érzete lepi el őket (1977 Népszabadság jún. 19. C7827, 6) | A finom, semleges színű csempe és a fehér szaniterek sora érzetre kitágítja a teret (2000 Lakáskultúra CD39) | [a közbeszerzések terén tapasztalt jelenségek] azt az érzetet keltik, hogy az állam korrupt, még ha ezt nem lehet is könnyen bizonyítani (2002 Magyar Hírlap CD09).

3. (/ritk) ’érzelem, érzés mint lelkiállapot, ill. annak átélése’ ❖ nem is a hála érzetéből fakadt a vallás (1790 Verseghy Ferenc 7033004, 192) | [a levelet megkapva] ismét egy édes boldog érezet a régibbek közűl: örvendeni, repesve s nyugtalankodva örvendeni a barátság sorainak elébe (1823 Szemere Pál 8439044, 214) | keblemben egy érzet támadott fel, melly abban eddig is élt az epedésben, mi gyakran szállta meg a szivet, Ez érzet a szerelem volt (1846 Pompéry János 8372001, 129) | Fájdalom s a keserüség érzete áthatja lelkemet, fészkeli be magát szivembe, ha a legközelebbi mult 3-4 hétnek eseményeire gondolok vissza (1902 Hazánk 2107001, 6) | Amikor meghallottam, mi történt, először is a méla csalódottság szomorú érzete öntötte el a lelkemet (1995 Népszabadság okt. 13. C7845, 14) | a pillanatnyi öröm érzete mellett mondom azt, hogy még várom, és még álmodom az ennél jobb eredményt, a nagy bravúrt (2000 Nemzeti Sport szept. 5. C8069, 3).

3a. (rég, ritk) ’együttérzőképesség, empátia, ill. az azzal járó jóindulat’ ❖ És te ősz ember – nincs e’ Érzet jég mellyedben (1820 Kisfaludy Károly C2672, 79) | Ha égben érzet, s irgalom lakik Lemossa egy világnak bűneit (1838 Vörösmarty Mihály C4536, 376) | [Török József] a 2000 frtot tisztán emberi érzetből, humánizmusból ajánlotta fel (1895 Népszava jún. 13. C7881, 3).

3b. (minőségjelzővel) (kissé rég) ’vmely személy v. csoport lelki-szellemi beállítódását, habitusát, ill. vki, vmi iránti érzelmi viszonyulását, annak állandósult irányát meghatározó érzés; érzület’ ❖ Az én Rumim nem fogadá-el ajánlásomat, hogy leánykáját felnevelni nekem adja által, becsülöm benne az atyai érzetet, noha a’ terhet örömest tettem volna (1814 Kazinczy Ferenc C2565, 17) | minden, ami a nép vallásos érzetét és meggyőződését megingathatja, káros az államra nézve is (1868 Eötvös József 8126054, 411) | A birodalmi főváros […] minden irányban kinálkozó könnyű élveivel nem egy magyar ifjúval feledteté a nemzeti érzetet s azzal együtt komolyabb törekvéseit (1877 Hegedüs Lajos CD57) | Nobilis gazdasági fölfogás szövetkezik benne [ti. Kornfeld Zsigmondban] nobilis életfölfogással, nobilis polgári érzettel (1909 Budapesti Hírlap febr. 26. C4697, 10) | a független munkásszervezetek iránti ellenséges érzetük [ti. a szakszervezetek ellen acsarkodóknak] (1941 Népszava márc. 29. C7509, 5).

4. (minőségjelzővel v. birtokszóként) (kissé rég) ’az az ösztönös érzék, amely képessé, alkalmassá tesz vkit, hogy a jelzőben meghatározott szempontból felfogjon, helyesen megítéljen, ill. műveljen vmit’ ❖ az illőség érzetét nem kell az embernek igen messze ’s talán olly magasra vinni, hogy annak egész becsét ne lehessen jó szerrel felfogni (1832 Jelenkor C0223, 76) | A nagy nevek iránti vonzalmon kivül kitörölhetlen lelkünkből a szépnek érzete és szeretete (1856 Budapesti Hírlap dec. 12. C7814, 2) | A hajdankorban, midőn még az alkotmányos fogalmak, és a jognak érzete kevésbbé szivárgott át a népnek minden rétegeibe, gyakran sikerűltek ily [ti. a népek összeolvasztására irányuló] kisérletek (1861 Deák Ferenc CD51) | A jogérzet alapja az erkölcsi érzet (1943 Magyar Nemzet okt. 22. C8359, 5).

Ö: bal-, becs~, becsület~, bel-, biztonság~, bosszú~, diadal~, elő~, fájdalom~, felelősség~, hiány~, igazság~, íz~, jog~, kéj~, komfort~, kötelesség~, köz~, önbecs~, ön~, öröm~, rokon~, súly~, szag~, szégyen~, szemérem~, szép~, szükség~, tér~, tisztaság~, tisztesség~, veszély~; az -érzet címszó alatt: álmosság~, betegség~, boldogság~, büszkeség~, éhség~, elégedettség~, fáradtság~, félelem~, felsőbbség~, fény~, fontosság~, fölény~, hála~, hang~, hatalom~, hideg~, hő~, kisebbség~, meleg~, szánalom~, szomjúság~, szorongás~, teltség~, válság~, veszteség~.

ÖU: arány~, bezártság~, bizonytalanság~, bűn~, bűnösség~, egyensúly~, egység~, elhivatottság~, ellen~, erő~, gyengeség~, halál~, hallás~, hiúság~, hivatás~, idegenség~, ideg~, illem~, jóllakottság~, kényelem~, kiszolgáltatottság~, kudarc~, látás~, magány~, magyarság~, méltóság~, mű~, nyomás~, nyugalom~, otthon~, otthonosság~, ritmus~, szabadság~, szolidaritás~, tapintás~, tehetetlenség~, tisztelet~, üresség~, valóság~.

Vö. CzF. ~, érezet; ÉrtSz. érzet²; TESz. érez; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.