érezet (3B) l. érzet

érzet fn 3Bérezet (rég)

1. (Tud is) ’külső v. belső fizikai inger(ek) érzékelése, ill. annak nyomán a tudatban keletkező szubjektív benyomás’ ❖ [A gyermek] a’ benne gyönyörü-kellemes érzeteket támasztott tárgyakrol nevezetösen kellemes, a’ többiröl kellemetlen képzeleteket szerez (1836 e. Sasku Károly 8562001, 9) | Ha a [mentolt] bőrre érintjük, az érintés helyén hidegség érzete támad, mi a hidegséget vezető idegek direkt kémiai ingerlésétől, nem pedig a párolgástól eredő hővesztéstől van (1896 PallasLex. CD02) | az izlés székhelye a nyelv, az éhség érzete viszont a gyomorban támad (1921 Tóth Árpád ford.–Flaubert 9720042, 72) | [a vizelési inger] érzetekor a beteg igyekezett a vizelés visszatartására (1975 Orvosi Hetilap C8221, 856) | A vizsgált személynek beadott gyógyszer elernyeszti a bélizmokat, s megszűnik a feszülés kellemetlen érzete (2002 Magyar Hírlap CD09).

2. ’vmely külső v. belső állapot, helyzet, tényállás stb. átélése, ill. tudata’ ❖ Királyi méltóságod érzetében Parantsolál (1810 Kazinczy Ferenc C2537, 3) | [Kaimbár] ordít érzetiben vesztének, mint vad oroszlány (1822 Aranyosrákosi Székely Sándor C0665, 103) | Bébét súlyosan nyomta az az érzet, hogy megbántotta a festőt (1874 Budapesti Szemle C7552, 162) | [Babits Mihályt] hallatlanul feszélyezte minden hivatalos vagy üzleti terminus, kényszer […]: szinte megbénította a kötelezettség érzete (1943 Szabó Lőrinc 2032001, 704) | a folyvást bizonykodó fölénytudat persze csak vékony máz volt a teljesen soha ki nem nőtt kisebbrendűségi érzet elfödésére (1990 Dávidházi Péter 2004012, 478) | rosszkedv uralkodik közöttük, melyeket a terhek érzete szül (2002 Kovács József László CD52).

2a. ’külső jelenségek (észlelése, tapasztalása) hatására keletkező élmény, benyomás, ill. ösztönös megérzés, előérzet’ ❖ Ezen kicsinydedes, minden szabályszerüség nélkül folytonosan ismételt elemekből a rendetlenség érzete származik (1865 Rómer Flóris 8395005, 272) | mezőkről futó gulyák nyargaltak a város kapuin be, miket a veszély érzetének állati ösztöne emberi hajlékok közé űzött (1886 Jókai Mór CD18) | amint bekapcsolják magukat a vezetők és az utasok [a biztonsági övvel], nyomban egy közelgő baleset baljós érzete lepi el őket (1977 Népszabadság jún. 19. C7827, 6) | A finom, semleges színű csempe és a fehér szaniterek sora érzetre kitágítja a teret (2000 Lakáskultúra CD39) | [a közbeszerzések terén tapasztalt jelenségek] azt az érzetet keltik, hogy az állam korrupt, még ha ezt nem lehet is könnyen bizonyítani (2002 Magyar Hírlap CD09).

3. (/ritk) ’érzelem, érzés mint lelkiállapot, ill. annak átélése’ ❖ nem is a hála érzetéből fakadt a vallás (1790 Verseghy Ferenc 7033004, 192) | [a levelet megkapva] ismét egy édes boldog érezet a régibbek közűl: örvendeni, repesve s nyugtalankodva örvendeni a barátság sorainak elébe (1823 Szemere Pál 8439044, 214) | keblemben egy érzet támadott fel, melly abban eddig is élt az epedésben, mi gyakran szállta meg a szivet, Ez érzet a szerelem volt (1846 Pompéry János 8372001, 129) | Fájdalom s a keserüség érzete áthatja lelkemet, fészkeli be magát szivembe, ha a legközelebbi mult 3-4 hétnek eseményeire gondolok vissza (1902 Hazánk 2107001, 6) | Amikor meghallottam, mi történt, először is a méla csalódottság szomorú érzete öntötte el a lelkemet (1995 Népszabadság okt. 13. C7845, 14) | a pillanatnyi öröm érzete mellett mondom azt, hogy még várom, és még álmodom az ennél jobb eredményt, a nagy bravúrt (2000 Nemzeti Sport szept. 5. C8069, 3).

3a. (rég, ritk) ’együttérzőképesség, empátia, ill. az azzal járó jóindulat’ ❖ És te ősz ember – nincs e’ Érzet jég mellyedben (1820 Kisfaludy Károly C2672, 79) | Ha égben érzet, s irgalom lakik Lemossa egy világnak bűneit (1838 Vörösmarty Mihály C4536, 376) | [Török József] a 2000 frtot tisztán emberi érzetből, humánizmusból ajánlotta fel (1895 Népszava jún. 13. C7881, 3).

3b. (minőségjelzővel) (kissé rég) ’vmely személy v. csoport lelki-szellemi beállítódását, habitusát, ill. vki, vmi iránti érzelmi viszonyulását, annak állandósult irányát meghatározó érzés; érzület’ ❖ Az én Rumim nem fogadá-el ajánlásomat, hogy leánykáját felnevelni nekem adja által, becsülöm benne az atyai érzetet, noha a’ terhet örömest tettem volna (1814 Kazinczy Ferenc C2565, 17) | minden, ami a nép vallásos érzetét és meggyőződését megingathatja, káros az államra nézve is (1868 Eötvös József 8126054, 411) | A birodalmi főváros […] minden irányban kinálkozó könnyű élveivel nem egy magyar ifjúval feledteté a nemzeti érzetet s azzal együtt komolyabb törekvéseit (1877 Hegedüs Lajos CD57) | Nobilis gazdasági fölfogás szövetkezik benne [ti. Kornfeld Zsigmondban] nobilis életfölfogással, nobilis polgári érzettel (1909 Budapesti Hírlap febr. 26. C4697, 10) | a független munkásszervezetek iránti ellenséges érzetük [ti. a szakszervezetek ellen acsarkodóknak] (1941 Népszava márc. 29. C7509, 5).

4. (minőségjelzővel v. birtokszóként) (kissé rég) ’az az ösztönös érzék, amely képessé, alkalmassá tesz vkit, hogy a jelzőben meghatározott szempontból felfogjon, helyesen megítéljen, ill. műveljen vmit’ ❖ az illőség érzetét nem kell az embernek igen messze ’s talán olly magasra vinni, hogy annak egész becsét ne lehessen jó szerrel felfogni (1832 Jelenkor C0223, 76) | A nagy nevek iránti vonzalmon kivül kitörölhetlen lelkünkből a szépnek érzete és szeretete (1856 Budapesti Hírlap dec. 12. C7814, 2) | A hajdankorban, midőn még az alkotmányos fogalmak, és a jognak érzete kevésbbé szivárgott át a népnek minden rétegeibe, gyakran sikerűltek ily [ti. a népek összeolvasztására irányuló] kisérletek (1861 Deák Ferenc CD51) | A jogérzet alapja az erkölcsi érzet (1943 Magyar Nemzet okt. 22. C8359, 5).

Ö: bal-, becs~, becsület~, bel-, biztonság~, bosszú~, diadal~, elő~, fájdalom~, felelősség~, hiány~, igazság~, íz~, jog~, kéj~, komfort~, kötelesség~, köz~, önbecs~, ön~, öröm~, rokon~, súly~, szag~, szégyen~, szemérem~, szép~, szükség~, tér~, tisztaság~, tisztesség~, veszély~; az -érzet címszó alatt: álmosság~, betegség~, boldogság~, büszkeség~, éhség~, elégedettség~, fáradtság~, félelem~, felsőbbség~, fény~, fontosság~, fölény~, hála~, hang~, hatalom~, hideg~, hő~, kisebbség~, meleg~, szánalom~, szomjúság~, szorongás~, teltség~, válság~, veszteség~.

ÖU: arány~, bezártság~, bizonytalanság~, bűn~, bűnösség~, egyensúly~, egység~, elhivatottság~, ellen~, erő~, gyengeség~, halál~, hallás~, hiúság~, hivatás~, idegenség~, ideg~, illem~, jóllakottság~, kényelem~, kiszolgáltatottság~, kudarc~, látás~, magány~, magyarság~, méltóság~, mű~, nyomás~, nyugalom~, otthon~, otthonosság~, ritmus~, szabadság~, szolidaritás~, tapintás~, tehetetlenség~, tisztelet~, üresség~, valóság~.

Vö. CzF. ~, érezet; ÉrtSz. érzet²; TESz. érez; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

érezet lásd érzet
érzet főnév 3B
érezet 3B (rég)
1. (Tud is)
külső v. belső fizikai inger(ek) érzékelése, ill. annak nyomán a tudatban keletkező szubjektív benyomás
[A gyermek] a’ benne gyönyörü-kellemes érzeteket támasztott tárgyakrol nevezetösen kellemes, a’ többiröl kellemetlen képzeleteket szerez
(1836 e. Sasku Károly)
Ha a [mentolt] bőrre érintjük, az érintés helyén hidegség érzete támad, mi a hidegséget vezető idegek direkt kémiai ingerlésétől, nem pedig a párolgástól eredő hővesztéstől van
(1896 PallasLex.)
az izlés székhelye a nyelv, az éhség érzete viszont a gyomorban támad
(1921 Tóth Árpád ford.Flaubert)
[a vizelési inger] érzetekor a beteg igyekezett a vizelés visszatartására
(1975 Orvosi Hetilap)
A vizsgált személynek beadott gyógyszer elernyeszti a bélizmokat, s megszűnik a feszülés kellemetlen érzete
(2002 Magyar Hírlap)
2.
vmely külső v. belső állapot, helyzet, tényállás stb. átélése, ill. tudata
Királyi méltóságod érzetében Parantsolál
(1810 Kazinczy Ferenc)
[Kaimbár] ordít érzetiben vesztének, mint vad oroszlány
(1822 Aranyosrákosi Székely Sándor)
Bébét súlyosan nyomta az az érzet, hogy megbántotta a festőt
(1874 Budapesti Szemle)
[Babits Mihályt] hallatlanul feszélyezte minden hivatalos vagy üzleti terminus, kényszer […]: szinte megbénította a kötelezettség érzete
(1943 Szabó Lőrinc)
a folyvást bizonykodó fölénytudat persze csak vékony máz volt a teljesen soha ki nem nőtt kisebbrendűségi érzet elfödésére
(1990 Dávidházi Péter)
rosszkedv uralkodik közöttük, melyeket a terhek érzete szül
(2002 Kovács József László)
2a.
külső jelenségek (észlelése, tapasztalása) hatására keletkező élmény, benyomás, ill. ösztönös megérzés, előérzet
Ezen kicsinydedes, minden szabályszerüség nélkül folytonosan ismételt elemekből a rendetlenség érzete származik
(1865 Rómer Flóris)
mezőkről futó gulyák nyargaltak a város kapuin be, miket a veszély érzetének állati ösztöne emberi hajlékok közé űzött
(1886 Jókai Mór)
amint bekapcsolják magukat a vezetők és az utasok [a biztonsági övvel], nyomban egy közelgő baleset baljós érzete lepi el őket
(1977 Népszabadság jún. 19.)
A finom, semleges színű csempe és a fehér szaniterek sora érzetre kitágítja a teret
(2000 Lakáskultúra)
[a közbeszerzések terén tapasztalt jelenségek] azt az érzetet keltik, hogy az állam korrupt, még ha ezt nem lehet is könnyen bizonyítani
(2002 Magyar Hírlap)
3. (/ritk)
érzelem, érzés mint lelkiállapot, ill. annak átélése
nem is a hála érzetéből fakadt a vallás
(1790 Verseghy Ferenc)
[a levelet megkapva] ismét egy édes boldog érezet a régibbek közűl: örvendeni, repesve s nyugtalankodva örvendeni a barátság sorainak elébe
(1823 Szemere Pál)
keblemben egy érzet támadott fel, melly abban eddig is élt az epedésben, mi gyakran szállta meg a szivet, Ez érzet a szerelem volt
(1846 Pompéry János)
Fájdalom s a keserüség érzete áthatja lelkemet, fészkeli be magát szivembe, ha a legközelebbi mult 3-4 hétnek eseményeire gondolok vissza
(1902 Hazánk)
Amikor meghallottam, mi történt, először is a méla csalódottság szomorú érzete öntötte el a lelkemet
(1995 Népszabadság okt. 13.)
a pillanatnyi öröm érzete mellett mondom azt, hogy még várom, és még álmodom az ennél jobb eredményt, a nagy bravúrt
(2000 Nemzeti Sport szept. 5.)
3a. (rég, ritk)
együttérzőképesség, empátia, ill. az azzal járó jóindulat
És te ősz ember – nincs e’ Érzet jég mellyedben
(1820 Kisfaludy Károly)
Ha égben érzet, s irgalom lakik Lemossa egy világnak bűneit
(1838 Vörösmarty Mihály)
[Török József] a 2000 frtforintot tisztán emberi érzetből, humánizmusból ajánlotta fel
(1895 Népszava jún. 13.)
3b. (minőségjelzővel) (kissé rég)
vmely személy v. csoport lelki-szellemi beállítódását, habitusát, ill. vki, vmi iránti érzelmi viszonyulását, annak állandósult irányát meghatározó érzés; érzület
Az én Rumim nem fogadá-el ajánlásomat, hogy leánykáját felnevelni nekem adja által, becsülöm benne az atyai érzetet, noha a’ terhet örömest tettem volna
(1814 Kazinczy Ferenc)
minden, ami a nép vallásos érzetét és meggyőződését megingathatja, káros az államra nézve is
(1868 Eötvös József)
A birodalmi főváros […] minden irányban kinálkozó könnyű élveivel nem egy magyar ifjúval feledteté a nemzeti érzetet s azzal együtt komolyabb törekvéseit
(1877 Hegedüs Lajos)
Nobilis gazdasági fölfogás szövetkezik benne [ti. Kornfeld Zsigmondban] nobilis életfölfogással, nobilis polgári érzettel
(1909 Budapesti Hírlap febr. 26.)
a független munkásszervezetek iránti ellenséges érzetük [ti. a szakszervezetek ellen acsarkodóknak]
(1941 Népszava márc. 29.)
4. (minőségjelzővel v. birtokszóként) (kissé rég)
az az ösztönös érzék, amely képessé, alkalmassá tesz vkit, hogy a jelzőben meghatározott szempontból felfogjon, helyesen megítéljen, ill. műveljen vmit
az illőség érzetét nem kell az embernek igen messze ’s talán olly magasra vinni, hogy annak egész becsét ne lehessen jó szerrel felfogni
(1832 Jelenkor)
A nagy nevek iránti vonzalmon kivül kitörölhetlen lelkünkből a szépnek érzete és szeretete
(1856 Budapesti Hírlap dec. 12.)
A hajdankorban, midőn még az alkotmányos fogalmak, és a jognak érzete kevésbbé szivárgott át a népnek minden rétegeibe, gyakran sikerűltek ily [ti. a népek összeolvasztására irányuló] kisérletek
(1861 Deák Ferenc)
A jogérzet alapja az erkölcsi érzet
(1943 Magyar Nemzet okt. 22.)
ÖU: arányérzet, bezártságérzet, bizonytalanságérzet, bűnérzet, bűnösségérzet, egyensúlyérzet, egységérzet, elhivatottságérzet, ellenérzet, erőérzet, gyengeségérzet, halálérzet, hallásérzet, hiúságérzet, hivatásérzet, idegenségérzet, idegérzet, illemérzet, jóllakottságérzet, kényelemérzet, kiszolgáltatottságérzet, kudarcérzet, látásérzet, magányérzet, magyarságérzet, méltóságérzet, műérzet, nyomásérzet, nyugalomérzet, otthonérzet, otthonosságérzet, ritmusérzet, szabadságérzet, szolidaritásérzet, tapintásérzet, tehetetlenségérzet, tiszteletérzet, ürességérzet, valóságérzet
Vö. CzF. ~, érezet; ÉrtSz. érzet²; TESz. érez; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások