ernyed tn ige 1b1
1. (átv is) ’〈ember, es. állat (teste v. testrésze)〉 tartásából, feszes állapotából veszít, v. merevségét, feszességét elveszíti, ill. ennek következtében lehajlik v. lerogy, ledől vhova’ ❖ Ernyed, schlaff, lau werden (1844 Kiss Mihály C2706, 34) | ne ernyedj magas pályádon s ne hagyd magad azok által megzavartatni, kik dicsőségedet irígylik (1848 Vasvári Pál C4683, 265) | [A lóversenyen] két hollandi ló is ernyedni kezdett s Triboulet, minden erőfeszités nélkül, a harmadik helyet foglalta most el (1890 Fővárosi Lapok C0159, 2322) | Munkától ernyedt idegeim zsibbadnak (1903 Zemplén 2117001, 2) | rózsaszin orrom a földre ernyed (1931 Weöres Sándor 9788009, 14) | nehéz lélegzettel s ernyedve rádőlt az asztalra (1947 Karinthy Ferenc 2052003, 90) | lábad ne lankadjon el és karod ne ernyedjen! (1963 Rákos Sándor ford.–Assur-bán-apli 9550038, 8) | ajka szélessé ernyed a nyugalomtól (1971 Ágh István 9004010, 34) | Az asszony a férfi mellkasára ernyedt (2007 Békés Pál 3036001, 83).
1a. (ritk) ’〈tárgy, dolog〉(szükséges) tartását, feszességét elveszíti, ill. kifeszített állapotából kienged’ ❖ [a fenyőfa] harmatával önté Az ernyedő fűz lomha tetejét (1842 Sárosi Gyula 8404008, 140) | fűszálak kókadtan ágaskodtak és ernyedtek (1922 Barta Sándor 9034003, 24) | az istenek és köztünk ernyedő fonal irányát olvasom (1972 Pilinszky János 9531148, 75).
1b. (kissé rég) ’〈anyag, szövet, ill. ruha〉 használattól v. kortól foszlik, szakadozik’ ❖ Ernyed (vásik, foſzlik) a’ ruha (1803 Baróti Szabó Dávid C0813, [503]) | változandó minden emberi Kéz alkotása: ernyed és szakad (1881 Tomor Ferenc C4229, 112) | A kopott ruha ernyed is (1892 Bélteky Kálmán C0359, 399) | Filléres gondjaim voltak. […] Lyukas cipőtalpról, rojtosodó szárú nadrágról és ernyedő ingekről nem is beszélek (1940 Népszava okt. 5. C7508, 8).
2. ’〈testi v. lelki képesség, erő〉 csökken, alábbhagy, ill. 〈megnyilvánulás, jelenség stb.〉 erejét, intenzitását, hatékonyságát (egyre inkább) elveszti’ ❖ soha sem ernyedő szorgalommal (1837 Kossuth Lajos CD32) | [Szakolca ipara] a’ legkedvetlenebb viszonyok között sem ernyedve űzi már két század óta a’ posztógyártást (1845 Hetilap 8636002, 16) | Az ölelés ernyed (1909 Kaffka Margit CD10) | A Bartók zene pillanatra sem ernyedő ajzottsága (1962 Fodor András 9148007, 197) | Karja ernyedő szorításával magával rántotta a Kovácsné Beát (2007 Méhes Károly² 3150001, 81).
2a. (rendsz. ign-i alakban) (ritk, vál) ’〈kül. csoport, közösség〉 erejében, vitalitásában gyengül, ill. egyre cselekvőképtelenebbé válik’ ❖ a’ nemesség századokon által, bár mindig tértvesztve, de sohasem ernyedve, résen áll (1844 Pesti Hírlap CD61) | tétlenségben ernyedő Magyarország (1915 Budapesti Hírlap júl. 25. C4703, 14).
Ö: el~.
ÖU: meg~, szét~.
Sz: ernyedés.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz. ~, ernyedt